Változások

Lee Jinkit mindenki úgy ismeri, mint a SHINee vezetőjét, aki bolondos, és kissé szétszórt.De mi lesz akkor, ha Onew életébe hirtelen belecsöppen egy apró kis változás, amihez még sosem volt igazán szerencséje?

Feedek
Megosztás
Címkefelhő
Címkefelhő

ÁTÍRÁS

Üdv mindenkinek!

Fogalmam sincs, ki az, aki ezt a blogot még hajlandó meglátogatni, de én tulajdonképpen két éve felé sem néztem. Mikor eszembe jutott a blog, rögtön hányingerem lett a borzalmas, kezdő fogalmazásomtól, na meg attól, hogy én ezt ki mertem tenni az internetre.

Ezért arra gondoltam, hogy - mivel nem vagyok a nagy törölgetések híve - átírom az egészet, és ha elfogadhatónak gondolom, publikálom Wattpadon, Blogspoton és Blogon is. Csak a népszerűsítés végett, ugyebár.

Remélem, lesz még olyan elvetemült, aki fel merészkedik erre a förtelemre, ezért nem törlöm erről a felületről sem. Meg amúgy is, akármilyen rossz lett, attól még az én kis szárnypróbálgatásaim közé tartozik.

A blog az átírás alatt is látogatható, csak nem éppen tanácsos. A rajta lévő két történetet fogalmam sincs, hogy fogom elkülöníteni, de megoldom.

Jó szórakozást a továbbiakban! :)

Ui.: Jonghyun, remélem, figyelsz odafentről és vigyázol magadra!

0 hozzászólás

Are you ready? - 16. Rész - FINISH

Annyira mérhetetlenül elmondhatatlan, mennyire rosszul voltam reggel, hogy nem is részletezem komolyabban. Legyen elég annyi, hogy mivel tudtam, vissza kell mennem a vőlegényemhez, aki fogalmam sincs mit csinál éppen, teljesen leamortizált.

Mikor JongIn kitett a ház előtt, összeszorult a torkom. Hiába álltam itt azzal a drasztikus döntéssel, hogy mégsem akarok hozzámenni, (igen, az éjjel ezt is elhatároztam) most sikerült meginognom.

Ólom léptekkel araszoltam beljebb, de JongHyunnak hűlt helyét találtam.

- Hahó! - pislogtam körbe.

- Itt vagyok! - hallottam meg a matatást, majd csoszogva jött ki az, aki széppé varázsolta egykor az életem. - Minden rendben? Hívtalak és... - azonban engem nem a szavai kötöttek le, hanem a hatalmar repedés, ami a száján leledzett.

- Mi történt? - böktem rá.

- Ez... ez semmiség. TaeMin bevert egyet, nem gondoltam, hogy abban a vakarcsban ekkora erő van... - piszkálta az alsó ajkát.

- Fáj?

- Nem... illetve annyira nem, mint az, amikor rájöttem, mit műveltem veled tegnap...

- Jjong, én gondolkodtam a házasságon... - nyeltem egy nagyot.

- Nem akarsz hozzám jönni, nem igaz? Mindent elrontottam...

- Ami azt illeti, de. - még én is meglepődtem, hogy ezt mondtam neki, de a szívem felülkerekedett az agyamon. - De én nem akarom, hogy a dühkitöréseid miatt tönkremenj, ezért el kell menned egy pszichológushoz, aki beás a gondjaid mögé. Tedd meg ezt értem, kérlek. - motyogtam.

- Tehát összeházasodunk. - jelentette ki. Félénken bólintottam. - Érted bármekkora áldozatot képes lennék hozni, tehát rendben van. Elmegyek a pszichológushoz és megpróbálok javítani a rohamaimon.

- Köszönöm, Hyunnie. - mosolyogtam, majd a nyakába borulva hagytam, hogy csókoljon, amíg el nem fogy a levegőnk.

 

***

 

- Kim JongHyun, akarod-e hites feleségedül az előtted álló Cha YunHeet és fogadsz-e neki örök hűséget az itt jelenlévők előtt, míg a halál el nem választ?

- Igen, fogadok.

- És te, Cha YunHee, akarod-e hites férjedül az előtted álló Kim JongHyunt és fogadsz-e neki örök hűséget az itt jelenlévők előtt, míg a halál el nem választ?

- Én... - párom kezét fogva néztem a szemébe, és elém tárult mindaz, amin vele keresztülmentünk. Az első együttlétünk, a bunkó viselkedése, a suli, a barátaink, a család támogatása.  - ... fogadok. - mosolyogtam el. JongHyun kifújta az eddig magában tartott levegőt.

- Akkor a rám ruházott hatalomnál fogva házastársaknak nyilvánítalak titeket. A vőlegény és a menyasszony megcsókolhatja egymást.

Megszűnt minden. Az elején még hallottam KiBumék őrjöngését, JongInék hurrogását, a szüleink boldog szipogását és az elsöprő tapsot, de végül minden kívül maradt, csak én és Ő álltunk ott, egymást csókolva és ölelve. JongHyun... ha ez a boldogság, én halálunkig érezni akarom.

- YunHe... - simított végig az arcomon, miután elválltunk.

- Igen? - hunytam le a szemeimet.

- Készen állsz?

- Soha nem éreztem még magam ennyire késznek...

***

Ezzel a történet végére értünk. Köszönöm az olvasóknak, akik figyelemmel kísérték a fanfiction folyamatát. Jó érzés volt írni a történetet, azóta fejlődtem és még fogok is. Kísérjétek figyelemmel a történeteimet, és támogassatok. :)

Hwaiting! *3*

0 hozzászólás

Are you ready? - 15. Rész

Na igen. A csütörtöki nap, ami a lakberendezővel történt incidenshez volt köthető. Ugyebár a naplóban már említettem egyszer, hogy Jjong kivágta (mit vágta, üldözte) a pasast féltékenységből, de arról nem számoltam be, hogy akkor vesztünk össze először elég komolyan, mióta újra összejöttünk.

- Ma jön a lakberendező. - világosítottam fel JongHyunt, mivel szerencsétlen még csak most talált önmagára alvás után. Igazából délután kettőkor nem is tudom, miért volt még ágyban, mikor én már javában megbeszéltem, mikorra is jöjjön Cha DaeHan, a lakberendező úr.

- Tényleg? Milyen nap van?

- Csütörtök.

- Ja, igen. Melyik csütörtök?

- Ne mondd nekem, hogy még a dátummal se vagy tisztában. - majdnem besírtam a hülyeségén. - Az segít, ha azt mondom, múlt héten mondtad el az esküvő dátumát?

- Ó. - leesett neki, leesett neki! - Már tudom.

- Akkor tíz percen belül szedd össze magad, mert el kell indulnunk a közös lakásunkba, hogy a pasas kapjon már valami elképzelést, hogy hova kéne mit.

- Oké, oké, öltözök. - sóhajtott. Nagyon nem akaródzott neki megtanulni időben feltápászkodni. Ezen mindig nevethetnékem támadt.

Hála a jó Istennek viszonylag hamar elkészült, így szépen elmentünk a lakáshoz, majd pár perccel utánunk Mr. DaeHan is befutott.

- Lássuk, milyen elképzeléseik vannak. - mosolygott rám, én pedig vissza rá, amitől JongHyun idegbajt kapott. Megszorította a kezemet és szinte éreztem, hogy csikorgaja a fogsorát.

- Én és a vőlegényem az esküvő után ide költözünk és néhány színösszeállítást meg a bútorok elhelyezését kellene átbeszélni. Ezért kértük az ön segítségét. - segítettem ki kedvesen.

- Ó, értem. Gratulálok, remélem, boldog házasok lesznek. - folyamatosan vigyorgott és még a kezét is felém nyújtotta, hogy megpecsételjük a következő napokra az együttműködést, de Jjong...vérszemet kapott. Mikor megfogtam a felém tartott kezet, ő elengedett és inkább elkezdett nézelődni. Na tessék.

Amúgy maga az ötletelés egész jól telt. Igaz, hogy Kim Bunkó JongHyun nem volt hajlandó részt venni ebben, amiért mélyen megsértett, de nem engedhettem meg azt, hogy minden hülyeségen rágódjak. Milyen papucs feleség lenne már így belőlem?

- Na, akkor a konyhával meg is volnánk. - Daehan átkarolta a derekamat. Na, itt telt be pohár Jjongnál. Azt inkább nem részletezném, hogyan, de nekiállt veszekedni a pasassal és lassan verekedésig fajultak a dolgok, kedves vőlegényem ment volna öldökölni, de ekkor közbe avatkoztam.

- Jjong, hagyd már abba! - ordítottam rá. - Cha úr, nagyon sajnálom a dolgot, talán jobb lenne, ha...

- Ezt kérniük sem kell. Megyek magamtól is, vár otthon a családom. - nyomta meg az utolsó szót. - Ön pedig, kisasszony, gondolja meg legalább ezerszer, milyen pszichoptához köti az életét.

- Ő nem ilyen. - komolyodtam el. - Ön se örülne, ha a feleségét így kéne látnia. Érthető, hogy féltékeny.

- De ennyire? Nézzen már rá, könyörgöm. Mint egy vadállat.

- Oké, akkor menjen, ha megkérhetem. Nincs itt szükség még egy vitára. Köszönöm. - azzal becsuktam utána a bejárati ajtót. - Beléd meg mi a fene ütött? Mostantól mindig ezt fogod csinálni? - estem Jonghyunnak. - Agyonvered azt, aki hozzám mer szólni?

- Mert mit csináljak? Az a pasas fogdosott!

- Ja, értem... bezzeg mikor te Sekyunggal szórakoztál, akkor egyből el kellett néznem, ami meg is történt. - morogtam. Ebben a pillanatban a falra kenve találtam magam, ahogy Jjong végigcsókolja a nyakam, ágyékát nekem nyomva. Felnyögtem. - Hagyjál... nem akarom. - suttogtam, de annál inkább erősödött. - Engedj el, kérlek. - szipogtam. - Nem akarom, Kim Jonghyun. - az amúgy is halk hangom sírásba torkollot, ami elég volt ahhoz, hogy elengedjen. Azonnal arrébb löktem és kifutottam onnan. Nem akartam őt látni. Most nem. Visszatért a régi énje, ami teljesen letaglózott. Elővettem a telefonom és az első embert hívtam, aki megjelent a kijelzőn.

- Igen? - ez nem Key hangja volt.

- Ahjumma?

- Yunhee? Mi történt?

- Miért nem Key vette fel?

- Ó, ők Jinkivel vannak a fiam szobájában, nem akarták, hogy most bárki zavarja őket.

- Akkor ne haragudjon, nem is tartom fel.

- De mégis mi történt? Mi zaklatott fel ennyire? Yunhee, hallom, hogy sírsz. Bántott valaki?

- Igen... illetve nem... én csak...

- Szólok Kibuméknak...

- Ne! Semmi baj, le is teszem, viszlát! - gyorsan bontottam a vonalat. Nem akartam Jinkiéket ilyenkor terhelni, amikor végre kettesben lehetnek. De akkor mégis... Jongin.

Azonnal tárcsáztam a számát, és hála Istennek, semmi dolga nem volt. Negyed óra alatt megérkezett értem és szó nélkül beterelt a kocsiba, majd fél már csak a lakásán tértem magamhoz. Letett elém egy bögre teát, én pedig nekikezdtem a mesedélutánnak.

- Ez tiszta idióta. - csapkodott Kai. - Mit kell így felkapni a vizet? Ráadásul meg is akart... de ugye tényleg nem tett többet, mint amit elmondtál?

- Persze, hogy nem! - csattantam fel. - Azért ha már egyszer elmondom neked az egészet, nyilván nem fogom elhallgatni a fontos dolgokat.

- Jó, igazad van, bocsánat. - nyugtatott. - De most mi lesz?

- Nem tudom. - törölgettem meg a szemeimet legalább az ezredik zsepivel. - Jongin, nem hamarkodtam én ezt el? Tényleg hozzá akarok menni? - és újra rám tört a sírógörcs.

Ez a kérdés motoszkált a fejemben akkor is, mikor a sokadik hívásnál kinyomtam a telefonom, még az aksit is kivettem belőle. Az éjszakát Kainál töltöttem, sőt, a srác meghívta Ambert és Krystalt is, hogy segítsenek megnyugodnom.  Így már valamivel jobban éreztem magam.

Még álmomban is ezen agyaltam. Végülis... Jjong egyszer elment. Aztán két év múlva visszajött és majdnem azonnal megkérte a kezem, én meg igent mondtam, aztán odaállított azzal, hogy két hét múlva már házasok leszünk. Egyszerűen imádtam őt, szeretten tiszta szívemből, de most meginogtam. Megint előjött belőle az, aki régen volt, akit el akartam nyomni, hogy ne tegye tönkre magát.

Mi lesz most?

 

 

Képtalálat a következőre: „shinee jonghyun brown hair”

0 hozzászólás

Elkészült az új dizájn és a javítás! :)

Sziasztok!

Mint láthatjátok, kijavítottam mindent, amennyire csak a történet szerkezete engedte, ki is bővítettem, és a dizájn is átalakult. :)

Viszont szerintem sokan észre fogjátok venni, hogy minden részt a mai nap tettem ki, és akik most járnak itt először, ne higgyék azt, hogy ma csináltam az egészet!!! Eredetileg 2014. nyarán kezdtem el szerkeszteni, azonban bizonyos problémák miatt csak így tudtam helyretenni mindent. :)

Ezért bocsánatot kérek, de a blogger így alakította vissza, én is nagyot néztem, mikor megláttam.

Még van három másik javításra váró fic, ami két bloggal egyenlő. Ezek a fictionok az "Oppa, I want you!" & "Maknae love, difficult love", illetve a "Criminal".

Nehezen, de minél hamarabb megpróbálom összehozni az összes lemaradást, új részekkel pluszban.

Türelmeteket kérem addig is, de már lehet olvasgatni a blogon! Jó olvasást kívánok!

 

Csigusz :3

 

0 hozzászólás

Are you ready? - 14. Fejezet

 

Yunhee naplója

1. Hét, Hétfő

Kiválasztottuk a meghívókat. Jjong elaludt a negyvenedik variációnál, amin kuncogtam rendesen, de a világért sem vallotta volna be, hogy unja. Végül egy elképesztően szép szín mellett tettük le a voksunkat. Kim Jonghyunnak aztán tökmindegy volt, hogy milyen a meghívó, csak az ő neve és az enyém legyen rajta. Ezt nagyra értékeltem.

A dekorációválasztást már ő is jobban figyelte, de még mindig félálomban volt. Nagy erőfeszítést kellett tennem, hogy visszafogjam a hangos röhögésemet.

Kedd

Na, a dinóm itt döntött úgy, hogy felélénkül. A kaja látványa máris jobb színt adott neki, bár rá kellett szólnom, hogy ne essen neki egy nagy tál Kimchinek az étterem közepén. Mindenesetre, a harmadik étteremben a kóstolás után azonnal erre a helyre tettük a foglalást. Aztán jött a torta. Itt már mind a ketten pattogtunk, és hét cukrászdát néztünk végig.  Végül visszamentünk az ötödikhez és kiválasztottuk, amit mindketten a legszebbnek tartottunk. Talán valakinek ez túl egyszerűnek tűnik, viszont hála a jó Istennek, egyikünk sem a puccos dolgokat szereti.

Szerda

A gyűrűválasztás napja. Jonghyun itt már megint félig aludt, azért csak félig, mert érdekelte, mit erőszakolok az ujjára, de azt mondta, mindegy, csak jelezze, hogy foglalt vagyok és ne másszon rám senki. Khm...rajta kívül. Végül egy szép párosra esett a választásunk, mert Jjong az egyszerűbbet akarta, én meg azért mégis lányból vagyok. Köztes állapotot kellett választanunk.

Végül fáradtan, de elégedetten dőltünk be az ágyba este.

Csütörtök

Elkezdtük a lakásunkat tervezgetni. Persze, mint említettem, nem költözünk össze, amíg férj és feleség nem leszünk, de azért nem ártana a lakberendezőt is lefoglalni, mielőtt mindent az utolsó pillanatra hagynánk. Nagyon rendes pasi volt amúgy, Jjong féltékeny is lett, mert le akarja nyúlni a menyasszonyát, vagyis engem. Ezért kirúgta... Kim Jonghyun sosem a higgadtságáról és megfontoltságáról volt híres. A legnagyobb bajban a színekkel voltunk. Én szerettem volna nőiesebb színeket vinni a lakásba, a vőlegényemnek meg inkább a domináns, kemény színek kerültek előnybe.

A végső döntés azonban akkor született, mikor Key az egyik nagy veszekedésünkbe szólt bele, hogy miért nem inkább valami colorful kéglit csinálunk, az ő szavaival élve.

Mikor meghallottuk az ötleteit, egyből rávettük, hogy segítsen inkább ő, hogy szép és ízléses helyen lakjunk. Nem mintha győzködni kellett volna, a díva imád dirigálni.

0 hozzászólás

Are you ready? - 13. Fejezet

- Akkor az esküvőig nem költöztök össze? - kérdezte Taemin a pulton könyökölve. Még nem volt túl sok vendég, így nyugodtan beszélgethettünk. - De miért?

- Jjong ezt akarja. - mosolyogtam rá. - És azt mondta, ízlésem szerint rendezzem be a lakást, de rávettem, hogy együtt csináljuk. - ecseteltem vigyorogva. - Amúgy mi a helyzet a ti kis párosotokkal? - érdeklődtem.

- Nagyon boldogok vagyunk Minhoval, köszönjük. - bólogatott. - Rengeteg aprósággal lep meg, amikre sosem számítok, de...tudod, szeretnék adni neki valamit én is.

- Szerintem valami olyat adj neki, amit te magad csináltál. Lehet az egy kép, egy sál, akár egy saját díszítésü bögre. Az a lényeg, hogy a te munkád is szerepet kapjon benne. Innen érezni fogja, mennyit jelent neked. - magyaráztam neki. - Mindent aprólékosan dolgozz ki és figyelj oda, mit csinálsz. Viszont akár szép lesz, akár nem, tőled lesz. Csak ez számít.

- Ez remek ötlet! Köszönöm! - ölelt meg.

- Szép jó napot! - robbant be "Miss Energiabomba" Key az étterembe. - Mizújs? Yunhee-sshi, ma délután ugye ráérsz? Jinkinek az egyetemmel kell foglalkoznia, és a mai napot megadtam neki a teljes nyugalomra, Minho pedig ma randira viszi Minniet. Én viszont este hétig ráérek. - vigyorgott.

- Oké. - bólintottam.

- Remek! Akkor négyre visszajövök érted. De azért kérnék egy csokis shaket duplán krémesen, elvitelre. - kacsintott. Elkészítettem neki, míg Taemin a többi vendéggel foglalatoskodott. Key kifizette az italt, majd vihorászva távozott. Délután négyre aztán tényleg visszajött. Elköszöntem Minnietől, és beültem a kocsiba. - Tudod, mit fogunk most csinálni? - kérdezte sejtelmesen.

- Nem. - megráztam a fejem.

- Most szépen feljössz hozzám. És kicsinosítalak.

- De miért? - értetlenkedtem.

- Majd megtudod. - gyorsított a sebességen. Mikor odaértünk hozzájuk az anyukája még dolgozott, szóval ketten voltunk. Belenyomott egy székbe és elkezdett sminket varázsolni rám, és belőni a hajamat, miközben folyamatosan utasításokat osztott.

- Fordítsd erre a fejed! Ha állandóan pislogsz, kiszúrom a szemed a tussal! Aish, ne mocorogj! Oké, most lehetőleg próbáld nem pislogtatni a szemed! Mondtam hogy csukd be, most belement a hajlakk!

Két és fél óra szenvedés után végre elkészültünk. Megnéztem magam a tükörben. A hajam egyenes, néhol egy-egy hullámos tinccsel, a szemeim enyhén füstösek voltak. Ajkaimon nem túl kihívó szájfény. Nem volt túl sok idő nézegetni magam, mert csengettek. - Maradj itt! - mondta Kibum és kisuhant a szobából, hogy aztán egy nagy lapos dobozzal, rajta egy kisebb, tömörebbel térjen vissza. Hamarosan megtudtam, mi van bennük. A kisebben egy tűsarkú volt,

 

a nagyobban pedig egy gyönyörű ruha.

- Vedd fel őket. Mindjárt jövök. - csukta be maga után az ajtót. Bizonytalanul álltam a tükör előtt. Mire a díva visszajött, már teljes szerelésben álltam. - Gyönyörű vagy. - mosolygott rám. - Gyere. - újra beültetett az autóba és legközelebb egy elegáns étterem előtt álltunk meg. - Menj oda be, mondd azt, hogy a vőlegényedet keresed. Tudni fogják. - vigyorgott és ott hagyott. Pislogva indultam meg befelé.

- Izé...öhm...jó napot. A vőlegényemet keresem. - makogtam, mire a pasi elmosolyodott és intett, hogy kövessem. Egy erkélyre vezetett, ahol egy alak állt. Mikor megfordult, majdnem kiugrott a szívem. Jonghyun öltönyben, sármos mosollyal nézve, felém nyújtotta a kezét.

- Gyere ide. - suttogta. A recepciós fiú mosolyogva hagyott kettesben, én pedig remegő lábakkal indultam meg, kezemet belecsúsztatva a puha, meleg, hatalmas tenyerébe.

Másik kezét kiemelte a háta mögül. - Gyönyörűséget a szerelmemnek. - harapott a fülembe. - Annyira szép vagy, hogy most el tudnék ájulni. - morogta.

- Te küldted a ruhát, és te cicomáztattál ki Kibummal nem igaz? - szívtam be bódító illatát. Kuncogni kezdett.

- Különleges dolog van a háttérben. Szeretném, ha minden tökéletes lenne. - derekamat átkarolva terelt egy kétszemélyes, gyertyával megvilágított asztalhoz. Meg volt terítve, az ételek is kint sorakoztak. Először ettünk. Illetve folyamatosan egymást nézve, mosolyogva tettük mindezt.

- Mit szeretnél mondani? - kortyoltam bele a pezsgőmbe.

- Nos...az esküvőnkről szeretnék mondani valamit.

- Mi lenne az?

- Szóval...két hét múlva, február elsején.

- Tessék? - rebegtem.

- Tudom, most lehet, hogy dühös leszel. Mert nem szóltam, hogy már mindjárt meg is van szervezve, de... - könnyezni kezdtem.

- Jonghyun, ez....

- Ne haragudj. - vágott cuki kiskutyaszemeket, nyilván azt hitte, a dühtől sírok.

- -Te vagy a legjobb dolog ami valaha történhetett. - hüppögtem, és próbáltam nem lesírni az összes festéket, amivel Key kikent.

- Mondtam, hogy ne hara...mi?

- Én annyira boldog vagyok, hogy ilyen vőlegényem van! - tört ki belőlem a sírás. Ő azonnal odajött hozzám és letérdelt mellém, hogy a derekamba fúrja a fejét.

- Akkor nem haragszol?

- Én? Haragudni? Rengeteg vőlegény inkább kibújik a házassági előkészületek alól, de te olyan lelkesedéssel csinálod... - nevettem fel.

- Hát, én nagyon izgulok. És már megvan a program is az elövetkezendő két hétre. Muszáj volt beosztani az időt, mert káosz lenne.

- Olyan előzékeny vagy. - csókoltam meg jutalmul. Olyan volt, mint egy kiskutya. Minden annyira meghitt volt. Gyertyafényes, romantikus vacsora, a vőlegényem apró meglepetései...tökéletes.

Másnap boldogan ültünk a vőlegényem lakásában, aki ecsetelte, miket kell megtennünk az esküvőig.

- Hétfőn a meghívókat megyünk kiválasztani a dekorációval a vacsorához. Kedden a menüt választjuk, és a tortával foglalkozunk, szerdán meg gyűrűt veszünk. Csütörtöktől vasárnapig pedig a lakás berendezésével foglalatoskodunk.

- És mi van a következő héttel? - pislogtam. A mellkasán pihentettem a fejem, lábaim az ölében, egyik kezével derekamnál karolt át, másikkal ujjainkat fűzte össze.

- Jövő héten hétfőtől a srácokkal leszünk, de nem látjuk egymást. - vigyorgott.

- Mi? - hitetlenkedtem.

- Hétfőn és kedden intézed Onewval és Minhoval a megrendelések átvételét, szerdán-csütörtökön Keyjel és Taeminnel a ruhádat meg a sminket, meg hasonlókat, pénteken meg leánybúcsú. - kacsintott. - Ott lesz Key anyja...a nővéreink, Amber, és Krystal. Meg Jongin. Mi meg bulizni megyünk.

- Kim Jonghyun, ugye nem valami sztriptízbárba mentek? - hápogtam. Nevetve csókolt meg.

- Eszemben sincs. Csak egy kis kikapcsolódás. Tudod, kirúgunk a hámból. Családapaként és férjként már nem tehetem meg. - harapott a fülembe.

- Jonghyun...

- Tessék?

- Még csak a gondolattól is elönt a boldogság, hogy te leszel a gyerekeim apja. - bújtam hozzá. Magához szorított.

- Én sem érzek másképp. Nem is kívánhattam volna jobb anyát a leendő babáknak.

- Ezzel nem vagy egyedül. - mptyogtam kábán.

0 hozzászólás

Are you ready? - 12. Fejezet

0 hozzászólás

Are you ready? - 11. Fejezet

Két évvel később...

- Hülye mosógép! - ordítottam teli torokból. Az életem egy csődtömeg lett. Nyár van, Taeminnel ebben az évben végeztünk, Key és Minho arra az egyetemre mentek, ahova Onew. Taemin is tökéletesen boldog Minhoval, de már mindketten megbeszéltük, hogy nem tanulunk tovább. Egy aranyos helyen kezdtünk dolgozni, egy étteremben. Taemin szeretne összeköltözni Minhoval, amit Key és Onew már meg is tettek, én meg...nem találtam azóta magamnak senkit, a nővérem elvégezte az egyetemet és elköltözött a barátjával ki tudja, hova. Nem is érdekeltem őt. A fiúk sokszor rángattak el ide meg oda, de hát mi értelme... Jonghyun nélkül egyenlő voltam a földdel. Bocs...még az is többet ér nálam.

Este van, és fáradtan trappolok haza a munkából, ennek köszönhetően nem nézek a lábam elé a zebrán. Le is léptem volna, ha valaki nem ránt vissza erősen a karomnál fogva.

- Köszö... - szólaltam meg, de elakadt a lélegzetem. Előttem ugyanis Kim Jonghyun állt teljes valójában. Igaz, most már húsz éves volt, sokkal izmosabb, férfiasabb, a világos csokibarna haj pedig annyira tökéletessé tette, hogy már fájt. Rengeteget változott, de én még kilométerekről is felismertem volna.

- Yunhee? - lepődött meg.

- Jonghyun. - nyögtem, és ösztönösen hajoltam, hogy megcsókoljam, de elhúzódott tőlem. Hamarosan meg is hallottam, miért.

- Jjongie! Édes, már kerestelek. Ez meg ki? - kérdezte Sekyung szúrós szemekkel. Szinte biztos voltam benne, hogy pontosan tudta, ki vagyok, de ráhagytam.

- Senki. Csak figyelmetlen volt, és ha nem rántom vissza, már a kórházban lenne. - felelte rám se nézve.

- Legközelebb vigyázz. Sok az idióta errefelé. - mosolygott rám a lány és elrángatta őt. Megint. Elment.  Azt sem tudtam, hol vagyok. Összeroskadtam és ültem a földön. Még akkor is, mikor elkezdett esni az eső. Hát tükrözte a hangulatomat... és megszólalt a telefonom.

- Merre vagy? Elmehetnénk... - kezdte Key a telefonba.

- Hazajött. - suttogtam.

- Ki?

- Jo.. -  nem tudtam befejezni, mert rám tört a sírás.

- Jonghyun itthon? - örült meg. - Hát az nagyszerű!

- Nem, nem az. Sekyunggal van. - szipogtam. - Azt hiszem, nem megyek veletek holnap moziba. - szipogtam, és bontva a vonalat, bőgve elbattyogtam haza. Otthon aztán bezárkóztam a szobámba és elgondolkoztam azon, hogy egy országban, sőt, egy városaban vagyok Vele, akármikor láthatom. De már nem velem boldog. És ha mással az, hát mással. Akkor nem állhatok az útjukba, hiszen megvan az élete.

De mégis annyira...rossz.

---

Fájós fejjel keltem délelőtt tíz körül. A szobában mindenhol papírzsepik és az összegyűrt lapok hevertek, amikre a jelenlegi érzelmeimet fogalmaztam meg. De tök feleslegesen, rajtam kívül úgy se láthatta senki. Pedig olyan jó lett volna elmondani valakinek... Bár ott volt Key, Taemin, Minho és Onew, ők boldogok voltak. Minek rontsam el a bajommal a tökéletes életüket? Örültem, hogy jól érezték magukat egymással. És rendkívül aranyosak voltak. Csengettek. Belebújtam a nyuszis mamuszomba, kicsoszogtam az ajtóig és kinyitottam. Négy döbbent fejjel találtam magam szemben. Ha láttam volna magam kívülről, valószínűleg én is így reagáltam volna le: elfolyt smink, kócos haj, kipirosodott, bedagadt orr és szem, egy elnyűtt póló, hosszúszárú pizsama alsó és nyuszis mamusz. Elég kiábrándító lehettem.

- Pocsékul festesz. - állapította meg a díva. - Gyere. - megfogta a csuklóm és bevonszolt a fürdőbe.  Egy pillanatra kiment, majd néhány ruhával tért vissza. - Ezeket vedd fel, miután megfürödtél. Szólj, ha végeztél. - parancsolta és addig ott hagyott.

Bevallom, jólesett beállni a forró zuhany alá, és kicsit kikapcsolni a gondolataimat, még ha csak egy húsz percre is. Felfrissülve léptem ki, és vettem fel a cuccokat. Végül kijutottam a többiekhez.

- Még mindig nem vagy valami normális állapotban. - csóválta a fejét Taemin. - Ha meglátom Jonghyun hyungot, esküszöm, megverem. - morogta.

- Nahát, Minnie, mikor lettél ilyen szókimondó hirtelen? - lepődött meg Onew.

- Csak egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy tehette ezt hyung. Yunhee...mindent megadott neki. És ezt kapta vissza. - nézett rám dühösen, és sajnálkozóan. - Nem kéne miatta sírnod. Találni fogsz egy jo-

- Ne erőlködj, Taemin. Nem fogok találni még egy másikat. Jjong akármit is tett a múltban...akárhogy megalázott...számomra ő az igazi. Még mindezek ellenére is szeretem. Nem tudok hazudni magamnak. Akárhányszor alázzon is meg....akárhányszor bánjon is velem úgy, mint egy ronggyal, nem bírom ki nélküle. - folyt le az alattomos könnycsepp az arcomon, amit azonnal le is töröltem. Engem ne lásson senki sírni.

- Yunhee-sshi...

- Veletek mizu? Rég meséltetek. - mosolyogtam fáradtan, de azért örömmel néztem végig rajtuk.

- Figyelj... - kezdte volna Minho.

- Kértek valamit inni? - próbálkoztam újra a figyelemeltereléssel, de megint megszólalt az ajtócsengő. - Várjatok egy kicsit. - álltam fel, és kinyitottam. Velem szemben pedig...Jonghyun állt.

- Üdv. - mondta halkan.

- Miért jöttél? - suttogtam rekedten.

- Már nem is érdeklődhetek? - húzódott félmosolyra a szája, amitől nagyon elkezdett fájni a szívem.

- Ott van neked Sekyung. - meredtem magam elé, még véletlenül sem akartam a szemébe nézni, hiszen akkor erőt venne rajtam a zokogás.

- Az lehet, de azért régen láttalak. Nem azt mondtam, hogy meg akarom veled csalni. - vont vállat. - Csak egy kis baráti beszélgetés. - mosolygott tovább.

- Mégis mennyit változtál te? Mi tett téged ilyen önteltté és arrogánsá, he? - emeltem meg a hangom.

- Tessék? - lepődött meg.

- Ne kezdd el tettetni az ártatlant. Nem fogom azt mondani, hogy minden a régi. Nagyon jól tudod, hogy szeretlek. - hajtottam le a fejem.

- Én viszont nem. Erről beszéltem. Hogy ezért ne maradjunk együtt tovább, Yunhee. Mert a távolság ezzel jár. Beleszerethetsz valakibe, aki sokkal közelebb van hozzád. - magyarázta. Nem bírtam tovább. Becsaptam az orra előtt az ajtót, és nekidőlve sírtam, mint egy szánalmas kis senki. Mint aki nem érti, mégis miért él. De én nem hittem el, amit Jonghyun mondott. Én rá vártam két évig. És azt mondta egyszer, hogy az érzései soha nem fognak változni. Azt mondta, ő lenne a hülye, ha elengedne. Akkor most miért? Annyi itt a kérdés és semmire nincs válasz...

- Yunhee, ki volt az? - érdeklődött Key.

- Jonghyun. - motyogtam, és egyenesen a karjaiba szaladtam. - Umma, én ezt nem bírom. Azt mondta, nem szeret! Nem hiszem el. - ütöttem a mellkasát, de ő nem engedett.

- Yah! Térj már észhez! - csitított. - Nem ér meg ennyit.

- Mit szóltál volna, ha ezt Onew csinálja? Akkor is ilyen halál nyugodt lennél? Nem hinném. - vágtam vissza. - Hagyjatok egyedül.

- Nem le-

- Kérlek titeket, hagyjatok egyedül. - mentem el mellette, fel a szobámba.

Mégis mivel érdemeltem ki pontosan ezt? Hiszen én boldogan mentem volna Jonghyunnal Japánba, bármit megtettem volna. Erre a nyári szünetben visszajön, ráadásul azzal a nővel, akivel kapcsolatban két évvel ezelőtt bizonygatta, hogy soha nem szeretné őt viszont újra. Hogy csak én vagyok neki. Hát a nagy fenéket. Most valamit megtanultam: mégpedig azt, hogy soha többé nem akarok kapcsolatot az életembe. Jó lesz nekem így is. Elvégre visszavonhatatlanul szeretem Jjongot, és feleslegesen mennék bele egy olyan kapcsolatba, amit nem tudok viszonozni. Vagy az én dinómmal, vagy akkor inkább sehogy. Pont.

0 hozzászólás

Are you ready? - 10. Fejezet - különkiadás csapó 2, OnKey

MINDEN CICA SZERETI A CSIRKÉT...

***kEY POV***

- Aigo...szerinted Taeminék boldogulnak? Yunhee-vel ezen gondolkoztunk. - morfondíroztam. - De ha Minho megbántja, lecsavarom a...

- Nyugi, cica. Felnőttek. Megoldják ők, nem gondolod? Nekik is van magánéletük. - korholt Onew, a laptopot bújva.

- Mondd, Jinki, miért van az, hogy még akkor is szakítasz időt a hülye érettségire, mikor kapunk egy rohadt hétvégét, kettesben? Tudooood! CSAK TE ÉS ÉN... - próbáltam célozgatni, de mintha csak a falnak mondanám, hogy dugjon meg...

- Bummie, az érettségi nagyon fontos. Jövőre te is meg fogod tapasztalni, és megérted, miért csinálom ezt ilyen komolyan.

- De én akkor is szakítanék rád időt. Mondd, te felfogtad, hogy szeptembertől lényegesen kevesebbet fogunk találkozni? Vagy...vagy nem is jelentek neked annyit? - természetesen tisztában voltam vele, hogy szeret, de ha ma este mindent kizárva kettesben akartam vele lenni, minden színészi tudásomat latba kellett vetnem.

- Ezt még te sem gondolod komolyan, Key. - csukta le a laptop fedelét és fölém mászott, ledöntve az ágyon és érzékien végighúzta a nyelvét a nyakamon.

- Szeretlek, Jinki. - néztem a szemébe, mire meglepődött. Hát igen...ritkán mondom ezt ki, mert akármennyire is szeretem, ha valaki édeskedik velem, én nem igazán nyálaskodom. Szóval, ha én ezt így kimondom, akkor nagyon komoly helyzetnek kell lennie. Magamhoz húztam egy csókra, és fordítottam a pozíción, a csípőjére kerülve.

- Énis...már a megszállottad vagyok. - motyogta, továbbra is a bőrömet cirógatva. -  Szóval Kibummienak kényeztetésre van szüksége. - markolt merevedésemre. Felnyögtem. Onew pontosan tudta, mit akarok. Ezt szerettem benne annyira. Vadul martam ajkaira, amit a tőle telhető legvadabbul viszonzott is. Lehúztam a pólóját, és végigsimítottam enyhén kidolgozott mellkasán, tovább vándorolva a hasáig, majd ágyékánál találtam meg a végleges helyemet. Eltűntettem róla a gatyáját, és a bokszerét egy érzéki mozdulattal simogattam le róla. Hevesen maga alá gyűrt, ugyanazt téve velem, amit én vele.

- Mit szeretnél, cica? - szorította kezeimet a fejem fölé. Ó, szóval kínzás lesz...egyre jobban kívántam Őt. - Basszus, Key...annyira gyönyörű vagy. És te csodálkoztál, hogy abban a pillanatban egy lány sem érdekelt, mikor megláttalak?

- Ha ilyeneket mondasz...csak mégjobban megőrülök érted. - haraptam a nyakának arra a területére, amit elértem, majd végignyaltam azon a részen. - Ahh Isteneeem!

- Ezaz cica nyögj még egy kicsit. - suttogta a fülembe. Nem tudtam csendben maradni, szóval engedelmeskedtem szerelmem akaratának (na nem mintha nagyon győzködni kellett volna). De nem akartam, hogy csak ő kínozzon, tehát addig tornáztam, amíg sikerült fölé helyezkednem. Lehajoltam a farkához, érzékien végignyaltam selymes makkján, mindezt végig a szemébe nézve. Soha nem fogom elfelejteni a ködös tekintetet, amit kaptam, és a mély tónusú hangját, ahogy nyögött. Teljesen számba vettem, és hagytam, hogy rámarkoljon a hajamra, igyekeztem neki a lehető legnagyobb örömet okozni.

- Ahhh! Kibummie! - sóhajtotta, és a számba élvezett, én pedig élvezettel nyeltem le a sós nedvét. Kihasználtam előző tettem keltette meglepettségét, és felhajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Újra összedörzsöltem magunkat, mire elkezdett megint keményedni, és mikor elégnek találtam, magamba vezettem őt. Imádtam érezni a hatalmas farkát, ahogy bennem van. Nem tehetek róla, igazi ribanc vagyok...

Végigsimítottam mellkasán és tenyeremmel körözni kezdtem rajta, ő pedig a csípőmet fogta. Mikor kezdtem elfáradni, változtattunk a pozíción, ő került fölém, én jobban szétnyitottam a lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen. Fülledt volt a levegő, ahogy csakis egymás örömét hajszolva vonaglottunk, néha picit begyorsítva. Most éreztem igazán, hogy szeretem őt. Mindig az övé vagyok, minden pillanatban, de mikor így együtt vagyunk, még jobban az övének érzem magam, és őt pedig az enyémnek. Minden egyes nappal jobban beleszeretek ebbe a férfiba, hiszen ő egy óvodás tud lenni, mégis romantikus, komoly, mit mikor kell. Tökéletes. Soha nem fogom őt elengedni. Ő az én csirkém. És ugyebár a cicák nagyon szeretik a csirkét...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na ezt is kivégeztem xD Elnézést a késésért, tényleg nagyon szégyenlem magam...ma délelőtt szerettem volna feltenni, de pupillatágításom volt, és most állt helyre a látásom...és szemüveges leszek :D

Nem tudom, ez jó e vagy rossz, de mindegy is xD Na tényleg nagyon sajnálom, holnap hozom a Love with the leader és az Are you ready? következő részét, és talán az Oppa i want you-t is ki tudom rakni...meg a Criminalt is..egyszóval az összesre lesz időm a hétvégén, mert nem is kell annyit tanulni :D

Na remélem azért tetszett a különkiadás, majd jelentkezem. Fighting! <3

0 hozzászólás

Are you ready? - 10. Fejezet - különkiadás csapó 1 - 2Min

2 hozzászólás

Are you ready? - 9. Fejezet

Ma van a szünet első napja, és én teljesen kész vagyok. Jonghyun mégis mióta ismeri Sekyungot? Nagyon komoly volt köztük a dolog? Elég komoly, hogy újrakezdje a lánnyal? De hát ennek semmi értelme, hiszen Jjong maga mondta, hogy szeret és boldog, hogy olyan nőre talált, mint én. Hogy sikerült őt megváltoztatnom, és mellettem csodálatosabban érzi magát, mint valaha.

De mivan, ha mégis...ha Sekyung újra felébreszti Hyunnieban a régi énjét, aki durva, és nem fékezi meg magát? Ha ezek ketten újra együtt lesznek...

Túl sok volt itt a kérdés, és túl sok volt a "Ha".

Hirtelen nem éreztem úgy, mintha a kedvesemnek elég jó lennék. Olyan...senkinek éreztem magam. Mintha más mellett boldogabb lenne, mint mellettem. Talán így is van...

Fenébe. Utálok filozofálgatni. Pláne ilyen nyálas, szerelmes dolgokról. Bíznom kéne a szerelmemben, nem pedig folyamatosan kételkedni. És amúgy is, Keyék biztos nem hagyják elfajulni a dolgokat. Csengettek. Unottan mentem le ajtót nyitni, de az érdeklődés azonnal feléledt bennem, amint megláttam az ajtóban a könnyektől csillogó kiskutyaszemeket és a dinó pofit.

- Elhagysz? - kérdezte azonnal, ezzel az esetlenséggel eszméletlen édes volt.

- Itt az a kérdés, hogy te el akarsz-e hagyni engem. - pislogtam rá.

- Annyira megváltoztam, amióta itt vagy nekem! Egyetlen percre sem hagynálak el soha! - óvatosan a kezébe vette a kezemet, és közelebb húzott, hogy átfogja a derekamat. mintha valami porcelánbaba volnék.

- Jjong, nem vagyok cukorból... - kuncogtam, de csak gyengéden kóstolgatni kezdte az ajkaimat, amit boldogan viszonoztam.

- Még sose csináltuk gyengéden és lassan. - suttogta.

- Csak nem célozgatsz, puppy? - markoltam az esőtől vizes tincseibe, ő meg a fenekemmel tette meg ugyanezt a műveletet. Mintha csak táncolnánk, betoporogtunk a hálószobába, és magunkra zártuk az ajtót.

***

Olyan boldog voltam, mint még soha. Visszagondoltam a tegnap esti szeretkezésünkre Jjonggal. Ez nem olyan volt, mint a többi. Ez...gyönyörű volt. Tisztán éreztem rajta, hogy szeret, hogy törődik velem, annak ellenére, akinek mutatja magát. Ahogy visszagondoltam, hogyan ölelt a sötétben, és azt suttogta, "Szeretlek", ahogy óvatosan belém hatolt és ahogy ringatóztunk teljesen egymásra hangolódva. Mikor a csúcson hangosan sóhajtottam az ő nyögésétől kísérve, és a hátát karmolásztam... minden olyan szép volt, hogy csak szótlanul néztem a békés arcot, amit a sötét haja csak még dögösebbé tett.

De kelnünk kellett, ha még ajándékot is venni akartunk a többieknek.

- Hé...ébredj, édesem...Jjongie. - nem kelt fel. Édesen szuszogott tovább. Kirobbantani sem lehetett volna az ágyból de azért tettem még egy próbát. Finoman megharaptam alsó ajkát, amit elnyitott, így a nyelvemmel beférkőzhettem a szájába. Azonnal felébredt, ahogy sejtettem.

- Jó reggelt. - ölelt magához szorosan. - Életem legjobb estéje volt a tegnapi, ugye tudod?

- Hm... nekem is csodálatos volt. - hagytam, hogy nyomjon egy puszit a homlokomra. - De ideje lenne kitalálni, mit adjunk a srácoknak.

- Tényleg. - ült fel az ágyon és megkereste a boxerét. - Amúgy szeretném veled kettesben tölteni az ünnepeket. - motyogta mellékesen.

- Tessék? - lepődtem meg.

- Szeretnélek elvinni valahova két napra, december huszonötödikén és huszonatodikán. - mosolyodott el.

- És hová? - bújtam hozzá.

- Legyen meglepetés. - kacsintott. - A  szilvesztert meg a fiúkkal töltjük. Mit szólsz?

- Nekem tökéletes. - mosolyogtam.

- Akkor ezt megbeszéltük. - kulcsolta össze a kezeinket. Felöltöztünk és elindultunk bevásárolni. Nagyon nehéz volt választani. Végül sikerült Taeminnek megvenni a legszebb hógömböt, amit valaha láttam. Imádja az ilyeneket. Keynek egy pár fülbevalót szereztünk. Nagyon nagy dilemmában voltunk, ugyanis Keynek több fülbevalója meg ékszere volt, mint az osztály lány részének együttvéve. Azonban egyen megakadt a szemem. A kis ékszer egyik része a yangot ábrázolta, míg a másik a yint. Azonnal a díva és Onew tökéletes párja jutott eszembe. Jjong is egyetértett, így megvettük. Onewnál nehezebb dolgunk volt. Végül egy pólót csináltattunk, aminek az elején egy csirke volt, a hátulján meg Onew&csirke felirat. Minhonak pedig egy Manchester sálat szereztünk. Már csak azt kellett kitalálni, hogy hogyan vegyem meg Jonghyun ajándékát. Valahogy le kéne ráznom egy fél órára...megvan!

- Jonghyun. - bújtam hozzá. - Szeretnék bemenni egy boltba.

- Hova? - pislogott.

- Hát...női problémák. - sütöttem le a szemem.

- Bővebben? - még mindig pislogott.

- A lányoknak havonta egyszer megjön, tudod....

- Ó. - csak ennyit bírt kinyögni.

- Adj fél órát nézelődni, addig te is menj be egy boltba jó?

- Oké. - szegénynek leromboltam az elméjét, de csak nem vehetem meg az ajándékát az orra előtt! Bementem egy boltba. Biztos voltam benne, hogy találok valamit. De már húsz perc letelt, és semmi. Bejártam vagy négy helyet. Végül tényleg vettem néhány "női" dolgot magamnak, és éppen kimentem volna, mikor eszembe jutott.

Mire újra találkoztunk a párommal a pláza előtt, elégedett voltam magammal.

***

Az ajándékozás teljesen kész volt. Taemint fél órán keresztül nem lehetett elrángatni  hógömbtől, Key meghatódott, mikor elmondtam neki, miért ilyen fülbevalót választottunk, Onew pedig megállás nélkül vigyorgott a pólón, míg Minho szemei kerekre tágultak, mikor meglátta a sálat, és már le sem vette a nyakából.

Én meg kaptam Taeminéktől egy imádnivaló pulcsit, és Keyéktől egy új fülhallgatót, ami elképesztő jól nézett ki.

A rövid buli után mindenki kettesben maradt a párjával, Jjonggal mi is az én lakásomra mentünk, és nevetgéltünk.

Másnap korán reggel ő keltett engem, ami eléggé meglepett, mit ne mondjak. Pont ő ébresztett fel... Ugyanakkor nagyon izgatott volt, a szeme csillogott, én pedig magamban csak mosolyogtam.

- Hová megyünk? - kérdeztem, mikor már a vonaton ültünk.

- Még mindig nem mondom meg. - húzott magához egy csókra. Nem tudom, mennyit utaztunk, talán öt-hat órát, mert elszundítottam egy kicsit.

~~~

- Megjöttünk. - hallottam a hangját, és éreztem, hogy lágy csókkal kelt fel. Leszálltunk a szerelvényről, bőröndjeinkkel a kezünkben sétáltunk. Jonghyun egy taxit fogott, és bemondott egy számomra ismeretlen címet. Nem is gyanakotam, de az állam leesett, mikor a sofőr egy apartmannál állt meg, és a párom ki is szállt.

- Te jó ég. - suttogtam.

- Tetszik? - lépett mögém, átkarolta a derekam hátulról, és belecsókolt a nyakamba.

- Még hogy tetszik...ez gyönyörű. - ámultam.

- A szüleimé volt, és a nővéremmel nem adtuk el, hanem felújítottuk és néha eljöttünk ide. - magyarázta. Tényleg eszméletlen volt a látvány. A pici ház külsejét kövek borították az aljánál, a falak pedig őszibarack színben pompáztak. A fű szépen lenyírva.

- Menjünk beljebb. - kuncogott, megfogta a bőröndömet, és bement.

Még jobban ledöbbentem a gyönyörű belső tér láttán. (a kinézetet az olvasóra bízom).

- Mit szeretnél csinálni először? - huppant le az ágyra a gyönyörű hálóban.

- Nem tudom. - sóhajtottam.

- Hát, nekem már van egy programtervem. Hozz fürdőruhát.

- Bepakoltam, de nem tudom, hogy télen mi értelme volt. - ráncoltam a szemöldököm.

- Csak gyere. - a fürdő, ahova végül mentünk, nem egészen öt percre volt a háztól. Átöltöztünk, és nem sokkal később már a forró vízben áztattuk magunkat.

- Olyan jó itt veled. - hajtotta hátra a fejét, szemét lehunyta. - Nyugis. Legszívesebben maradnék örökre itt. - nem szóltam semmit, csak nesztelnül közelebb mentem hozzá, és az ölébe ültem, lábaimat két oldalt a dereka köré kulcsoltam, mire kipattantak a szemei és rám nézett. Aztán elmosolyodott, és a fenekembe markolt.

A szoba jótékony félhomályában aztán egymásnak estünk, de eszembe jutott valami.

- Várj. - motyogtam a szájába. - Szeretném odaadni az ajándékom. - nyúltam a kis éjjeliszekrényen leévő, becsomagolt dobozkáért, és átadtam neki. Lemászott rólam és kíváncsian bontogatta. A szemei elkerekedtek.

- Ez... fogamzásgátló tabletta?

- Ühüm... magamban akarlak érezni. Mindenhogy. - suttogtam egyre halkabban.

- Köszönöm. - döntött újra hanyatt és megcsókolt. - Amit én adok, az egy kicsit személyesebb, de remélem tetszik. - előkotort a fiókból valamit. - Hunyd le a szemed.

Engedelmesen lecsuktam őket, és éreztem, ahogy a nyakamba akaszt egy pici láncot.

Mikor kinyitottam, meghatódva néztem a medálként szolgáló gitárpengetőt. - Az első pengetőm.

- Szeretlek. -  húztam magamra, ő pedig morogva csókolni kezdte felhevült testemet.

***

A szilveszter mindneki életében rejt valami izgalmat. Az én életemben a mostani bulink volt a legjobb. De akkor kezdjük azzal, hogy a karácsony lezajlása után kicsit kevesebbet voltam együtt Jjonggal. Így én nem csak a többi négy sráccal, de Key anyukájával is rengeteget voltam. Nevettünk, sütöttünk, és még többet nevettünk.

A bulit mind a hatan egy klubban ejtettük meg. A fiúk azt mondták, itt szoktak szórakozni szilveszterkor. Én eléggé kételkedtem. Azonban ott volt Jjong. És Minho, Taemin, Key, Onew.

Minden tökéletes volt. Sekyung persze ide is követte a páromat, de leakasztottam, nos...elég viccesen.

Annyira, de annyira jó volt... azonban mindennek vége lesz egyszer.

***

Május van, és a kedvesen és Onew ballag. Kicsit megkönnyeztem, de boldogan tapsoltam, mikor átadták az érettségi bizonyítványt.

- Mondanom kell valamit. - fogta a kezébe a kezemet. - Én...továbbtanulok egy egyetemen.

- És? Ezt úgy mondod, mintha túl messzire mennél. - lehajtotta a fejét és elfordította. - Várj. Ugye nem akarsz elhagyni, csak mert távol leszünk? - kiáltottam rá. - Yah! Nézz a szemembe!

- Azért mondom ezt, mert Japánba megyek tovább. Egy három éves egyetemre. Majd zenei ágon fogok dolgozni, és ott van a legjobb tanprogram.

- Ez azt jelenti, hogy...el akarsz hagyni? - fújtam ki a levegőt. - Azért, mert távol leszünk, képes leszel elhagyni? - a hangom kezdett hisztérikus lenni.

- Figyelj, nem lenne ezt értelme tovább csinálni. Én szeretnék megtenni valamit, egy álmot kell valóra váltanom. Nem hagyhatom, hogy akadályozzanak!

- Azt mondod, hogy én...csak akadályozlak? - szűrtem a fogaim között.

- Nem, nem úgy gondoltam! Csak mindkettőnknek jobb lesz így. Te is a saját tanulmányaidra koncentrálsz és én is. Boldog leszel valaki mellett, és talán én is. Bár sosem fogok még egy ilyen nőt találni, de nem folytathatjuk távkapcsolatban tovább. Inkább most békében, mint később szörnyű vitával.

- De Onew és Key is együtt maradnak! És ha majd Minho elvégzi, Taeminnel ugyanúgy együtt lesznek!

- De ők majd Koreai egyetemekre mennek, Yunhee. Taemin akármikor találkozhat velük! Te nem jöhetsz velem másik országba! Ne akarj már mindenhova utánam jönni! - ezt a mondatot meg is bánta, mert a szája elé kapta a kezét. - Nem úgy gondoltam. Tudod, ugye?

- Én már nem tudom, mit gondoljak. Mikor hónapokkal ezelőtt erről beszéltünk, azt mondtad, megoldjuk és soha nem hagysz el. De úgy tűnik a pasik soha nem változnak meg. Hitegettél engem. - folytak le a sós könnyek az arcomon, majd megfordultam, és elindultam haza.

- Kérlek! Hallgass meg! Yunhee, szeretlek! - sírt utánam, de nem tudott meghatni.

Hazamentem és levágtam egy komplett hisztirohamot. Nem törődtem a fiúk hívásaival, a kétségbeesett üzenetekkel, csak egyre tudtam gondolni: akit életem szerelmének, az igazinak, az őszintének hittem, elhagyott. Legbelül tudtam, hogy nem adhatja fel az álmát miattam. És pont ezért nem akartam utána futni.

2 hozzászólás

Are you ready? - 8. Fejezet

A hétvége remekül telt. Mivel szombaton Taeminék voltak nálunk, nagyon jót szórakoztunk, viszont vasárnap reggel, mikor átmentünk Jjong lakására, hogy hétfőn majd onnan menjünk suliba, érdekes dolgot véltem felfedezni a szobájában, az íróasztalon.

- Kim Jonghyun! - ordítottam vele a nappali közepén, az érettségi tételes lapokat szorongatva, az orra alá dugva őket. - Ezekből mégis mennyit tanultál? - mennydörögtem vészjóslóan.

- Hát..én izé...ne legyél pipa...

- Ne legyek pipa? - sikítottam az idegtől. - Ne legyek pipa? Jonghyun, ha nem érettségizel le, cseszheted az egyetemet!

- Én tanulok! Tényleg szoktam! Csak nekem... Nem megy olyan egyszerűen. - vakargatta a tarkóját.

- Akkor miért nem tanulsz Onewval? - bújtam a karjaiba. - Nem akarom, hogy megbukj.

- Ez idáig eszembe se jutott. - ültetett az ölébe a kanapén. - Majd megkérem hyungot. - bólintott.

- Oké. Ha ő segít, nyugodt leszek. De szólni fogok neki, hogy ne legyen túl elnéző. - fenyegettem a dinoszauruszomat, de ez cseppet sem hangzott annak, aminek szántam. Kuncogva megcsókolt, és arra a napra hanyagoltuk a témát. És szerelmem úgy tűnik, be is tartotta, amit ígért, mert Onewtól titkos helyzetjelentéseket kaptam, és azt mondta, remekül halad a pasim, csak túl lusta. Az igazi probléma egy hónappal később, pont karácsony előtt három nappal "ugrabugrált" az életünkbe.

***

A mai nap volt az utolsó, és jött a téli szünet. Jongint sem hanyagoltam ám, majdnem minden szünetet vele töltöttem, azt a Chanyeol nevű srácot is lecsekkoltam, és megállapítottam, hogy ha nem lenne Jjong, elég jó esélye lenne. Es néha találkoztunk a KryBer párossal. Teljes boldogság uralkodott, még az iskolában is érezni lehetett a karácsonyi hangulatot. Az aulában és az ebédlőben is helyet kapott egy-egy fenyő, színes díszekkel teleakasztva, ahogy minden helyiség minden pontján is gömbök, és angyalkák, meg fagyöngyök ékeskedtek. Be kell vallanom, nagyon szép volt minden. Utolsó nap révén rövidített órák voltak, aminek mindenki örült a suliban. A srácokkal ebéd után már hazafelé tartottunk, Jinki, Minho és Jonghyun valami hülyeségről beszélgettek elöl, míg " mi nők " hátul kullogtunk, nagyon elmélyülve azon, hogy melyik pasi nézett ki jobban és divatosabban a legutóbbi magazin címlapján. Persze, amiről a fiúk nem tudnak, az nem fáj nekik. Ők már a suli utcájában lévő sarkon voltak, mi jó pár méterrel lemaradva, mikor éles kiáltást hallottunk. És ez a kiáltás mondhatjuk úgy is, hogy nekem kurvára nem tetszett.

- Jjongie oppa~! Hiányoztam? - Key és Taemin gyanakodva húzta össze a szemöldökét. Sajnos nem láttuk, mi történik, mert ők már befordultak a sarkon, de nyilvánvaló volt, hogy valami Istenverte pláza picsa rámászott a barátomra!

- Ez nem Sekyung noona? - suttogta a legfiatalabb.

- De, nagyon úgy tűnik. - bólintott Key. Közelebb mentünk, és óvatosan kikukkantottunk az egyik sarokház mögül. A csaj ott ugrált, és Jonghyunt ráncigálta, mellette a kínosan sziszegő Onewval és Mihoval. Már oda akartam menni, hogy bemossak egyet a libának, de a két barátom karon fogott, és nem törődve a hangos káromkodásommal, elrángattak vissza, az iskola elé, egy félreeső sarokba.

- Elmondanátok, mi van? - értetlenkedtem.

- Ő Shin Sekyung, Jonghyun exe. A távolság miatt szakítottak, és a csajszi azóta is azt hiszi a kis agyacskájával, hogy távkapcsolatban éltek tovább. Nem tudom, mit keres itt. Igazából előtted ő volt az egyetlen, akihez Jjong úgy ragaszkodott, mint most hozzád. - a díva frusztráltan fejezte be a mesedélutánt.

- Sekyung noonát mi is csak azért viseltük el, mert tudtuk, hogy hyungnak fontos volt. Amúgy ki nem állhattuk. Legalábbis én biztos nem.  - borzongott meg Taemin. - Egyszer le is szólt minket, mert a saját nemünkhöz vonzódunk. De akkor Onew és Minho meg Jonghyun persze nem voltak ott... - morogta.

- Menjünk oda. - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

- De miért? Figyelj, nem éri meg balhézni...

- Nem is akarok balhét. Csak szimplán odamegyek. Mert a barátnője vagyok. - vontam vállat, és a két aggódó sráccal a nyomomban visszamentem a színhelyre. Amit megláttam, megtorpanásra késztetett. Sekyung vagy ki, éppen Jonghyun szájára tapadt, miközben a barátom meglátva engem, tágra nyílt szemmel kapálózott. Se szó, se beszéd, odementem, és a vállát megfogva szedtem le a lányt róla. - Bocsi, hogy megszakítom az idillt...de szállj le róla. - mosolyogtam gyilkosan.

- Mert? Ki vagy te? - húzta fel az orrát, lenéző pillantást vetve rám.

- Ó, én? Én Kim Jonghyun barátnője vagyok. És leszel szíves leszállni róla. - ismételtem.

- Bocsánat, nem értettem. Mit mondtál? - vékonyodott el a hangja.

- Azt, hogy neki van barátnője. - emeltem meg a hangom, éppen annyira, hogy fenyegetően hangozzon. A nézésem szerintem csak rátett egy lapáttal.

- Tessék? Az nem lehet! Jonghyun és én...csak azért szakítottunk, mert...nekem el kellett mennem...szeretjük egymást! - visította, és újból letámadta Jonghyunt, én meg a döbbenettől csak álltam, mint egy darab fa. Ez nem érti meg, hogy Jonghyun már nem szereti? És Jonghyun miért hagyja? Már megint neki akartam menni, de Kibum megint megfogott, és elkezdett csacsogni.

- Gyere szépen, a szüleim ma otthon vannak, és anyukám süt. Szóval gyere. Taemin! - utasította imádott "kisfiát", akivel kettesben elrángattak, miközben én mindenféle ribancnak lehordtam Sekyungot.

- Kibummie! Látom, elhoztad a barátaidat! Kim Sooeu vagyok. - mutatkozott be az anyukája. - A férjem megint üzleti úton van Kínában, fiam. - informálta Keyt, aki csak grimaszolt. - Mi járatban? Ritkán hozod fel a barátaidat. Jinki hogy van? - mosolygott, mire én felvont szemöldökkel néztem a nőre. - Oh, tudjátok, a férjem nem tud Kibumieról, és arról, hogy a saját neméhez vonzódik...de én támogatom a kisfiamat. - csipkedte meg fia arcát, aki teljesen elvörösödött.

- Ummaaa~! Ne most...Jinki jól van. Azt ígérte, hogy mindenképpen benéz. De most le kell nyugtatni Yunheet.

- Miért, mi történt? - érdeklődött a nő.

- Sekyunkg megjelent, tudod Jjong volt barátnője. Csakhogy hyungnak most Yunhee a barátnője, és az a ribanc rámászott a szeme előtt!

- Ez valami elképesztő! Semmi baj, kicsim. Nem adhatod fel. - kaptam a bíztató szavakat, amikért igazán hálás voltam. Sokáig csak beszélgettünk, Key anyukája talán a legrendesebb nő volt. Nem csak kiállt a fia mellett, amit sok szülő a homofób nézetek miatt nem igazán tesz meg, ráadásul elképesztő okos és rendes nő. Azonnal átlátta a helyzetet. Míg Key és Taemin az előbbi fiú szobájába mentek, én kettesben maradtam Sooeuvel, segítettem neki elmosogatni.

- Tudod, mindig is akartam egy kislányt. - mesélte. - De Kibummie így is elég nőiesre sikerült, azt hiszem. - nevetett fel. - Nekem ő a kincsem. Igaz, nem tökéletes, hiszen egy férfival van együtt. Talán nem kéne ezt elnéznem...de tudom, hogy ő e mellett a férfi mellett boldog. És Jinki tényleg egy főnyeremény, már fiamként tekintek rá. Alig várom, hogy egyszer örökbefogadjanak egy édes kis szerelemgyereket. - ábrándozott, majd áttért rám. - Te egy nagyon odaadó, és csodálatos lány vagy. Jonghyun rátalált a végzetére, azt hiszem. Nem fog elengedni. Harcolni fog érted. És tudom, hogy nincsen már édesanyád és édesapád, de én leszek a pótmamád. Rám számíthatsz. - ölelt át. - Egyetlen óra elég volt, hogy fogadott lányomként tekintsek rád, és ez egy sokat megélt anyánál nagy szó. - nevetett újra, és én is vele nevettem. - Ha Jonghyun szeret téged, nem fog feladni. És én hiszem, hogy így lesz. - csengettek. - Kinyitnád, kérlek? Majd befejezem a mosogatást. - bólintottam, és a bejárati ajtó felé tartottam. Mikor kinyitottam, azonnal eszembe jutott a mai balhé.

- Szia Jinki. Biztos Keyhez jöttél. - engedtem be.

- Jonghyun...

- Nem érdekes. Majd megoldjuk. - mosolyogtam rá bíztatóan, mie átölelt, és megpuszilta az arcomat.

- Ne aggódj. Itt leszünk mi. Minho elvitte őt lenyugtatni, miután én sikeresen elküldtem Sekyungot egy ürüggyel.

- Köszönöm. - pislogtam rá hálásan.

- Jinkiii~! - vetődött párja nyakába Key, mélyen megcsókolva, amit én, Taeminnel vigyorogva néztünk.

- Jinki, örülök, hogy itt vagy. - ölelte át "anyósa".

- Én azt hiszem, megyek is. - mosolyogtam, és elkezdtem öltözni.

- Én is megyek, ahjumma. - hajolt meg Taemin.

- Persze, gyertek máskor is. És Yunhee, valamelyik nap eljöhetnél velem egy kis anya-lánya programra. - suttogta, hogy csak én halljam és kacsintott.

Taeminnel kiléptünk a téli hideg időbe. - Aranyosak ezek ketten, nem? - kérdezte a maknae, enyhe szomorúsággal a hangjában.

- Miért, nálatok baj van? - ráncoltam a szemöldököm.

- Nem, nincs semmi. - fordította el a fejét. Én csak megállítottam, és magam felé fordítottam, úgy hunyorogtam az arcába.

- Mondd a szemembe, hogy nincs baj a kapcsolatotokban.

- Aish! Semmi romantikus nincs, oké? - kiáltotta el magát, mire sokan felénk néztek az utcán. Gyorsan elrángattam egy viszonylag nyugodt padig, és leültettem, miközben szemben álltam a lábammal dobolva.

- Hát... Minho egyáltalán nem egy romantikázós, gyengéd típus. Imád dominálni, és az ágyban is inkább vad...nem is tudom, mikor szexeltünk gyengéden utoljára... - sóhajtott. - Ráadásul nem igazán tudja, mivel lehetne elcsábítani úgy igazán.

- Akkor beszéld meg vele. - adtam az egyértelmű választ.

- Gondolod, hogy megérti? - pislogott rám azokkal a hatalmas szemeivel.

- Persze. Hiszen egy kapcsolat erre való, nem? Hogy a párunkkal mindent megbeszéljünk.

- Köszönöm. Angyal vagy. - ölelt meg, és haza is kísért. Még este az ágyamban is azon gondolkodtam, hogy Sekyung vajon meddig megy majd el Jjongért. Az ő testét akartam magam mellett, azt akartam, hogy a nyakamba szuszogjon, és megcsókoljon. Végül hajnal háromkor sírva aludtam el.

2 hozzászólás

Are you ready? - 7. Rész

Az órák cseppet sem teltek izgalmasan. Már kezdtem érteni, hogy miért lóg Jonghyun ennyit. A folyamatos unatkozást meg még az is tetézte, hogy  éreztem Taemin pillantását a hátamon, így mindig csak előre nézhettem. Még volt tíz perc kicsengetésig, mikor valami észrevétlenül a padomon landolt. Egy papírgalacsin. Óvatosan szétbontottam a pad alatt, és olvasni kezdtem a nekem szánt üzenetet.

"Yunhee, szeretnénk beszélni veled a fiúkkal. Sajnáljuk, hogy így összevesztünk. Ebédnél találkozunk. Taemin."

Beszélni akarnak velem? És mi van, ha csak azért, hogy lecsesszenek, és a szemembe mondják, hogy örökre utálni fognak? Elég kínos helyzet. Kicsengetés után Taemin rögtön elhagyta a termet, engem pedig Jonghyun várt.

- Milyen volt a napod? - kérdeztem.

- Pocsék. Nem elég, hogy te nem voltál mellettem, de még untam is az egészet. Amúgy Onewékkal beszéltem. Egyáltalán nem haragszanak, és még magukat hibáztatják, hogy olyan tolakodóak voltak. - ecsetelte, miközben összekulcsolt kézzel haladtunk az ebédlő felé. - Amúgy majd csak később csatlakoznak hozzánk. Elmentek egy kicsit enyelegni, mert nem bírnak magukkal. - morogta. - Nekem viszont várnom kell a suli végéig, hogy teljesen az enyém lehess. Ez nem ér. - biggyesztette le az ajkait gyerekesen, mire felkacagtam.

- Majd kiengesztellek. - kacsintottam, jutalmul ő megcsókolt. Leültünk enni, majd nem sokkal utánunk belépett a másik négy elveszett jómadár is.

- Sziasztok. - köszönt bizonytalanul Key. Nem igazán tudta, hogyan viszonyuljon hozzám. De ahogy láttam, a többiek sem.

- Sziasztok. - köszöntem vidáman.

- Milyen a kaja? - huppant le mellém Minho. Ő legalább próbálkozik.

- Elmegy, bár fogalmam sincs, mi ez. Abban is kételkedem, hogy teljesen ártalmatlan. - bökdöstem meg a villámmal, majd bekaptam egy falatot. - De tökmindegy, mert éhes vagyok. - vontam meg a vállam. Jonghyun felnevetett mellettem.

- Rossz hatással vagyok rád. - adott egy puszit az arcomra. Újabb vállrándítás.

- Amúgy nagyon haragszol? - témánál vagyunk, Onew...

- Dehogy! - ráztam a fejem. - Igazából azon görcsöltem egész héten, hogy ti mennyire utálhattok engem. - hajtottam le a fejem. - Ha tudom, hogy nem olyan komoly a helyzet, odamentem volna hozzátok, de hát na. - húztam el a szám, mire nevetés volt a válasz.

- Akkor szent a béke. - csillogott Taemin szeme. - Nem is jó, ha állandóan rosszban vagyunk. Abban semmi vicces nincs.

- Tessék. A maknae felpörgött. Nyugi, édesem, nincs gyereknap. - veregette meg párja vállát Minho, de ügyelt, hogy azért ne túl feltűnően udvaroljon az iskolában, többszáz diák előtt. Azt majd a lakás jótékony rejtekében...az ágyban... ÁÁÁ, fene belém meg a tág látókörű fantáziámba!

- Min gondolkozol? - kérdezte a mellettem ülő párom, mire kicsit összerezzentem.

- Igazán semmin. Magánügy. - vakargattam a tarkóm enyhén elpirulva.

- De te pirosodsz. Remélem, nem valami pasiról van szó. Reggel is úgy készülődtél... - gyanakodott, viszont eszméletlenül édes volt.

- Istenem, baboya, legyél már túl ezen! Minden lány készülődik meg sminkeli magát, akkor is, ha pasija van! - boxoltam finoman a vállába. - Nem csalnálak meg. Először is azért, mert nem tudom mi értelme lenne, másodszor meg azért, mert nem merném. - vontam vállat, mire az asztaltársaság megint hahotázni kezdett. - Tényleg. Te mit csinálnál, ha kiderülne, hogy félreléptem?

- Hm, lássuk csak. Tényleg nem lenne értelme, mert a pasi kórházban végezné, te pedig nem bírnád ki nélkülem. Tuti visszahízelegnéd magad. - filozofált.

- És te visszaengednél? - hunyorogtam huncutul.

- Mivel én sem akarnék nélküled megmaradni, igen. - döntötte el. De igaza volt. Tényleg nem tudnám nélküle elképzelni az életem. Már nem.

- Na látod. - bújtam hozzá.

- Asszem mehetünk. - állt fel Key. - Majd eszek otthon. Biztos vagyok benne, hogy én jobbat csinálnék. - és dívásan kivonult, miközben mi csak néztünk nagy szemekkel. Jinki azonnal felpattant és rohant is párja után, majd Taeminék is elköszöntek. Mi maradtunk utoljára, de hamar meguntuk az üldögélést, így szépen lassan kisétáltunk, összefűzött ujjakkal, amit kicsit sem bámultak meg ( hiszen annyira diszkrétek).

- Itt alszol? - kérdeztem Jonghyunt, mikor hazaértünk a lakásomra.

- Ha nem bánod. - karolta át a derekamat hátulról, és belecsókolt a nyakamba.

- Nem hiszem, hogy ezt a kérdést komolyan gondoltad. - simultam a forró testéhez. Felkuncogott. - Ha nem baj, csinálok egy kis kaját. Már ha nem akarsz éhezni. - mosolyogtam rá, adtam egy puszit a szájára, és kislisszoltam a konyhába, mielőtt még elfajultak volna a dolgok. Még így se jutottam a kajakészítés végére, ugyanis már megint megjelent mögöttem, és maga felé fordított, elzárva a gázt.

- Jjong...még nem végeztem. - motyogtam, de meg se hallotta, csak a pultra ültetett.

- Nem vagyok éhes. - morogta a fülembe, és két lábamat megfogva a dereka köré kulcsolta őket. - Illetve, valami egészen mást kívánok. - megadtam magam és elkezdtem kicsatolni az övét, egy percre sem szakítva meg a csókot, amitől felbátorodott. Még mindig dereka körül tartva a lábamat, erősen fenekembe markolt, és a nappali felé kezdett vonszolni, hogy aztán kényelmesen elhelyezkedve feküdjön fölém. - A hálószoba miért nem jó? - nyögtem alatta, ahogy megszívta a nyakam érzékeny bőrét.

- Túl távol van. Nekem most kellesz. Amúgy is kell a változatosság. Mindig ágyban csináljuk. - dünnyögte már teljesen kiéhezetten. Imádtam, mikor ilyen vad. Lekapta a ruháimat, hiszen most feleslegesek voltak, szóval úgyis meg kell tőle szabadulni, nem? - Keményen csináld. - duruzsoltam a fülébe, ő pedig elvesztette az eszét. Talán csak erre várhatott, mert elképesztő erővel mart ajkaimra, csípőmnél megéreztem kemény farkát, amitől csak mégjobban vágytam rá. Kicsit elhajolt tőlem, hogy ő is levetkőzzön, így immár teljesen meztelenül feküdt rám, és rögtön kényeztetni kezdett. Egy ujjával lassan kezdett körözni bennem, mire felsóhajtottam és magamtól kezdtem lökni a csípőmet.

- Szeretnél mégegy ujjat? - harapott érzékien fülembe. Hangján érződött, hogy alig bír magával.

- Kérlekh~! - sikkantottam, és azonnal megkaptam, amit kértem. Még sokáig kínzott, hol a melleimet nyalta és harapdálta, hol pedig az ujjai tempóján lassított. Végül megunta az előjátékot, és óvszert húzott, amit bekent egy jó adag síkosítóval. Merevedését egyetlen határozott mozdulattal tövig tolta belém, amit hangos sikkantással jutalmaztam, és azonnal mozdítottam a csípőmön.

- Yunhee... - zihálta, cseppet sem lassítva. Remegett, szinte éreztem, hogy mindjárt elmegy.

- Oppa! - öleltem át a nyakát. Pimaszul elmosolyodva körzött egyet csípőjével. Érzékien nyögdécseltem alatta, mély hangjával fokozta a teljesen beindult hangulatomat. Nem sokkal később hangosan élvezett el, engem is magával rántva. - Szeretlek. - suttogtam.

- Én is szeretlek. - adott egy puszit izzadt homlokomra, betakart minket, és szorosan hozzám bújt. - Sose gondoltam volna, hogy ilyen vagy. Teljesen megváltoztál, mióta együtt vagyunk. - szembe fordultunk egymással, ujjaink összefűzve. Tökéletes pillanat.

- Hát, ezt hozod ki belőlem. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer úgy nyögök majd, mint egy ribanc...

- De az enyém vagy. - csókolt rá a nyakamon lévő szívásfoltra.

- Ha belegondolok, hogy egyik pillanatról a másikra annyira szerelmes lettem beléd, hogy nem tudnám visszavonni...

- Annak ellenére is, hogy mennyire durván viselkedtem veled. - nézett most a szemembe. - Féltem a kapcsolatunkat, Hyejin. Hogy valamit egyszer elcseszek, és elveszítelek. Te változtattál meg. Nem akarok már nélküled élni. - kicsit könnybe lábadt a szeme.

- Hülye T-Rex. Sose hagylak el. - vontam mély nyelves csókba, ezután pedig már ő sem akart kifogásokat keresni.

***

Reggel, mikor felkeltem, szélesen mosolyogva konstantáltam, hogy szerelmem meztelen teste teljesen hozzám préselődik, ő maga pedig édesdeden szundikál mellettem, átkarolva a derekamat. Pont szemben feküdtem vele, így nem kellett mocorognom, csendben néztem, ahogy lehunyt szemmel szuszog. Végül lehet, hogy álmában megérezte, hogy figyelik, ugyanis pislogni kezdett, majd álmosan hunyorgott, végül realizálódott benne, hol van. Szája gyengéd mosolyra görbült, és magához húzott egy csókra.

- Jó reggelt. - motyogta.

- Nincs már olyan reggel. - kuncogtam. - Délelőtt tíz.

- Akkor viszont éhes vagyok. - ült fel, és felvett magára egy boxert, úgy csoszogott ki. Pillantásom megakadt a feszes fenekén. Isteni teste van ennek a pasinak. Felkeltem én is, felvettem egy bugyit és egy melltartót, rá Jonghyun tegnapi pólóját, ami a combom közepéig ért. Aztán kerestem egy rövidgatyát, és lesprinteltem kedvesemhez, mielőtt felgyújtja a konyhát. Összedobtam valami reggelit, aztán hirtelen csengettek. Kinyitottam, és négy szempárral találtam szembe magam, akik engem néztek, Taemin el is vörösödött kissé.

- Sziasztok. Baj van? - kérdeztem.

- Hát... - Onew rám mutatott, mire végignéztem magamon. Minden stimmelt. Akkor meg... Ó.Gyorsan a nyakamon lévő lilás szívásnyomra kaptam a kezem, és a földet kezdtem szuggerálni.

- Valakik huncutkodtak az éjjel. - vihogott Minho.

- Ha ez megnyugtat, nem egy éjjel huncutkodtunk már. - karolta át a derekamat hátulról Jjong, és belecsókolt a nyakamba. Természetesen már ő is fel volt öltözve.

- Mindegy. Gondoltuk, átjönnénk ma, mert szinte biztosak voltunk benne, hogy ez a dinó is itt lesz. - vigyorgott még mindig a díva. - Amúgy se hiszem, hogy mára terveztetek egyáltalán a fetrengésen kívül valamit.

- Hát, nem igazán. - gondolkodtam, és beljebb engedtem a társaságot.

0 hozzászólás

Are you ready? - 6. Rész

- Tök érdekes, nem? - bújtam Jonghyun izmos mellkasához üdvözlésképpen, miközben befelé húztam a nappaliba.

- Mi? - pislogott rám értetlenül.

- Hogy milyen máshogy indult köztünk minden. - sóhajtottam. - Ha tudom, hogy a nem normális álcád mögött egy ilyen csoda van, esküszöm hamarabb beadom a derekam... - nevettem fel, majd szemből az ölébe ültem a kanapén, úgy csókolva a nyakába. Felkuncogott.

- Türelmetlennek látszol.

- Mert az is vagyok. - motyogtam a húsos ajkaira, amik azonnal falni kezdték az enyémeket. - Kellett neked ilyen tökéletesnek születned. - nyúltam be a pólója alá és végighúztam ujjaimat a kockáin, majd feszes mellkasán, amiért kaptam egy férfias sóhajt. Maga alá gyűrt, puszit adott a számra, és lágyan simogatni kezdett. Két kezem közé fogtam az arcát, mire megállt, egymás szemébe néztünk. Egyik kezemmel végigsimítottam arcán, mutatóujjamat végighúztam az arcélein, állán, majd alsóajkán. Fejét kicsit közeleb húztam. Behunyta a szemeit, adtam rájuk egy puszit. Aztán újra a szájánál kötöttem ki. Belemosolygott a csókunkba. Végül teljesen levetkőztetett, és mivel nem először voltunk együtt, egyből belém hatolt, élvezettel nyögve fel, mikor teljesen elmerült. Azonnal mocorogni kezdett, behunyt szemekkel élvezve, amit csinál. Dereka köré fontam a lábaimat, és mélyebben magamba húztam. - Istenem, JongHyun~! - sikítottam a nevét, amitől csak bevadult, és gyorsított a tempón. A levegő megtelt a mi összefonódott hangunkkal, és hirtelen nagyon fülledtnek éreztem a szobát. Egy jó ideig szeretkeztünk, mikor egy mordulással elélvezett, majd rögtön követtem én is. Lihegve hajtotta a fejét a mellkasomra és halkan sóhajtott, ahogy izzadt tincseit kezdtem cirógatni.

- Fogalmam sincs, hogy lehetek ilyen szerencsés barom... - motyogta, ahogy újra fölém hajolt egy csókért. - Annyit bántottalak, hogy már nekem fájt. Még most is fáj.

- Hagyd már a hülyeségeidet, kérlek. - mordultam rá. - Most szeretkeztünk, és te ilyenekkel jössz...

- De nem azárt mondtam, amit, hanem, mert nem vagyok jó ember. Te mégis itt vagy.

- Számomra te vagy a világ legjobb embere.

- Csak mert szimplán nem tudnék tovább kínozni egy angyalt...

- Ha nem merítettél volna ki teljesen, most felképelnélek. - motyogtam, és már aludtam is, mint a tej.

***

- Mehetünk? - dörzsölte hétfő reggel a szemét álmosan Jonghyun. Ha nem lenne barátnője, aki túl jó hatással van rá, akkor már rég nem is járna a báron kívül sehova.

- Egy lánynak gondoskodnia kell magáról! - jött a felelet. A dinó kikészült. Ha tudta volna, hogy egy komoly kapcsolat ezzel jár... Mondjuk tökmindegy, akkor se engedné el ezt az őrült nőszemélyt.

- De te akarsz annyira iskolába menni! - prédikált.

- Attól még nem biztos, hogy festék nélkül egy lány képes kitenni a lábát a lakásból!

- De szerintem gyönyörű vagy smink nélkül. Miinek kell másnak megfelelni.- dünnyögte.

- Hallottam! És amíg magamnak nem felelek meg, addig ne szólj semmit! - ez kész. Mindegy. Szegény srác legalább tanult valamit: felesleges nőkkel vitatkozni. Ha meg szereted is a nőt, még gyengébb vagy. Yunhee (végül elégedetten magával) kilépett a lakásból, és bezárta az ajtót.

- Miért kell neked ennyit tollászkodni? Tudtommal, én vagyok a pasid, és ha nekem így is tetszel, akkor tényleg nem értem. - puffogta nem létező bajsza alatt.

- Ez van, Jjongie. Nem más pasinak akarok megfelelni. Ez amolyan női dolog. - úgy tűnik párja vagy megbékélt a helyzettel, vagy pedig csak szimplán nem bírja nélküle, mert ujjaikat gyengéden összefűzve sétáltak tovább. Természetesen az összes felnőtt elnéző mosollyal nézett rájuk, hiszen "olyan aranyosak ezek a mai gyerekek". Yunhee egy szót sem szólt, mikor az iskola közelébe értek.

- Aggódsz Onewék miatt, jól mondom?

- Mi van, ha még mindig utálnak?

- Eddig se utáltak. Csak rosszul esett nekik, hogy ordibáltál velük.

- De ha egyszer valamilyen részről jogos volt? - méltatlankodott Yunhee.

- Megbékélnek, nyugi. Csak figyeld meg. Mehetünk? A végén még meggondolom magam, és még akkor se megyek be, ha te mondod.

- Hát jó. - hagyta, hogy Jonghyun még egyszer érzékien megcsókolja, majd szépen továbbindultak.

- Még valami. Tudod, hogyha a suli megtudja, mi van velünk, kiborulnak. De én nem akarok olyan kapcsolatot, mint Taeminék vagy Onewék. Szóval nem fogom titkolni.

- Örülök, hogy ezt mondod. Nem bírtuk volna sokáig úgy, mint Keyék. De...

- Hm?

- Te hamarosan elballagsz. Most december van. Te meg májusban...

- Addig még van idő.

- De egyetemre mész. Nem emlékszel? Akármennyire is utálod a sulit, te is beláttad, hogy egy érettségivel nem sokra mész. Onewval mentek el, ki tudja hova.

- Persze, tudom. De akkor majd kitalálunk valamit. Meg hát itt lesz Minho meg Key, legalább jövőre. Aztán jönnek utánunk. Taeminnel meg együtt is fejezed be, és majd ti is jöttök. Pont. És erről egy ideig nem akarok hallani. Májusig még van öt és fél hónap. Addig még van idő találgatni. - adott egy puszit barátnője hajába. Az iskolába is kézen fogva mentek be, majd Jonghyun egészen az osztályteremig kísérte párját, és egy csókkal váltak el. - Jó tanulást. Még van egy kicsi a szünetből. Asszem még csatlakozok egy kis verekedéshez. - Yunhee rosszallóan figyelte, ahogy szerelme eltűnik a lépcsőfordulóban, de inkább nem szólt. Annak is örült, hogy már egy minimális változást produkált ez a hülye dinó.

0 hozzászólás

Are you ready? - 5. Rész

- Te-tessék? - hökkentem meg. Ezt még ő sem gondolhatja komolyan. Ennyire nem lehet szemétláda!

- Hallottad te nagyon jól. Tulajdonképpen csak annyit kell tenned, hogy jössz ha hívlak, és... Tudod a többit. - perverz vigyor ült ki az arcára, aztán elröhögte magát, majd elfordult, hogy elinduljon valamerre.

- Rendben! - kiáltottam utána, mire a döbbenettől majdnem felfordult. Őszintén szólva, én is ezt tettem volna, mikor rájöttem, mit mondtam.

- Ennyit jelent neked az egész? Én ezt nem értem, de te tudod. Innen már nincs visszaút. És ez a kettőnk titka marad. El ne merd kotyogni valakinek. - ijedten bólintottam. Kaptam egy mosolyt, majd megfordult, és én hagytam elmenni. Mekkora grízbe keveredtem...

***

Másnap a többiek aggódva bámulták a bamba fejemet. Még fel se fogtam, mire adtam a fejem a béke érdekében.

- Minden rendben? - simított végig a hátamon Key, mire összerezzentem, és szó szerint majdnem leestem a székről. Próbáltam összeszedni magam, de nem ment. Aztán megcsörrent a telefonom. Egy SMS jött, méghozzá Jonghyuntól. Azt írja, a lakásán vár és nem érdekli, hogy milyen órám lesz éppen. Hát, még két fizika, de tökmindegy. Tudtam, hogy ez nem vicc. Felkaptam a cuccom, és amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam az iskolából, nem törődve a többiek kiáltásaival. Nagyjából tíz perc alatt odaértem. Jonghyun nyitott ajtót és beengedett. Azonnal elkezdett vetkőztetni, mire a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Hagytam magam, amúgy sem igazán tehettem semmit. Ezt vállaltam. Legalább mindenki megnyugszik, és ez az állat visszavesz magából egy kicsit. Végigcsókolta a nyakamat, majd lesimogatta a ruháimat. A melltartóm kapcsát is szétbabrálta valahogy, majd elkezdte a melleimet csókolgatni. Teljesen belefeledkezett ebbe az egészbe. Én csak lehunyt szemmel...élveztem? Igen, tényleg élveztem. Miközben filozofáltam, hogy ugyan miért is tetszik nekem az, amit eredetileg nem is saját akaratomból teszek, megéreztem a nyelvét magamban. Ezt lassan követte az első  ujja, majd szép sorban, egészen a harmadikig. Rettentően fájt. Ráadásul itt most nem hagyta, hogy megszokjam, hanem addig dolgozott, míg ő úgy nem ítélte, hogy jó lesz. Aztán levetkőzött ő is, és azonnal belém hatolt. Felnyögtem a hirtelen jött érzéshullámtól, hiszen azért ez nagyobb volt, mint az ujjai. Rögtön mozogni kezdett, és nem érdekelte, hogy nekem ez nem esett jól. Nem sokkal később ezt az egész rossz érzést felváltotta az élvezet. Még neki sem vallottam volna be, milyen jól csinálja, a vadsága pedig feltüzelt annyira, hogy a hátába marjak, és elégedetten morogjak alatta. Abban a pillanatban, ahogy én felértem a csúcsra, ő hangosan élvezett el, majd adott egy csókot a nyakamra, és lemászott rólam. - Csak nem szűz voltál? - kérdezte, mikor meglátta a vért a lepedőn. Szégyenemben bólintottam. Annyira undorodtam magamtól, amennyire lehetett. Könnyeimmel küszködve hagytam, hogy közelebb húzódjon hozzám és szipogva merültem álomba mellette.

***

Újabb nap eltelt, és Jonghyun ígéretéhez híven bejárt az iskolába. Úgy csinált, mintha ott se lennék, de a változást akkor is mindenki észrevette. Nem volt már olyan agresszív, mint eddig. Persze, ha rájött az ötperc, egyszerűen leütötte azt, aki éppen szembejött vele a folyosón, de azt hiszem, ettől eltekinthetünk.

Újabb hét. Keyékkel szinte nem is beszélek, szótlan lettem, és ami még feltűnőbb: hogy lógtam az órákról. Mert mikor Kim Jonghyun azt mondta, hogy menjek, akkor mentem. Akármilyen undorítónak is éreztem magam, élveztem, hogy Jonghyun kurvája lettem. Fogalmam sincs, mi ütött belém. De egy idő után már magamtól lovagoltam meg, ami neki nagyon tetszett, és ettől még bátrabbá váltam. Aztán egyik nap nem hallottam felőle semmit az égvilágon. Erőltetett mosolyomat már jó ideje Taeminék se vették komolyan. Aztán Onew elém állt, és a karomnál fogva elráncigált a többiekhez, egy kihalt helyre.

- Na most aztán már tényleg ki vele! Mi baj van?

- Tessék? - kérdeztem. Most mondjam azt nekik, hogy "Semmi baj, csak megegyeztem jonghyunnal, hogy abbahagyja amit csinál, cserébe lefekszem vele."?

- Hetek óta árnyéka vagy önmagadnak. Alig beszélsz velünk, lógsz az órákról, a jegyeid folyamatosan romlanak, és soha nem mosolyogsz. Ne akard nekünk beadni, hogy minden a legnagyobb rendben. Mi csak aggódunk érted.

- Nem mondhatom el. Sajnálom. - suttogtam őszinte megbánással.

- Mi az hogy nem mondhatod el? A barátaid vagyunk! Legalábbis ezt hittük. Amióta Jonghyun....Ó. - Jinki arckifejezése úgy váltott színt, mint a diszkógömb. Először sápadtra, majd paprikavörösre, végül megint elsápadt.

- Jinki, minden rendben? - bújt ijedten párjához Key. - Rosszul vagy?

- Hát nem veszitek észre, srácok? Jonghyun változása, Yunhee lógásai, a szótlansága... Mit tett veled az az állat? - ordított a szemembe.

- Semmit! - hazudtam.

- Nem hiszem el!

- Pedig jobb lenne. Egyébként, ha lenne is valami, ahhoz sem lenne közötök! - kiabáltam, majd elszaladtam. Mire feleszméltem, már a parkban álltam, hangosan zihálva a futástól. Körbenéztem és furcsa megkönnyebbülést éreztem, mikor megláttam Jonghyunt. Egy árnyékos részen vettem észre, ott ült egy padon, kezébe temetett arccal, rázkódó vállal. Csak nem...?

- Jonghyun.... - odalépkedtem hozzá, és megérintettem a vállát. - Mi a baj?

Felnézett. Az arca olyan...kétségbeesett volt. - Te miért vagy mindig itt velem? Mintha nem használnálak ki, nem tenném tönkre az életed! Mondd, te még nem gyűlölsz? - sírta el magát megint. - Nem tudom, miért csinálom! Képtelen vagyok felfogni a saját gondolkodásomat!

- Mondtam, hogy ez azért van, mert meghátrálsz. Engedd, hogy segítsek! Én szeretnék!

- Rettentően sajnálom, hogy kihasznállak! - felállt, és közelebb lépett hozzám. - Egy szörnyeteg va...-

- Én élvezem. - törtem meg a monológját. Bambán nézett rám. - Nem tudom, mi ütött belém, de élvezem, valahányszor letéped a ruháim, vadul megcsókolsz, vagy ha durvábban bánsz velem a kelleténél. A szívem hevesebben dobog. Tényleg minden alkalom után undorodom, de nem tőled, hanem magamtól. Viszont attól még mindig jó. - motyogtam. Döbbent csend lett úrrá rajtunk. - Biztos valami mazochista ribancnak gondolsz... - nevettem kínosan.

- Nem gondolom így, bár ez meglepett. - vallotta be. - Nem ilyennek ismertelek, azt hittem, jobban meg fog viselni a dolog. - egy darabig csendben figyeltük a kisgyerekeket, akik a park túloldalán játszottak egymással. végül rám nézett. - Annyira szép vagy. - suttogta. - Szóval élvezed, ha erős vagyok. De... a gyengédségnek mégis csak jobban örülnél, nem? - kedvesen megemelte az állam, majd lágyan ajkaimhoz érintette övéit. A csókja tele volt gyengédséggel. - Meg tudnád bocsátani mindazt, amit ellened követtem el? Mert én rettentően szeretném veled újrakezdeni. - nézett rám könyörgően, azokkal a gyönyörű kiskutyaszemekkel.

- Jonghyun...én...

- Kedvellek. - mondta, egyenesen a szemembe. Elállt a lélegzetem. - Kérlek...próbáljuk meg mégegyszer! Hadd bizonyítsam be!

- Rendben. Próbáld meg. Segíteni fogok neked.

- De te nem érzel irántam semmit, ugye? Nem kell igent mondanod, csak mer félsz tőlem. Megelégszem azzal is, ha mellettem vagy... - elgondolkodtam. Annak ellenére, amit tett, annak ellenére, hogy kihasznált, és bántott, tudtam, hogy a lelke mélyén ott van a szeretnivaló ember, aki éhezik a törődésre.

- De igen, kedvellek. Azt nem tudom, hogy mennyire, de azt igen, hogy szeretném megpróbálni veled. És tudom, hogy meg fogsz változni, ha lesz, aki segít. - végigsimítottam a szép metszésű arcán, mutatóujjammal az ajkai vonalát húztam végig, amiért jutalmul ujjbegyeimre kaptam egy apró puszit. Aztán hagytam, hogy újra megcsókoljon. Nyelvével a számban kutakodott, és két erős karjával átölelte a derekamat, mire én saját karjaimat a nyaka köré fontam. Így csókolt egy darabig, majd mikor elfogyott a levegőnk, elvált tőlem, és összeérintette a homlokunkat.

- Megváltozom. Legalábbis mindent el fogok követni. És ha veled vagyok, tudom hogy sikerül. Mert... tényleg szeretlek.

- Hiszek neked. - csókoltam meg. Aztán újra és újra és így tovább.

***

- Még nem is láttam rendesen a lakásodat. Akkor voltam itt utoljára, amikor... Kishíján megöltelek. - a mondat végére egyre halkabb lett. - Azt én tettem? - hűlt el. Végigsimította a foltokat a nyakamon, ahol ujjlenyomatai már valamelyest begyógyultak, de még rendesen látszanak.

- Nem számít. Már itt vagy nekem, és tudom, hogy nem teszed meg mégegszer. - mosolyogtam rá kedvesen.

- Hihetetlen vagy. - ölelt magához, és minden egyes lila foltra adott egy csókot. Még sokáig beszélgettünk erről-arról, aztán ő hazament, én pedig összepakoltam holnapra, lezuhanyoztam, és lefeküdtem aludni.

***

Ahogy sejtettem, a fiúkat nagyon megbánthattam a viselkedésemmel, mert sem Minho, Key vagy Onew, de még a mindig megbocsátó, örökvidám Taemin sem jött reggel elém. Helyette viszont jött Jonghyun.  A legtermészetesebben állt meg előttem, adott egy csókot, majd összefonta az ujjainkat.

- Mehetünk? - kérdezte, mire aprót bólintottam. - Fáradtnak tűnsz. Aludtál eleget? - nézett rám.

- Őszintén? Nem. De erről is te tehetsz. Rajtad járt az eszem. - kuncogtam.

- Mikor tőletek mentem haza, találkoztam a fiúkkal. - komolyodott el a hangja. - Nem sok kellett egy verekedéshez. Azt kérdezték, mit csináltam veled. - hirtelen mitha szorosabban fogta volna a kezem.

- Hagyd csak. Nem is szólnak hozzám. Rendesen megbántottam a srácokat. Ez van. Vagy kibékülünk, vagy nem. Ha nem, sajnálni fogom, de nem bánom majd, mert megmaradnak a hülyeségeink, és mert te itt vagy. - megálltunk a sarkon. - Nem jössz?

- Hova?

- Talán ISKOLÁBA? - vontam fel a szemöldököm, hangom cinikusan csengett, de a bamba feje ezt nem fogta fel. Olyan édes...

- Ja, hogy az! Nem. - rázta hevesen a fejét.

- Mi az, hogy nem!? Idén érettségizel! Ha nem tanulsz, akkor...-

- Tudom. De én tényleg sokat tanulok! Még ha nem is néznéd ki belőlem. Holnap bemegyek, oké? - kérdezte, mert még mindig nem hagytam annyiban.

- Megígéred? - bújtam hozzá.

- Meg. Na menj, mert te viszont elkésel. És javítsd ki a jegyeidet, amiket elbasztál miattam. Délután ugyanitt várlak. Küldj SMS-t ha végeztél. - bólintottam, mire megint elmosolyodott, és megcsókolt, majd hagyott elmenni a suliba. Úgy történt minden ahogy vártam.

- Haragszol? - ültem le Taemin mellé a szokásos helyemre. Látványosan elfordult. - Értem. Hát akkor nem csinálok cirkuszt. De ezt még elmondom: ha azt sem tudjátok, mi állt a háttérben... akkor legyetek szivesek nem hátat fordítani. Félreismertelek titeket. - azzal nemes egyszerűséggel átcuccoltam Jongin, alias Kai mellé. Amúgy is jóban voltam vele, míg nem találkoztam Taeminékkel.

- Téged is látni errefelé? - bökte meg az oldalamat.

- Bocsi, hogy egy ideje észre sem vettelek! Több időt kéne fordítanom azokra, akik tényleg mellettem álltak eddig. Például Amber, Krystal meg te. - ők voltak a nagy barátaim, már általánosban is. Aztán mindenki ment a maga útjára, a két lány például táncosnak jelentkezett, Jongin pedig elvégzi a gimit és egy neves ügynökségnél szeretne leszerződni.

- Hé! Azért remélem, hogy mostmár több időd lesz ránk. - kacsintott, mire felkacagtam, de bejött a tanár, úgyhogy csendben maradtunk és elkezdtük az órát. Mikor végeztünk, Keyék várták Taemint. Rám néztek, de nem vettem fel a szemkontaktust? Beszélgettem tovább Kaijal. Mikor vége lett az összes órámnak, az ebédlő felé vettem az irányt. Hál' Istennek, már csak kajálok, és mehetek Jonghyunhoz. Bár a pillantások szinte lyukat égettek a hátamba. Taemin biztos elmondta nekik, amit magyaráztam neki. Viszont mikor Kai elmesélte, hogy Krystal és Amber egy pár, majd' kiugrottam a bőrömből örömömben.

- Először tényleg fintorogtam tőlük, de már olyan aranyosnak látom mind a kettőt... - mosolygott.

- Neked van valaki a láthatáron? - vigyorogtam.

- Hát... azért is békéltem meg Amberékkel, mert én is srácot találtam. - vörösödött.

- Ó, és ki a szerencsés? - szélesedett ki a vigyorom. Barátom egy "Tényleg érdekel?" pillantást vetett felém, és mikor meglátta a szememben a csillogást, mesélő pózba vágta magát. - Chanyeolnak hívják, és végtelenül cuki! - áradozott még vagy tíz percig, mire eszébe jutottam. - És veled mi a helyzet? Mi van a rettegett bandában?

- Semmi. Összevesztünk. - vontam vállat.

- És nem félsz, hogy ezért veled majd rosszabbul bánnak? - pislogott. Értem én, Kait is hagyták már helyben, ugyanis ő is volt már bandatag régen, és kilépett, tehát a többi tag jobbnak látta megleckéztetni. Két hétig ápolzam, mert nem akart kórházba menni.

- Őszintén? Nem. - nevettem. - Azt hiszem, végeztem. Már nem vagyok éhes. - bólintott, majd kivittük a tálcát, a suli előtt elköszöntünk egymástól, én pedig egy pillanatra megálltam, és küldtem egy SMS-t Jjongnak a megbeszéltek szerint, aki fél percen belül visszaírt, hogy nemsokára ott van. Ja, és hogy a suli elé jön, mert tudatni akarja, hogy hozzá tartozom. Aranyos. Amíg rá vártam, elővettem a fülest meg a telefont, és bekapcsoltam a zenét. Úgy hat-hét percig ez ment, majd valaki megkopogtatta a vállam. Összerezzentem, majd hátranéztem. Taemin és a bandatagok?

- Szia. - motyogtak.

- Sziasztok.

- Elmondtam Minhoéknak amit mondtál, és úgy döntöttünk, tényleg meg kéne beszélni.

- Tudom. Számítottam rá. Azért is mondtam. - vigyorodtam el.

- De ugye tudod, hogy mi nem fogunk bocsánatot kérni? - méregetett Key.

- Ó, hogyne tudnám. És közlöm veletek, hogy én sem fogok. Tehát akkor ennyi. Nem érdekel. Megmondtam. Ha nem tudjátok, mi áll a háttérben, akkor nem értem minek pattog mindenki. Én is hibáztam, tudom. De nyomós okom volt rá. Elmondjam? - bólintott. - Jonghyun azért volt ilyen visszafogott, mert megegyeztünk. A ribanca voltam hetekig, csakhogy elérjem azt, amit ti akartatok évek óta. A suli nyugodt...

- Yunhee...

- Nem. Nem érdekel. Már nem. Minden megoldódott. Most már... ő itt van nekem. Én meg neki. - mosolyogtam.

- Azt mondod...

- Bocsi, mennem kell. - boldogan szökdécseltem oda a sarkon álló Jonghyunhoz, aki gyengéden összefűzte az ujjainkat és megcsókolt.

- Mesélj, milyen napod volt? - kérdezte, miközben sétáltunk a lakásom felé.

- Egész jó. Holnap három dolgozatot írok. És mivel Taeminéknek most sértődhetnékje van, megint Kaijal lógtam.

- Kai? - vonta fel a szemöldökét. - Az ki?

- Kim Jongin. Általánosban a legjobb barátom volt, és kilencedikben is, csak ugye összebarátkoztam veletek, és hát...elhanyagoltam. - szomorodtam el.

- Világos. Minhoék miatt meg ne aggódj. Ők a legjobb barátaim, és a hülyeségeim miatt rengetegszer nem szóltak hozzám. De igaz haverok. És Taemin fog először békülni. Aztán az ő hatására Key. Végül a másik kettő is. Ne aggódj. - szorított rá a kezemre bátorítóan.

- Hát, ha te mondod, rendben. Ma is itt leszel? - kérdeztem, mikor megálltunk a házunk előtt.

- Szeretnék, de nem lehet. Neked tanulnod kell. Elvonnám a figyelmed. Holnap találkozunk. Amúgy meg ma a fiúk ott lesznek a bárban. Odamegyek én is. Beszélni akarok velük. - megcsókolt, majd megvártam míg elmegy, és fintorogva nekifogtam a tanulásnak.

***

- Hát te meg mit keresel itt? - vonta fel Key a szemöldökét, mikor levágtam magam melléjük.

- Mi van, már az állítólagos barátaimhoz se ülhetek le? - kérdeztem morogva. - Akkor megyek. - felálltam, de magamban már számoltam vissza.

- Ne menj. Amúgy is rég beszéltünk. - rántott vissza Minho. Elmosolyodtam.

- Srácok... Asszem sajnálom, hogy ekkora paraszt voltam veletek eddig. - vakargattam a fejem. Key és Onew kiköpte a sört, Minho és Taemin pedig úgy nézett rám, mint egy UFO-ra.

- Te most komolyan bocsánatot kérsz tőlünk? - szegény Key tényleg azt hitte, rosszul hall.

- Aha, valami olyasmi.

- Atyavilág, Jjongie, haladsz a korral. - ámuldozott Minho.

- A békaképű fogja be. - vigyorogtam, majd mindannyian elkezdtünk röhögni.

- Yunhee jó hatással van rád. - tért a tárgyra Taemin. Mindenki vádlón nézett rám

- Te így használod őt ki? Kim Jonghyun! - hát dühösek, az biztos.

- Nem! Tényleg nem! Azóta...rendeződtek a dolgok. Én egyszerűen megkedveltem. - sóhajtottam.

- Nem mondod komolyan! A nagy Kim Jonghyun szerelmes? - Onew hüledezett.

- Ha megbántod, letépem a farkad, megsózom, és megetetem veled. - jelentette ki a díva megint. Pofákat vágva emeltem ki az időközben megzörrenő mobimomat. Yunhee írt. "Mára végeztem a tanulással. Esküszöm! Ugye, most már átjössz?"

0 hozzászólás

Are you ready? - 4. Rész

Kétségbeesetten szólongattam Jonghyunt, miközben fennált a veszélye, hogy megint úgy járok, mint előző két alkalommal. De most érdekelt is az engem, mikor láthatóan rosszul van?

- Jól vagy? Jonghyun, válaszolj! Kérlek! Fáj valamid?

Aztán lesokkolt az, ami ezután történt. Felemelte a fejét, és egyenesen a szemembe nézett. Nem tudtam mit reagálni. Közelebbről nézve gyönyörű volt. Markáns arcberendezés és szép kiskutyaszemek, amik most vörösek voltak a sok sírástól. Szempilláin megpihent egy-egy könnycsepp. Egyszerűen megbabonázott a látványa.

- Ne-nem bírom to-tovább. - fogta meg a fejét két kézzel. - Beleőrülök a magányba! - suttogta. - Hiába vannak mellettem Kibumék...egyedül vagyok...nem bírom... - motyogott, inkább már csak magának.

- Mit nem bírsz? - értetlenkedtem. Ekkor váratlanul magához húzott, és átölelt. Szorosan, mégis gyengéden. Hallottam az erőtlen szívdobogását, a szuszogását, éreztem a bódító, férfias illatot, ami nagyon is tetszett. És éreztem, hogy a sírástól megrázkódik. Kis hezitálás után visszaöleltem. Simogatni kezdtem a vállát, mire kicsit lehiggadt.

- Jonghyun...hazakísérlek, oké? - suttogtam a pulcsijába, mert még mindig nem engedett el. Öt perc múlva, mikor megtette, újra a szemembe nézett.

- Nem megyek haza. Minek? Csak még pocsékabb lenne. A nővérem a pasijánál van. Akkor már inkább sétálok.

- Gyere el hozzám. - vágtam rá hirtelen felindulásból, amin nem is tudom, ki lepődött meg jobban. Végül rámosolyogtam. Negyed óra múlva már a lakásban ültünk. A kezébe nyomtam egy bögre teát, és leültem mellé a kanapéra.

- Azt hiszed, megoldás, ha iszol és cigizel? Nem. Semmi értelme. Tönkre teszed magad. - szólaltam meg a szemébe nézve.

- Mit érdekel téged? - mondta, szinte suttogva. - Kétszer is kishíján megerőszakoltalak. Gyűlölsz. Tudom. - bizonygatta.

- Nem, nem gyűlöllek. Sajnállak. - elmeséltem neki azt, amit Taeminéknek és megmutattam a hegeket is. Csak enyhén elnyílt szájjal hallgatta a történteket. - De felálltam a padlóról. Nem depressziózok, és abbahagytam a vagdosást. Neked miért ne menne?

- Senkinek nem egyforma a személyisége...

- Jonghyun! Talán igazad van, de te tehetsz arról, hogy ilyen vagy! Elmenekültél a problémák elől! Meg sem próbálod újrakezdeni! - kiáltottam rá, erre felpattant, és a falnak nyomott, testét az enyémnek préselte.

- Fogalmad sincs, mik történtek velem. Te nem érthetsz semmit. És pont. Amúgy ne beszélj velem ilyen hangnemben. Irritál.

- Engedj el...ez fáj!- nyögtem, miközben megpróbáltam lefejteni a kezét a nyakamról. Hirtelen feleszmélt, és elengedett. Az ujjalenyomatai megmaradtak.

- Sajnálom. - morogta. - Ne ártsd bele magad abba, ami nem a te dolgod. Mennem kell. Jó hétvégét. - azzal fogta magát, és elviharzott.

Hétfőn egy hatalmas sállal a nyakamon mentem Taeminnel suliba, aki egyébként megpróbálta kiszedni belőlem, hogy miért van a ruhadarab rajtam, de kötöttem az ebet a karóhoz. Természetesen a többiek sem tudtak belőlem kierőltetni semmit. Jonghyun is lóg a suliból, mint mindig. De mióta is érdekel engem, hogy hogyan teszi tönkre magát? Végül Keynek sikerült leszednie rólam a sálat, és elborzadva nézte a foltokat. - Ez Jonghyun volt. Le se próbáld tagadni. - sziszegte. - Ez már túlmegy minden határon!

- Ne aggódj értem! Nem vészes. - mosolyogtam rájuk biztatóan.

- Miért véded őt ennyire? Oké, Jjong a legjobb barátunk, de nem csinálhatja ezt! Mi lesz a következő húzása? Megöl valakit? - kérdezte cinikusan.

- Keynek igaza van. Ugyanakkor, mellette soha nem állt ki senki, rajtunk kívül. És mi már nem hatunk rá. Nem tudunk mit tenni. - kezdte Minho. - Évek óta mást sem csinálunk, csak védjük őt saját magától. De...

- ...nem megy. - fejezte be Taemin, párja helyett. Mindenki helyeslően bólintott. - Néha az is megfordul a fejünkben, hogy levesszük a kezünket róla, de ilyet soha nem tettünk. Túl fontos nekünk, hogy elhagyjuk a legkritikusabb időszakban.

- Csak van valami megoldás! Olyan nincs, hogy nincs! Nem élhet...így! - álltam a sarkamra. - Majd én megpróbálom! Akkoris megváltoztatom, ha belegebedek! - határoztam el.

- Nem! Nézd meg, mit csinált! Nem kockáztathatod magadat csak mert ahhoz van kedved! - nézett rám Onew. - Tudd, milyen súlya van a kimondott szavaidnak!

- Nem érdekel. Megcsinálom. És amit én elhatározok, azt véghez is viszem. Mindenképp. - toppantottam a lábammal. Felkaptam a táskámat, és felálltam az ebédlősztaltól. - Nem vagyok éhes. Holnap találkozunk. - azzal fogtam magam, és kiléptem az iskolából. Első utam volt megkeresni Jonghyunt. Délután háromig csak bolyongtam a semmiben, minden támpont nélkül, fogalmam sem volt, hol keressem. Végül megtaláltam őt. Egy csajt szadizott.

- Jonghyun! Hagyd őt! - üvöltöttem rá. Az említett meglepetésében elengedte a lány haját, mire az sírva szaladt el, valószínűleg a lehető legmesszebbre a bántalmazótól.

- Már megint te vagy? Nem volt elég amit eddig kaptál? Vagy talán...ennyire bejövök? - vigyorodott el, majd leült egy padra. Egy perccel később már sokkal higgadtabban kezdett neki. - Fogalmam sincs, mi történik velem. Az egyik pillanatban még békés vagyok, aztán csak egy másodperc töredéke elég, hogy megőrüljek. Fogalmam sincs, mi történik. Csak sodródom az árral. Az is eszembe jutott, hogy nem vagyok normális.

- Nem vagy őrült. Azért csinálod ezt, mert nem fogadod el senki segítségét. Meghátrálsz, Kim Jonghyun. - néztem rá. Aztán megint elöntötte az agyát a szürke köd. Ezentúl óvatosabban kell neki tálalni azt, hogy mit gondolok. Megragadta a csuklómat és felhúzott, majd magához rántott úgy, hogy az arca csak milliméterekre legyen tőlem, úgy kezdett bele a mondókájába.

- Na idefigyelj. Te nekem nem mondod meg, mit fogok csinálni és mit nem. Nagyon vigyázz velem, mennyire próbálsz dirigálni. Mert könnyen rossz helyen találod magad. - fújtatott, majd eltaszított, én pedig majdnem a földön kötöttem ki. De nem adhatom fel!

- Mit tegyek, hogy megpróbálj rendesebb lenni? - vágtam oda, mire hirtelen megállt. - Mit próbáljak még meg?! - kezdtem mérges lenni.

- Tessék?

- Ha bármit megteszek....akkor megpróbálod visszafogni magad, legalább egy Minho vagy egy Key szintre?- tettem fel a hirtelen jött kérdésemet.

- Hát, az attól függ. - vigyorodott el. Az a baj, hogy ismerem már ezt a vigyort. Pontosan ilyen ült annak a fiúnak az arcán is, aki megesküdött, hogy bosszút áll rajtam, amiért beleköptem a levesébe, és nem engedtem megveretni Taemint.

- Akármit megteszek. De ez így nem mehet tovább. Az egész suli retteg tőled. - jelentettem ki. Közelebb jött, és a szemembe nézett.

- Akkor... nagyon nagy árat fogsz fizetni.

- Mégis m-mire gondolsz? - kezdtem elbizonytalanodni. Jó döntést fogok én most meghozni? Egyáltalán normális vagyok én?

- Légy az enyém. - szavai úgy hatoltak át az elmémen, mint kés az olvadt vajon.

0 hozzászólás

Are you ready? - 3. Rész

Újabb két nap telt el, és Jonghyun nyilván elmondta Onewnak a kis incidenst, mert ő csak aggódva néz rám, látszólag nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel.

- Minden rendben? - kérdezte tétován. Ebédnél ültünk, illetve rajtam kívül mindenki ebédelt, én csak bámultam a kajámat. Kis ideig szedegettem a gondolataimat, majd csendesen megszólaltam.

- Mindent tudsz, nem igaz? Felesleges lenne újból elmondani mindent. - néztem rá könnyes szemmel.

- Igen. De ne aggódj, nem lesz több ilyen. - borzolta össze a hajam, és a kezébe vette a pálcikáit, amikkel idétlenkedni kezdett. Gondolhattam volna, hogy nem hagy szomorkodni, ami most nagyon jól esett.

- Yaah! Jinki! Minden csöpögős pillanatot elrontasz! - dobtam meg egy répával, aztán én is nevetni kezdtem. - Kibum piszok mázlista veled. - kacsintottam. Hirtelen elhallgatott, majd hátranézett. Én is követtem a tekintetét, de vissza is kaptam, mert pont a banda három tagja volt az. Aztán váratlanul rám nézett, majd intett, hogy hajoljak közelebb.

- Most jutott eszembe, hogy évfordulónk lesz Bummieval. És nem tudom, mit adhatnék neki. Sosem voltam jó ajándékozásban. De a mostaninak különlegesnek kell lennie.

- Hát, amennyit én tudok róla külsőről megítélve, hogy lányos. És sok ékszert hord meg egyedien öltözködik. Ezeket tök nehéz kombinálni. Főleg, hogy a személyiségét nem ismerem. Életemben nem beszéltem még vele. - sóhajtottam. - De mivel ő maga is különleges, ezért nem vehetsz neki a boltban akármit. Megvan! - pattantam fel, mire az egész ebédlő engem bámult. Szégyenlősen ültem vissza. - Csináltatni kellene valamit, amiből biztos nincs még egy. Egy apró ékszert, egy nyakláncot, egy gyűrűt, vagy akár egy fülbevalót. Elmegyek veled délután. Az a lényeg, hogy kell valami egyedi.

- Zseni vagy! - ölelt át. - Délután háromkor végzel, ha jól emlékszem. Odamegyek a suli elé.

- Oké. - mosolygtam, majd kimentünk az ebédlőből. A maradék órákon feliratot fogalmaztam. Végül kijött egy egész elviselhető: "Nincsenek olyan szavak, amikkel kifejezhetném, mit jelentesz nekem. Csupán egyetlen egy: szeretlek!" Küldtem SMS-t Jinkinek, miszerint változott a terv, és hozza magával az összes fényképet, ami kettejükről készült. A találkozóra egy kisebb táskával jött. - Ezek mind képek? - ámultam.

- Három év alatt remekül összekovácsolódik két ember. Tudod, Jonghyun már akkor zűrös volt, mikor kilencedikesek lettünk. Tizedikesek voltunk, mikor megmentettem tőle Bummiet. Akkor ő csak kis gólya volt. Kicsivel utána jöttünk össze. Pont ezen a dátumon. - mondta. De édes~!

- Nos, azt találtam ki, hogy a felirat túl hozzú lenne egy ékszerre. Albumot csináltatunk az emlékeitekből.

- Ez jó ötlet. Nem lesz túl nyálas sem. Kibum utál nyálasnak lenni, de látszik rajta, hogy imádja, mikor kényeztetem. - kuncogott. Bementünk egy szimpatikusnak tűnő boltba, és tisztáztuk az elképzeléseinket. A pasas először csak bámult, majd odaadtuk neki a képeket, és szólt, hogy két óra múlva jöjjünk vissza. Addig ékeszerboltba mentünk.

- Minek még gyűrű is? - kérdeztem, mikor megláttam, hogy a sok kis karika között válogat.

- Hogy érezze, hozzám tartozik. - mosolygott. Kiválasztott két egyforma ezüst gyűrűt, becsomagoltattuk, végül elmentünk egy sütit megenni, kávéztunk, és visszasétáltunk a remekműért. A pasi csodákat tett. A könyv borítója vörös volt, bele arany szálakkal gravírozva a felirat. Kinyitva, halványpiros alapra ízlésesen volt rendezve az összes kép. Minden oldal tele volt velük.

- Gyönyörű. Imádni fogja. - mondta csillogó szemmel Jinki. - Reggel meglepem vele. Beállítok hozzájuk.

- Tedd azt. Aztán mondd el, mit szólt. - kacsintottam.

- Úgy lesz. És nagyon szépen öszönöm. - hajolt meg, majd elváltak útjaink. November van, tehát már elég hamar sötétedik. Érezni kezdtem, hogy követnek, és sejtéseim beigazolódtak. Sietősre fogtam a lépteimet, de így is elkapott.

- Szia. - jött mellém látszólag közömbösen Jonghyun.

- Szia... - léptem ösztönösen arrébb. Ezt észrevette. Francba... Még közelebb jött, mire újra egy falnál találtam magam. Végignyalt ajkain, és a fülembe súgta.

- Félsz? - én a remegéstől meg se moccantam. - Ez tetszik. Tetszel nekem. -  harapta meg érzékien a fülemet.

- Már megint ittál. - mondtam remegve, mikor megéreztem az alkoholt rajta.

- És? Az ember őszinte, ha iszik, nem? És én most legszívesebben bevinnélek az ágyamba és úgy meghúználak, hogy hangosan sikítsd a nevem. - vadul ajkaimra tapadt, nyelvét erőszakosan a számba csúsztatta. Hát persze, hogy ezt nem úszom meg. Újra sírni kezdtem, de ez most nem nagyon hatotta meg. Talán többet ivott, mint a múltkor. Segítséget akartam hívni, de nem ment. Leblokkoltam.

- Kim Jonghyun! Engeded el?! - hallottam egy kemény, haragos kiáltást. Aztán valaki lerángatta rólam, én pedig remegve estem a földre.

- Minden rendben? - rohant oda hozzám valaki. Felnézve láttam, hogy Minho az. Kétségbeesve bújtam hozzá, mint egy kiscica. Most nem érdekelt, hogy idegen számomra. Szorítottam a kabátját, el sem akartam engedni, ő meg csak térdelt mellettem, és hagyta, hogy a karjai közt kicsit megnyugodjak.

- Minho! Miért szaladtál el? Mi történt? Yunhee? Miért sírsz? Szólalj meg! - Taemin hangját és sietős lépteit észleltem a távolból.

- Átadom neked, jó? Kibum, hát itt vagy! Jonghyun megint megőrült. - ment oda a legmagasabb a tőlem pár méterre álló fiúhoz és beszélgetni kezdett vele. - Halálra rémült szegény. - mutatott rám.

- Itt vagyok. Semmi baj. Itt vagyok. - csitított Taemin.

- Annyira megijedtem. A múltkor is...és most is...Taemin, segíts!

-  Sajnálom. Annyira sajnálom. Ma nálunk alszol, rendben? Jinki már otthon van, küldött üzenetet. Vele voltál, ha jól tudom. - bólintottam kérdésére válaszképpen. - Akkor elmegyünk a holnapi cuccodért. - felsegített a földről, és engem átölelve beszálltunk egy kocsi hátsó ülésére, Kibum és Minho pedig az elsőre. Minho vezetett, én pedig elaludtam Taemin vállán.

***

- Szép jó reggelt. - simogatta az arcom valaki, mikor kinyitottam a szemem. Egy mosolygós Key volt az.

- Jó reggelt. - pislogtam.

- Minden rendben? - jött oda Onew is. - Ez az idióta...

- Rendben vagyok, ne aggódjatok értem. Csak kicsit sokkolódtam. Második alkalommal viszont már nem nagyon lepett meg, hogy pont ő talált meg megint.

- Érdekes személy ez a dinó. - jegyezte meg keserűen Key. - De mindenesetre, mi nem vagyunk olyan gonoszak, mint azt az iskola tudja. - mosolygott rám. - Mellesleg, imádtam az ajándékokat. Tudom, hogy segítettél Jinkinek. Köszönöm. - adott egy puszit az arcomra.

---

Együtt mentünk a suliba öten. - Egyébként, ha nem vagytok olyanok igazából, amilyeneknek mondanak a suliban... akkor miért isztok, cigiztek, és verekedtek? - ráncoltam a szemöldököm.

- Mert mindannyiunkkal történtek dolgok az életben, amik olyan dolgokat eredményeztek, hogy ilyenek lettünk. Nem tehetünk róla. - magyarázta Minho.

- Igazából meglepett, hogy ilyen rendesek vagytok velem. - gondolkoztam.

- Taeminnie barátja a miénk is. - ölelte át a vállam Key és Onew.

- Jonghyunnal kapcsolatban pedig szerintem, ha józan akkor talán kevésbé agresszív. - próbálkoztam felhozni a témát.

- Te komolyan még őt véded? - hüledeztek a többiek.

- Mindenki megérdemli, nem? És tudom, miért ilyen. Valamilyen szintem megértem. - motyogtam. - Egyébként is, tavaly a bíróságon láttam azt az embert, akinek a hibájából elvesztettem a szüleimet. Láttam ahogy elítélték, és nekimentem. Eltörtem az orrát. - lettem egyre halkabb. - A nővérem fogott le. Utána két hónapig vagdostam magam. - felhúztam a kabátom ujját. A sebek egy év múltán se tűntek el. Tisztán látszottak.

- Remélem, azóta nem vagdosod magad! - nézte Taemin rosszallóan a sebeket. Megráztam a fejem, és a maradék utat csendben tettük meg a suliig. Ahova Jonghyun nem jött el. Ezt egy hétig játszotta. Azon a bizonyos napon megint péntek volt. Taeminnek elhúzódott a futás, én meg végeztem. Elég sötét volt, de az egyik sikátor előtt menve még észrevettem egy alakot. Ki lehet? Megsérült? A falnak támaszkodva guggolt háttal, és hevesen rázta a zokogás. Mellette egy üres üveg.

Óvatosan közelebb mentem. A felismerés áramütésként ért. Menjek, vagy maradjak? Hiszen teljesen kikészült, ahogy látom. Nem lehetek paraszt, hogy itt hagyjam! Odaszaladtam hozzá, és letérdeltem mellé, miközben a vállát ráncigáltam.

- Jonghyun! Mi történt? Rosszul vagy?

0 hozzászólás

Are you ready? - 2. Rész

- Hogy akarsz iskolába menni könyvek nélkül? - érdeklődtem, miközben kivasaltam Taemin egyenruháját hétfő reggel. Kénytelen voltam kimosni is, mivel összevérezte. A sebei már javultak, de nem mondanám, hogy nem fog szemet szúrni a diákoknak és a tanároknak. Néhány helyen még ott virított egy zöld vagy kék folt, a szája pedig felrepedt. A szeme alatti lila karikát úgy ahogy lealapozóztam, nem tűnik vészesnek.

- Általában az összes könyvem a szekrényemben van.  - vont vállat. - Utálom hordani őket. Ezt Minho hyungtól tanultam. - nézett rám büszkén. Elnevettem magam.

- Braktikus. - bólogattam. - Hát, miután innen kimegyünk, oda mész, ahova akarsz. Én speciel boltba megyek, reggeliért. - mondtam, mire ő bólintott. Elindultunk a suli felé. De ő végig velem jött. Na tessék.

- Öhm... Megtudhatnám, miért követsz? - érdeklődtem félúton.

- Mert megmentettél, kedves voltál velem, és mert tuti megjegyezte a nevedet, aki engem szétvert. Szóval figyelni kell. Ráadásul nagyon megkedveltelek. És mert, ha a csapat fülébe jut, hogy te segítettél nekem, tutira nem bántanak. - mondta.

- Vagy csak egyszerűen megint elfelejtesz, én bújkálok tovább, és majd kihúzom valahogy érettségiig. - ütöttem a tenyerembe, zsenialitásom kimutatása képpen. Még volt egy olyan érzésem is, mintha kigyulladt volna a fejem felett a pici villanykörte. Taemin megcsóválta a fejét, hitetlenkedve nézve rám.

- Figyelj. Én úgy kerültem tavaly a bandába, hogy szintén megvertek. Key hyung megmentett, és mivel imád anyáskodni, így hozzájuk csapódtam. Én amúgy még sose csináltam különösebben semmit, ami ellenkezne a legális szó fogalmával.

- Tényleg? Mi van a többiekkel? - új barátom kis monológja felkeltette az érdeklődésemet. Most valahogy örültem a fejemnek.

- Van egy olyan érzésem, hogy megbízhatok benned, szóval elmondom. Onew nem csak azért vezető, mert a legidősebb. Ő a legerősebb is. Ez akkor derült ki, mikor Jonghyun hyung szét akarta verni Keyt. Akkor én még nem ismertem őket, de én is egyből rájöttem, ki itt az alfa. Onew hyungnak elképesztő kisugárzása van!Tehát, ott tartottam, hogy Jonghyun meg akarta verni ommát. Az okát már nem tudom. Azt hiszem azért, mert irritálta a lányossága. Key pedig már nem élne, ha Onew hyung nem keni falhoz Jjongot és beszél a fejével. Aztán végül mind a ketten odacsapódtak hozzá. Így már négyen lettünk. Viszont akkoriban voltak végzősök az "elődeink", akik terrorizálták a sulit. Minho az egyik áldozatuk volt, és hyung megint jókor volt jó helyen. Az én történetemet meg ismered. Hasonló a Minhoéhoz. - vonta meg a vállát. Csak bólogattam.

- És mondd, Taemin... Jonghyun miért ilyen vadállat? Úgy értem... Jó, ti is elveszitek mások zsebpénzét, meg megveritek őket ésatöbbi, de Jonghyun... Ő...

- Túlmegy minden határon. Értem én. Hyung apjára egyszer rájött az ötperc, és megölte az egész családját. Akkor még Jjong csak 14 éves volt. A traumát pedig úgy dolgozta fel az agya, hogy fű, és alkohol. Meg a cigi. Ebbe menekült.

- Ez szomorú. - hajtottam le a fejem.

- Nem emlegethetjük fel előtte. Ők élték túl ketten, a nővérével. Hyung most vele él.

- Az én családom is meghalt tavaly egy autóbalesetben. A kamion volt a hibás. A nagyszüleim meg alapból már nem élnek évek óta. Egyéb rokon nem volt. A nővéremmel élnék, ha nem lenne kollégista. Tehát tök egyedül vagyok. Unnie néha meglátogat.

- Értem. Figyelj! Ha már osztálytársak vagyunk, akkor legyünk jó osztálytársak. - húzódott széles mosolyra a szája.

- Tessék?

- Hát, tudod. Együtt írunk leckét, tanulunk, beszélgetünk, meg ilyesmi. A többiek úgyis le vannak foglalva a rendbontással. Nem nagyon foglalkoznak velem. Csak néha, mikor szünetben odamegyek.

- De nem fognak belém kötni, ha elveszem a barátjukat? - rémültem meg. Ő csak felnevetett.

- Nem hiszem. Ha bántanának egy számomra fontos személyt, akkor tudják, hogy nem beszélek velük többet.

Időközben beértünk a suliba. A mi termünk a földszinten volt, ott kezdődött az első óránk is. - Nem láttam a barátaidat. - néztem körül.

- Valószínűleg valamelyik emeleten balhéznak. Vagy már az igazgatóiban vannak mind a hárman. Tudod, Jinki hyung nem igazán...

- Ühüm. - bólintottam. Az órák csigalassúan teltek. Taemin a szüneteket a bandájával töltötte és én is elbeszélgettem az osztálytársaimmal, majd mikor mára hál' Istennek, vége volt, ebédelni készültem. Szerencse, hogy hétfőn csak hat órám volt. A padomon pakolásztam, mikor Taemin elém ugrott. - Szia! - húzta cuki mosolyra a száját. - Kajálni mész?

- Aha. Miért?

- Hát akkor együtt  kajálunk.

- Veled meg a bandáddal? Kizárt. - nevettem el magam kínomban. Meg is ijedtem, mikor elképzeltem.

- Mi? Neeem! Csak velem! Ketten. Meg talán Jinki hyung majd odajön hozzánk.

- Hát rendben, meggyőztél. - adtam fel sóhajtva, majd az ebédlő felé vettük az irányt. A négy másik bandatag sehol. Ez viszonylag megnyugtatott.

- Minho, Jjong és Key ilyenkor még szétverik a második emeletet. Tudod, kajapénz miatt. Onew két perc múlva jön. Vagy egyedül kajál, vagy idejön.

Kerestünk egy szabad asztalt. Taemin komolyan csak röhögtetett. Mindenféle baromságot kitalált, teli szájjal pedig eszméletlen aranyos volt.

- Mi a nevetség tárgya? - hallottam egy hangot pont magam mögül, mire megugrottam ijedtemben.

- Onew hyung! - tapsikolt Taemin. Az említett helyet foglalt mellettem(!!!), így érthetően enyhén feszengtem.

- Hé! Minden rendben? Nem kell tőlem félni, nem bántalak. - simított végig a hátamon. Hirtelen felengedtem, és visszamosolyogtam rá. Olyan megnyugtató lett a légkör... Sokáig ettünk hülyéskedve, és Onewen talán még többet vihogtam, mint Taeminen. Észre se vettem, hogy három pár szem már vagy tíz perce bámul...

- Ennyi órátok volt? - kérdezte a rangidős, mikor végeztünk.

- Aha. Hétfő miatt. Ilyenkor csak öt óránk van. - magyaráztam, összekapkodva a cuccaimat.

- Mázlisták. Nekem meg Jjongnak még van kettő. Bár az utóbbi biztos ellógja.  - fintorgott. - Akkor majd holnap. Örülök, hogy megismertelek, Yunhee. Sziasztok! - azzal már ment is el.

- Taemin, ti Onewval olyan rendesek vagytok. Akkor ők miért nem? - kérdeztem, mikor elindultunk a suliból.

- Ők is azok. Még Jonghyun is. Csak ismerni kell őket. Itt vagyunk például mi Jinkivel. Tőlünk is féltél.

- Igen, ez igaz. Bár tőled nem féltem. - nevettem fel, mire kaptam egy sértődött ajakbiggyesztést. - Neked a családod nem hiányolt a hétvégén? - jutott eszembe.

- A szüleim Amerikában vannak. Évente, ha egyszer látogatnak haza. Jinki hyung a lakótársam. Már nagykorú, és egyedül élt, a szüleink jóban vannak, szóval rábíztak. - még beszélgettük semmiségekről, nem is sejtettem semmit. Pedig kellett volna...

***Egy héttel később***

Taemin szünetekben a bandájával volt, ebédnél meg együtt voltunk, és Onew csatlakozott hozzánk. Sőt, amikor egyforma óraszámunk volt, együtt is indultunk haza. Mivel ők Taeminnel együtt laknak, néha ő is ellátogatott délután hozzám. Aztán kezdett itt valami nagyon gyanús lenni. Épp kettesben voltunk a maknaeval, mikor a matekházik felett görnyedve beugrott a gondolat.

- A ti bandátok úgy alakult, hogy Onew először nem is volt semmilyen vezető, igaz? Egyszerűen csak hozzácsapódtatok. - kérdeztem, mire bólintott.

- Az igazi balhés banda csak Minho, Jjong, és Key.

- Akkor ti miért is vagytok a bandában? - egy pillanatra elvörösödött, majd elsápadt,végül dadogva kezdett halandzsázni. - Taemin! Nem verlek meg, ha elmondod. Amúgy is, ti lettetek a legjobb barátaim Jinkivel. Mondd el!

- Hát... rendben. Mi ketten azért tartunk ki mellettünk, mert én meleg vagyok, és Jinki hyung is.

- Ó! - bólogattam megvilágosodottan. - Szóval mind a ketten valamelyikükkel jártok. - mosolyogtam. - Gratulálok.

- Semmi " undorító"? - kérdezte meglepetten.

- Nem, nincs. - révedtem vissza a matekkönyvbe. - És, ki a szerencsés párod? Tutira Minho. - vigyorogtam rá. - Te vagy a kis cuki ártatlan baba, ő meg a védelmező, erős férfi.

- Hát... Ennyire látszik? Várj! Nem vagyok cuki! - puffogott.

- Hát persze, hogy nem. De akkor kizárásos alapon Jinki oppa Keyjel van. Nincs az az Isten, amiért Jonghyunnal lenne. - erre csak bólintott, majd elkezdtünk nevetni.

- Örülök, hogy nem kell titkolnom.

- A pasijaitok nem kapták fel a vizet, amiért velem kajáltok és velem indultok el a suliból? - érdeklődtem.

- Nem igazán. Mikor nem nálad alszom, akkor délután ötkor innen Minhohoz megyek. Bár a szülei nem bírnak. - sóhajtott fel szomorúan.

- Ne aggódj. Majd idővel megbékélnek. El kell fogadniuk. Ráadásul úgy tudom, Minho oppának van bátyja. - bólintott. - Akkor nincs itt semmi probléma. Hwaiting.

Összevigyorogtunk és folytattuk a tanulást.

***

Két nappal később, Taemin lebetegedett, így Onew várt reggel. Meglepődtem,de elmondta, hogy ő is egyedül jár suliba.

- Azt hittem Keyjel mész. - kacsintottam rá.

- Honnan...?- döbbent le.

- Ugyan! Sejteni lehetett. - mosolyogtam. Útközben beszélgettünk teljesen felesleges dolgokról, tanulásról, meg a beszélgetőpartnerem érettségijéről. Nehéz lehet egész nap tanulni. Fintorogtam is egy sort. Délután elhúzódott a futóedzésem, és az öltözőben voltam éppen. Pont a pólómért mentem, mikor két kar átölelt hátulról.

- Csini vagy melltartóban. - suttogta a fülembe. - De nélküle még szexibb lennél. - megállt bennem az ütő. Mit akar ez? Talán az a pasi, aki Taemint verte szét? Minden mindegy alapon ráléptem a lábára, mire elengedett a meglepettségtől. Én meg majdnem elájultam a látványtól. Jonghyun volt az. Nem hiszem el. Újra lefogott, és kulcsra zárta az öltöző ajtaját. De honnan van ennek meg az öltöző kulcsa? Újra hozzám tapadt, időközben nekihátráltunk a falnak. Felszisszentem, mikor a hideg a hátamat érintette. Erőszakosan megcsókolt, majd nyakamat, kulcscsontomat hintette be csókokkal. Már rajta se volt póló, és a melltartómat is a földre hajította. Hozzám simult, éreztem rajta, hogy részeg. Meg fog erőszakolni. Úristen, meg fog erőszakolni! Felzokogtam. Nem nagyon érdekelte, mert folytatta. Végül mikor a remegésem már egyre erősebb volt, abbahagyta. A szemembe nézett és hüvelykujjával letörölte a könnyeimet. Mikor a nedves arcomhoz ért, mintha bűnbánatot láttam volna a kivörösödött kiskutyaszemekben. Aztán...a lehető leggyengédebben adott egy puszit a számra, majd távozott. Én sietősen felöltöztem, majd rohanva tettem meg az utat hazáig. Féltem. És ez nem az a fajta félelem, mint amikor a kicsik nem mernek egyedül aludni. Ez a rettegős félelem.

***

Az a lány olyan csábító volt... Én meg részeg. Ugyan miért szalasztanám el az alkalmat? Taemin sincs itt, Onew se. Már majdnem levetkőztettem, mire sírni kezdett. Olyan furcsa érzés járta át a szívemet. Mintha fájna őt sírni látni. Végül otthagytam. De mit érdekel engem, hogy ő hogyan érez? Hiszen annyi lány feküdt már be alám, hogy nem is számolom. Akkor miért? Gondolkodásom közepette eljutottam a törzshelyre, amit a fiúkkal mindig használunk. A közeli bárba.

- Cső. - intettem, majd levágtam magam egy székre. Onew is ott volt, éppen Kibum fedezte fel a száját, így ő csak intett. - Taemin jobban van már? - fordultam Minhohoz.

- Igen. Csak megfázott. Voltam is nála.

- Én meg az előbb majdnem meghúztam a kis barátnőjét.

Erre a mondatra Key is kihúzta a nyelvét Onew torkából. - Te...megfektetted a lányt? Ember, Taemin kinyír.

- Nem, nem fektettem meg, mert megsajnáltam. Pedig már van bennem egy kicsi alkohol. És így sem voltam képes. Sírt.

- És az téged mióta érdekel, hogy az alanyod sír e szex közben? - lepődött meg a legidősebb.

- Nem tudom. Gőzöm sincs, mi ütött belém.

- De azért vigyázz magadra, Kim Jonghyun. Én is kedvelem a lányt, nagyon rendes és ártatlan teremtés. Ha teszel vele valamit, ha Taemin nem is, én biztosan drasztikus változtatásokat végzek rajtad.

0 hozzászólás

Are you ready? - 1. Rész

Belegondolni, hogy már a második évem második hónapjának az elején járok, és a suli rettegett Ötös Fogata egyszer sem kapott el, megnyugtató. Nem tudom, hogyan sikerült ezt elérnem, de úgy tűnik, nem nagyon érdeklek senkit. Hála a jó Istennek. Főleg, hogy ennek a bandának az egyik tagja előttem ül minden órán. Lee Taemin, az osztálytársam. Igazából nagyon helyes, és jó pasi. Csak kár, hogy annak a négy idiótának a haverja. Illetve inkább három. Jinkiről nem tudom, miért van közöttük. Igaz, hallani róla is ezer meg ezer pletykát, de alapjában véve még mehetne akár DÖK-ösnek is. Oké, enyhe túlzás. Key pedig egy díva, ezt mindenki tudja. Fűvel-fával kavar, csak azt nem tudjuk eldönteni, hogy meleg, vagy nem. Minho a harmadik legnyugodtabb, Jinki és Taemin után. Kibum jön negyediknek, mert általában lányos hisztiket rendez, amit senki nem tud mire vélni. A legrosszabb viszont Kim Jonghyun névre hallgat, elég, ha valakire ránéz, az másnap már nem jön iskolába a félelemtől, vagy egyéb más okból. Mindenki biztos benne, hogy ő a legzüllöttebb az öt fiú közül. Őt utálják a legjobban, megvetik, mint egy semmirekellőt. Csak a félelemtől senki nem ellenkezik. Ennek az öt gyereknek hála, az iskola lányainak a fele - talán még több is - , már nem ártatlan. Szerencsére én még az vagyok. Minden este elgondolkodom, hogyan élhetném túl az érettségiig. Ha Jinki és Jonghyun leérettségizik, maradnak hárman. És még így is félhetek majd. Aztán, ha Minhoék is végeznek, Taemin marad. Egyedül már nem tud mit kezdeni, így talán jó útra tér. De keringenek pletykák. Volt ám a sulinak két évvel ezelőtt is egy bandája, akik még visszajárnak délutánonként, "segíteni" az ott maradt lányokon. Tehát addig nem fogok megnyugodni, míg ki nem járom ezt a nyamvadt iskolát. Általában suli után nem haza megyek, mert nem vár senki. A nővérem kollégista egy egyetemen, az ő felügyelete alatt vagyok. El lett intézve, hogy tizenhat évesen egyedül lehessek, azzal a feltétellel, ha unnie tesz nálam pár látogatást, mikor az ideje engedi. Természetesen jóban vagyunk, és tényleg találkozunk párszor, de a távolság miatt akkor sem túl szoros a kapcsolatunk. Most pedig épp az edzésről indulok haza. Benne vagyok az iskolai futócsapatban. Ahol mellesleg Taemin is ott edz. De szerencsére mindig meghúzom magam, így észre se vesz. Lezuhanyoztam az öltöző zuhanyzójában, majd összepakoltam a holmim. Hirtelen hangokat hallottam, és mivel a lányrészlegen már csak én voltam, gyanítottam, hogy a fiúk felől jön a zaj. Ahogy közelebb mentem, egyre kivehetőbbé váltak a szavak. Szerepeltek köztük az "üssed keményebben", "megdöglesz", "ne hagyd magad", "nehogy elmenekülj", és a "mikor adod már fel?" kifejezések is. Tuti a fiúk azok. El akartam húzni gyorsan a csíkot, de a fránya kíváncsi természetem átvette a hatalmat. Közelebb mentem. Bemerészkedtem, és egy (már félig ájult) Taemint és az egyik olyan fickót találtam ott, aki még az előző terrorbanda tagja volt. Az idősebb csak ütötte szerencsétlent, de az osztálytársamnak jobb fizikuma volt, mint gondoltam, pedig senki nem nézné ezt ki belőle a botsáska testalkata miatt. Végül már nem bírtam nézni, ahogy Taemint szétverik.

- Hé, hé, mi folyik itt? Ne verekedjetek! - ordibáltam, próbálva közéjük sasszézni, de úgy, hogy lehetőleg ne verjenek engem is laposra. Ez a manőver pedig elég nehéznek bizonyult. Végül az győzött, hogy a hapsi meglepődött rajtam, így elfelejtett ütni. Káromkodni viszont annál inkább sikerült.

- Mit akarsz, te lotyó? Ha megvárod, hogy kiüssem ezt a görcsöt, szívesen megismerlek. - nyalta meg a száját, és végighordozta rajtam a tekintetét, azt a tekintetet, amit a pasik nyájasnak neveznek.

- Inkább kihagynám. De nem látod, hogy mindjárt elájul? - hangom kicsit cincogósabbra váltott, viszont megpróbáltam némi önbizalmat csempészni bele.

- Te ne ugass bele a férfiak dolgába! Ha kinyírom, az az én egyéni problémám lesz. Takarodj az utamból! - próbált átmenni rajtam, de én széttárt karokkal akadályoztam. Így csak a mellkasomat ütötte meg, "kicsit" be is könnyeztem. Elővettem hát a nővéremtől tanult diplomáciai fogásokat. Belül már majdnem elájultam a félelemtől, de nem hagyhattam szerencsétlent magára!

- Nem jönnél ki jól abból, ha kinyírod. Ha meghal, azonnal megtalálnak. A mai technológia mindenre képes. A másik ok, hogy ha megölöd, örökké az ő arcát látod majd magad előtt. Nem fogsz tudni szabadulni a gondolattól, hogy elvettél egy életet. Gondolj csak bele. - bizonygattam félve. A pasi csak bamba fejjel meredt maga elé, majd leordított, hogy ezt még megbánom, aztán szó nélkül kiviharzott a majmaival együtt.

- Jól vagy? Taemin oppa... - szólongattam.

- Persze, jól vagyok. - motyogta. - Köszi.

- Ugyan. Inkább most próbálj felállni. Kénytelen leszel nálam tölteni az estét. Le kell kezelni téged. - megvártam, míg sikerül átlendítenie a karját a vállamon. Akármilyen véznának tűnt, azért volt súlya a gyereknek. Végül valahogy hazacipeltem. Lefertőtlenítettem a sebeit, de úgy néz ki, itt kell maradnia hétvégére, péntek lévén. Tökmindegy, úgy is egyedül lettem volna.

- Hát, hétvégére tiéd a vendégszoba. Pocsékul nézel ki.

- Köszönöm. - pislogott hálásan. - Megtudhatom a neved?

- Osztálytársak vagyunk. Cha Yunhee. Mögötted ülök.

- Akkor hogy lehet, hogy nem ismerlek? - értetlenkedett, az arcára kiült a gyermeki szégyenkezés, amitől végtelenül cuki lett.

- Jól meghúztam magam. Ha észrevesztek a bandáddal, azt nem úszom meg. - nevettem keserűen, mire ő csak pislogott. - Mindegy. Este van, pihenj. Jóéjt.

- Neked is. - takarta be magát, és már aludt is.

***

És így kezdődött a kettőnk barátsága. A hétvégét abszolút közösen töltöttük, mekiztünk, moziztunk, tévéztünk, meg videojátékoztunk. De hamar eljött a hétfő. És ezzel egy újfajta iskolai élet köszöntött be számomra.

0 hozzászólás

Are you ready? - Prológus

Sziasztok^_^

Íme az új fiction beharangozója, olvassátok figyelmesen! :)

A téma: Iskolai élet, amelyben az öt főszereplő persze, hogy a SHINee, azon belül is JongHyun lesz most a férfi főszereplő.

Szereplők:

Lee Jinki, másnéven Onew egy tizenkettedikes, aki a világért se tudna kijönni a sodrából. Nyugodt természet, a kutya se nézné ki belőle, hogy ő a sulit rettegésben tartó "Ötös Fogat" vezetője. Nem verekszik, jól tanul, mégis mindenki fél tőle. Mert, ha olyan van, akkor akár nyugodt, akár nem, az áldozata seperc alatt a kórházban végzi. Egyébként tizennyolc éves, Keyjel van együtt.

Kim Jonghyun, Onew osztálytársa, aki már nehezebb eset, másodpercek alatt feldühödik, elég annyi, hogy ha valaki a nevén szólítja. Vagy ha valaki nem hozott magával pénzt, amit elszedhet. Ráadásul úgy használja ki a lányokat, ahogy akarja. Barátkozik a cigivel és az alkohollal. Egy családi tragédia miatt ő a legveszélyesebb, és a legreménytelenebb, de barátai próbálják a lelket tartani benne. És valaki jön, aki akaratlanul is átsegíti a nehézségen. Teljesen meg fog változni a végén. Tizennyolc éves.

Choi Minho, tizenhét éves, tizenegyedikes. Szintén rengeteg lány találta magát az ágyában, amíg össze nem jött Taeminnel, és ez változott. Szintén cigizik és iszik,bár mértékkel, de ugyanakkor jó sportoló. Ha rangsorolni kéne abban, hogy mennyire tud uralkodni magán, akkor Taemin után ő a legnyugodtabb.

Taemin pedig a maknae, a legkisebb, tizedikes, tizenhat esztendős. Onew és ő azok akik nem isznak vagy dohányoznak a csapatból. Ő a legártatlanabb. Minhoval jár együtt, bár néha ő sem tudja, melyik a párja igazi énje. Korához képest meglepően érett és talpraesett, de nem minden helyzetet tud kezelni.

És végül Key, Minho osztálytársa, tizenhét éves. Ő az idősebb, mégis inkább Minho a tekintélyt parancsolóbb, viszont remek érzéke van mindenhez, legyen az zene, öltözködés, vagy akár a szerelem. Vérbeli díva, ám mikor kritikus a helyzet, ő ott van és segít. Onew a párja, nagyon aranyos duót alkotnak ők ketten.

 

És végül a főszereplő Cha YunHee, aki Taemin osztálytársa, de sose beszéltek. Idáig megúszta a balhékat az öt fiúval, mert úgy elkerüli őket, hogy azok nem is ismerik. Minden elcsesződik akkor, mikor megvédi Taemint, aki egy csúnya verekedésbe keveredik. Itt kezdődik a barátságuk. Taemin, fittyet hányva a négy barátjára, sokszor odamegy a lányhoz és beszélget vele. Felmegy hozzá leckét írni, vagy egyszerűen csak beszélgetni. Végül összebarátkozik az egész csapattal, és rájön, hogy milyen jó emberekre is talált bennük. Valakiben talán még többre is. De, mint minden történetben, itt sem minden szép és jó. Ahhoz, hogy az élete helyre rázódjon, Yunheenak meg kell ismerni az élet rossz oldalát is...

0 hozzászólás

Love with the leader - 25. Fejezet - EPILÓGUS :)

Hat év telt el, augusztus harmincegyedike van. Jiyeon pedig holnap elkezdi az iskolát. A SHINee ugyanúgy fenn maradt, nem hagyta abba a tevékenységét, még legalább öt évig nem is akar feloszlani. Én is visszatértem az ügynökséghez, mint immár profi stylist, és három éve sikerült megemelnem a saját cégemet, ami a Sarang (szerelem) nevet kapta. Most pedig, a nyár utolsó napján az egész SM jótanácsokkal látta el a lányunkat. Leeteuk és Eunhyuk arról beszéltek, hogy a tanulás mellett sok időt fordítson a vidámságra, az EXO szerint nincs is jobb mint egy egyes után megcélozni az első fagyizót (itt csúnyán néztem rájuk), az SNSD megmaradt tagjai becsületességre ösztönözték őt, míg az f(x) felajánlotta bárminemű segítségét problémák esetén.

- Ha bántanak, csináld azt, amit tanítottam! - vigyorgott JongHyun.

- Vagy szólj nekünk. - tette hozzá Minho.

- Tanulj nagyon szorgalmasan! - mosolygott Key.

- És ne felejts el mindig pozitívnak lenni! - puszilta meg Taemin.

- Jiyeonnie, remélem, nagyon szorgalmasan fogsz tanulni és figyelj oda! A suliban nagyon sok órán kívüli dolgot választhatsz, úgyhogy remélem, azért valamelyik tetszeni fog. - ölelte át gyengéden Jinki. Ők ketten nagyszerű apa-lánya kapcsolatot alakítottak ki, aminek nagyon örültem.

- Úgy lesz, appa. - adott a kicsi egy cuppanóst szerelmem arcára.

- Mehetünk, hercegnő? - kérdeztem, majd kézenfogtam és elindultunk. Még az iskolakapu előtt megbeszéltem vele a teendőket és hogy sokáig dolgozom, de a SHINee menedzsere megy érte, majd beengedtem.

***

Nap végén izgatottan rontott be az SMTOWN próbára. Most éppen pihenő volt, az ügynökség összes tagja vidáman csevegett egymással a színpad szélén.

- Omma, omma! - ugrott a nyakamba boldogan. - Nagyon jó volt a suli, és meg lettem dicsérve. És képzeld, megtaláltam azt, amit szeretnék csinálni! Táncra jelentkeztem, és amikor eltáncoltam a Ring ding dongot, tátva maradt a tanárnéni szája!

- Szóval tánc? - hunyorgott Jonghyun mosolyogva.

- Oppák, képzeljétek, eddig nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, de amikor a nap végén a tanárnéni megkérdezte, már tudtam! - intézte szavait a felénk tartó fiúknak, átkéredzkedve apjához.

- És mi szeretnél lenni? - puszilta arcon Key üdvözlésképp.

- Idol! Ide fogok jönni hozzátok, és az az álmom, hogy egyszer a SHINeeval lépjek fel, aztán a többiekkel, és majd én is az egész világon híres leszek, hogy az emberek mindig mosolyoghassanak! Mint ti!

Megilletődve és meghatottan néztük a csöppséget, aki a nagyszabású álmairól beszél.

- Legyen úgy, kincsem. - mosolyogtam.

- Fighting! - kiáltottuk mind, egyszerre. Annyi viszontagság után végre minden helyreállt. Boldogok lehetünk.

*** VÉGE ***

3 hozzászólás

Love with the leader... - 24. Fejezet

Két hét telt el. Az arcunkról le se lehetett volna törölni a vigyort, pláne, amikor kiengedtek a kórházból. Fokozott nyugalomra volt szükségem, ezért Jinkin és a szülein kívül senkit nem engedtek be, így elképesztően hiányoztak az SM dolgozói. Főleg a SHINee tagok.

- Tetszeni fog neki a szobája? - pislogtam.

- Yeobo, már hogyne tetszene neki? Mi csináltuk. És egy ideig amúgy is velünk alszik.

- Igaz. - mosolyogtam rá. A kocsiban ültünk, útban hazafelé. - A srácok mit fognak szólni, mikor megtudják, hogy ma meghívjuk őket vacsorára? - kuncogtam, ahogy elképzeltem Taemin ugrálását, Minho csillogó szemeit, Jonghyun dinoszaurusz vigyorát és Key visítozását.

- Oda lesznek. Főleg, ha meglátják Jiyeont. Key bele fog halni az olvadozásba. - lekanyarodott az egyik utcába, majd megállt. Elővett egy távirányítót, majd megnyomott egy gombot. A kapu kinyílt, így az autóval már be is tudtunk menni. Majd még egy gomb benyomása után bezárult a kapu. - Na, most appa kiveszi a virágszálát a kocsiból. - gügyögte Onew a babának.

- Édes, nem hinném, hogy érti. - nevettem fel. Előkaptam a telefonom. - Melyiküket hívjam?

- Taemint semmiképp. Ő sose veszi fel. Szerintem Keyt. Ő a legfelelősségteljesebb a bandából. - egyetértően bólintottam és tárcsáztam a díva számát.

- Igen? - szólt bele lihegve.

- Omo. Megzavartam az edzést? - haraptam bele alsó ajkamba. A vonal túlsó végén megélénkült a hangulat.

- ______! Jesszus! Máris kihangosítalak! Dehogy zavartál meg semmit!

- Oké. - röhögtem fel. - Csak azért hívlak, mert kiengedtek a kórházból. Jinkivel arra gondoltunk, velünk vacsorázhatnátok ma este.

- Komolyan?

- Halál komolyan.

- Hányra menjünk? - üvöltött bele Jonghyun.

- Elég ha hétre jöttök. És ne ordítsatok, felébred a gyerek. - morgott bele a kedvesem rosszallóan a telefonba.

- Hupsz. Elnézést. Elfelejtettem, hogy hyung felelősségteljes szülő lett. - vihogta.

- Yah... semmit nem változtatok. - sóhajtottam mosolyogva. Gyorsan lediktáltam a címet, majd átadtam Onewnak a telefont, hadd beszéljen ő is, én pedig átvettem a babát és letettem aludni, majd kötényt kötöttem és nekiláttam a főzésnek.

- Segíthetek? - karolt át Jinki hátulról, hogy belecsókoljon a nyakamba.

- Felvághatnád....ah zöldségeket. - sóhajtottam. - Yeobo... ezt ne most. Nemsokára itt vannak a többiek.

- Oké, oké, megértettem. Na vegyünk elő egy kést. - kiáltotta és azzal a lendülettel el is ejtette a vágóeszközt.

- Talán ha kicsit kevésbé elszántan tennéd. - nevettem fel. Természetesen főzés alatt kétszer próbált meg egészen más dologra rávenni, de valahányszor megtette, nevetve hátráltam. Pontban hét órakor megszólalt a csengő. - Nyisd ki, kérlek. - mosolyogtam rá, mire ő egy apró puszi után ki is röppent a konyhából.

- Azt a ku...YAH! - kezdte a JongHyun-hang, de Key vagy Onew valószínűleg adott neki egy taslit, mert utána kijavította magát. - Illetve, a mindenit!

- Hyung, mekkora házatok van! - hüledezett Taemin. - ______ merre van?

- Konyha! - kiáltottam. Egy ideig még hallottam lépteket, aztán az első, akit megláttam, rögtön Key volt. Hát ki más is lehetne?

- Édes Istenem, mekkora! És milyen gyönyörű! - sikkantott. A csapat többi tagja is döbbenten ment körbe, mi pedig Jinkivel vigyorogva néztük, mennyire nem számítottak erre a méretre.

- Üljetek le az étkezőben. Pont kész a vacsora. - tereltem ki őket szelíden. Kedvesem is próbált meglógni, de gonosz nevetéssel megállítottam. - Yeobo, ki mondta, hogy mehetsz? Te itt maradsz segíteni. - Onew óriási sóhajtással fordult vissza, és hagyta, hogy a kezébe pakoljam a legnehezebb tálakat.

- Nem spóroltál a kajával. - nyögte, miközben erőlködve elindult.

- Mit gondoltál? Heten vagyunk, és a kedves társaság gondoskodik róla, hogy üresen kerüljön vissza minden. És ez rád is vonatkozik. Téged ismerve, legalább négyszer fogsz enni mindenből. - kuncogtam. Megfogtam a maradék tálat és kivittem.

***

- Ez isteni! - sóhajtott fel Minho a második tányér kaja után. Már nevetve vettem el a tányérját, hogy megpakoljam a harmadik adaggal.

- Mennyi az idő? - simítottam meg a párom hátát, aki nagyon mély beszélgetésbe merült Jonghyunnal.

- Nyolc múlt. Miért? - kérdezte. Aztán felragyogott az arca. - Én? - pislogta reménykedve. Mosolyogva bólintottam. Úgy pattant fel, mint egy csillámpóni, elvékonyodott hanggal szökdécselve. - Jiyeonnie~! Appa már rohan is!

- Yah! Ne szaladj! El fogsz esni! - kiáltottam utána. - Ez az ember... - motyogtam.

- Mit csinál? - érdeklődött a dinó.

- Megfürdetjük Jiyeonniet. - mosolyogtam szeretettel. - Tényleg, ti még nem is láttátok! - kaptam a fejemhez. Intettem nekik, hogy jöjjenek.

 

- De édes! Hyunnie, nézd azokat a kezecskéket! - rángatta párja karját Key. Hála Istennek, a JongKey és a 2Min páros is kibékült végre. Szerencsétlen párom még egy darabig elszenvedett a fürdetéssel, inkább át is vettem, de aztán megsértődött, végül felajánlottam, hogy ketten folytassuk tovább.

A fiúk megállás nélkül babusgatták, és bevallom őszintén, imádtam, hogy milyen édesek együtt a gyerekkel.

***

Egy héttel később vittem be az SM-hez egy kis ismerkedésre. Az igazgató mosolyogva ringatta egy pár percig, az f(x) lányok elkényeztették a gügyögésükkel, az EXO oppákban kicsit kételkedtem, de Jiyeon olyan élvezettel hagyta, hogy kézről kézre adják, hogy magam is meglepődtem. A legjobban viszont a SuJuval érezte magát. A gyerek szó szerint vihogott. Nem rég tudtuk meg, hogy a Leeteuk-Eunhyuk páros boldogságra talált egymásban, amitől először megijedtem, hogy a kicsire eresszem őket, hiszen ők külön-külön se normálisak.

De nem volt rá okom, imádták egymást a gyerekkel.

Olyan tökéletes volt minden. Végre újraindult az élet.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 23. Fejezet

- Mindenetek megvan? - szipogta Key az ajtóban. Volt nálunk vagy tíz bőrönd, teli a cuccokkal, amiket még magunkkal vittünk az új házba. A csapat szomorúan, de megértően fogadta, hogy nem leszünk már itt. Ugyanakkor alig várták már a kisbabát.

- Persze, omma. Mindent összecsomagoltunk. És ha mégis marad valami, akkor meg úgyse Amerikába költözünk, hogy ne lehessen visszajönni érte. - vigasztaltam.

- Mikor láthatjuk a házatokat? - csillant fel Taemin szeme.

- Amint elszabadultok egy hétvégére. - nevetett párom. - Én most ezen a hétvégén már otthon leszek ______-val. Aigo...olyan fura otthonnak hívni.

- Elhiszem, hyung. - bólintott Minho. - Akkor ritkábban találkozunk?

- Ezt meg ki mondta?  - hitetlenkedtem. - Ugyanúgy találkozunk majd, és annyit jöhettek, amennyi szabadidőtök engedi. És még mi is jövünk majd.

- Meg ki fog veletek fellépni, ha nem én? - röhögött Jinki.

- Hiányozni fogtok. - ölelt át elérzékenyülve a T-Rex. Onew bólintott, és két költöztető férfival elkezdte levinni a csomagokat. Megvártam, míg elmennek, és csak akkor kezdtem el a saját monológomat.

- Fiúk...szeretnék kérni valamit, már csak Jinki miatt is. - érdeklődő pillantásokat kaptam. - Szóval...még mindig nem békültetek ki a Sekyung ügy miatt? - mély csend. - Csak azért, mert Onew nagyon nehéz döntést hozott miattam. Bűntudatom volt. Ráadásul mondta, hogy alig mer itt hagyni titeket. Kérlek, béküljetek ki!

- Én szeretem Kibumot. De azt nem tudom, ő is szeret-e még viszont. - szólalt fel Jjong.

- Ezt már nem nekem kell mondanotok. - mosolyodtam el. - Mennünk kell. Majd találkozunk. - öleltem meg egyesével mindenkit, és én is lementem az autóhoz.

***3 hónappal később***

Kezdtem belerázódni a háziasszony szerepébe. Minden nap bementem Jinkivel az SM-hez, beszélgettem az ott dolgozókkal, majd hazaértem, főztem, takarítottam, és kidolgoztam az EXO ruhaterveit a következő comebackre. Szóval nagyon mozgalmas életem volt, aminek nem bántam egyetlen percét sem. De mindennek van határa. Most már otthon kellett maradnom. A SHINeenak persze már égett az agya, mert sosem maradt idejük megnézni a házat, amin Jinkivel jót derültünk. Szerelmem szüleivel rengeteget találkoztam és beszélgettem, ami megnyugtató volt. A baj viszont váratlanul ért. Éppen otthon főzőcskéztem, mikor elemi erővel tört rám a fájdalom. A magzatvizem elfolyt. A probléma ott kezdődött...hogy ennek még nem kéne folynia sehova. Ijedten tárcsáztam a mentők számát, és amennyire a fájdalomtól tudtam beszélni, elhadartam a gondot. Mire feleszméltem, már a kórházban feküdtem, és azon volt minden orvos, hogy én és a kicsi is túléljünk egy nagyon durvának ígérkező szülést.

---

- A pici nevével előrébb jutottatok már? - vihogta Chanyeol. Az EXO és a SHINee egy próbateremben gyakoroltak, így a tízperces szünetben előszeretettel cukkolták a leadert közelgő apasága miatt.

- Nagyon vicces, mondhatom. - forgatta a szemeit az említett, de a kezdődő veszekedést a telefonja zavarta meg, mielőtt a másik válaszolhatott volna valami frappáns megjegyzéssel.

- Az nem lehet. - esett kétségbe a vezető hirtelen. - Még sok idő van a szülésig! Nem lehet...nem lehet, hogy csak egyszerű fájdalom? Anya, mondd, hogy....értem. Megyek.

- Hyung, mi történt? - sápadt el Key. Hyungja próbált a zokogás közepette valami értelmes választ kinyögni.

- ______. Rosszul lett, és elfolyt a magzatvíz, de még nem szabadna! Anyukám hívott és azt mondja, mindkettejük élete veszélyben. Rohannom kell. - tépte fel a próbaterem ajtaját és eszeveszett erővel szaladt a kórház felé. Mikor odaért, hatalmas káosz fogadta. Egy sikítás hallatszott, így azonnal odarohant.

- Kérem, menjen most ki! - terelte kifelé egy szülész orvos.

- De a barátnőm haldoklik! - feleselt.

- Fiam, maradj itt velünk. - utasította az édesanyja.

- Mi lesz, ha meghal egyikük? - temette sírva tenyerébe az arcát.

- Nem lesz semmi baj. ______ erős nő.

- De ő sem bírhat ekkora nyomással! Anya, lásd be, hogy itt már csak a csoda segíthet.

- Fiam, higgadjunk most le. Nincs szükség további hülyeségekre ilyen patthelyzetben. - rágott be Mr. Lee.

- Igen, appa. - motyogta. Amíg az orvos ki nem jött a hírekkel, fel sem nézett a padlóról.

- Ki az édesapa? - viharzott ki a fehér ruhás férfi.

- Én! - Jinki úgy pattant fel, mint aki csapdára ült. - Mondja, doktor úr, minden rendben? Hogy van a kicsi? És _____?

- Felmerültek komplikációk a szülés alatt. De mindkettejüket meg tudtuk menteni, és a gyermek sem született olyan korán, hogy el kelljen vinnünk az önök közeléből. Úgyhogy maradhat az anyja mellett. A kisasszony még nagyon fáradt, de ha úgy érzi, bemehet.

- Még szép, hogy bemegyek. Látnom kell őket. - viharzott be a kórterembe. - _____? - szólította félénken szerelmét, aki ott feküdt, pihegve.

- Csakhogy megjöttél, édes. - emelte meg a fejét erőtlenül. - Olyan szép babánk lett. Gyönyörű és kislány. - áradozott halkan. Onew szíve ezerszeresére gyorsult. - Megnézed? - Onew bólintott és szemével a babaágyat kezdte keresni. Meg is találta. Csiga léptekkel indult el, kezét kinyújtva. Mikor meglátta a benne lévő csöppséget, azt hitte, ő maga sír fel. Most látott párórás újszülöttet először ilyen közelről. És a sajátja. Tényleg egy csoda. Gyönyörű, piros arcocskák, a pisze orráról ne is beszéljünk. Az anyjáé. Viszont a vezető kuncogni kezdett, mikor meglátta hogy a szája, a szeme és a füle az apjáé. Vagyis az övé. Úristen. Neki már gyereke van. Basszameg.

- Baj van? - hallotta meg szerelmét.

- Csak hihetetlen az egész. Eddig azt hittem, annyira félek a gyerekektől, hogy nem merek a közelükben lenni, most meg van sajátom és nyomorgatni akarom.

- Akkor simogasd meg, yeobo. Senki nem tiltotta meg. - a fiú nagyot nyelve nyúlt be a kicsihez, aki amint megérezte édesapja közelségét, mocorogni kezdett. - Ne félj, csak érzi, hogy megérkeztél. Az orvos azt mondta, a babák felismerik a szüleiket, mert a terhesség alatt is ott voltak.

- Annyira gyönyörű. - suttogta Jinki, mikor már a karjában tudta a picit. Leült vele párja ágyára és ketten figyelték, ahogy apró kezei Onew mutatóujjára kulcsolódnak. - Aigo. - sírta el magát. - Apa lettem.

- Ne sírj már, drágám. Mi lesz, ha majd férjhez megy?

- Ó, olyan nem lesz. Legalábbis amíg élek, itt nem esküvőzgetünk. - kapta fel a fejét, mire ______ nevetni kezdett. - Mi legyen a neve?

- Hát arra gondoltam... Lee Jiyeon. Már ha neked is megfelel.

- Tökéletes. - csókolt rá a lány tökéletes ajkaira, majd odakapta a fejét, mikor a kicsi mocorogni kezdett a karjában.

- Pfff! Tiszta olyan, mint te. Elhelyezkedik, aztán ki se lehet robbantani az ágyból. - Onew kuncogott.

- De ő is aranyos meg én is. Ezzel bajban leszel. Két cukiságnak nem fogsz tudni ellenállni. Annyi édességet fogok a gyerekbe tömni, hogy csak nézni fogsz.

- Lee Jinki! - hangzott a megbotránkozó kiáltás a kórteremből.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 22. Fejezet

Egy hónap telt el. A hangulatváltozásaim csak fokozódtak, egyre többet voltam rosszul, és sokat ettem. Ennek következtében meghíztam, és mivel másfél hónapos terhes vagyok, ez meg is látszik. A titkomról már az f(x) és Sangbaek is tudott. Amber volt a legnagyobb babarajongóm mindenki közül. Végül szegény Chanyeol rántotta le rólam a leplet az EXO előtt is.

- Biztos jól vagy? Pihenned kéne. - figyelmeztetett Sangbaek. Az EXO-val beszéltünk a próbateremben, mikor bejött Onew. Nagyon vigyáz rám.

- Sziasztok. - mosolygott rám, mire boldogan bújtam a karjai közé, belecsókolva a nyakába, onnan az ajkaira térve át.

- Azt hiszem, neked nem kéne megerőltetned magad. - fonta karba a kezeit Chanyeol.

- Tessék? - lepődtem meg.

- Még a vak is észrevette, hogy te terhes vagy. - csend.  Azt tapogtni lehetett volna.

- Mit mondtál? - kerekedtek ki a szemeim.

- Igaza van. - álllt a pártjára Kai. - Annyit eszel, mint egy elefánt, tízpercenként változik a hangulatod, és veszélyesen sokat vagy rosszul. És meghíztál. - annyira idiótán éreztem magam, hogy rám jött még egy sírógörcs.

- Ne! Ne, légyszi! Elég volt az elmúlt hetekben! Most mivan? - próbált megnyugtatni Lay, de nem igazán ment.

- Most nézd meg!  - hordta le Xiumin. A nagy forgatagban meg is feledkeztünk a ruhatervekről. Mindenki engem próbált lenyugtatni, ami végül sikerült.

- Bocsánat. - szipogtam.

- Ugyan. - simogatott Kris. - Most vigyázni kell rád. De hallottuk, a dormban bajok vannak.

- Igen, így igaz. - ültetett párom az ölébe, nagyot sóhajtva simogatva a hátam. - A Sekyung ügy miatt mindenki pártol mindenhova.

- Nem fog ez ártani ______-nak? - aggódott D.O.

- Youngmin meglepően engedékeny volt. Már beszéltem vele, hogy ha eljön az idő, külön cuccoljunk kettesben.

- Gondolom, nemsokára megtörténik. - mindketten bólintottunk.

- De nem tudom, négyen meglesznek-e. Hiszen azt se tudják, mi van. Most mindegyikük nagyon ingerlékeny. Nem mertük nekik mondani. - magyaráztam.

- Érthető. - bólintott Baekhyun. Ezek megbeszélése után visszatértünk a munkához.

---

Ahogy telt az idő, Onew egy kis szabadság alkalmával elvitt, és bemutatott a szüleinek. Megdöbbentek, mikor megláttak, hát még mikor az unokájukról is kitálaltunk.

- Jézusom. Nagymama leszek. - sírt az anyukája, és átölelt. Az apja először nem kedvelt, de vele is nagyon összeszoktam. Végül, mikor már három hónapos terhesen alig lehetett eltitkolni, ráadásul még mindig nagy volt otthon a feszültség, úgy döntöttünk, elmondunk mindent otthon.

- Srácok, beszélnünk kell. - terelt a konyhába mindenkit Jinki. - Nos, én megmondtam, hogy nem lesz jó vége az örökös gondjaitoknak. Ráadásul most nagyon fontos lenne a nyugalom, de itt lehetetlen. _____ és én hoztunk egy nagy döntést.

- Mi az, hyung? Megijesztesz minket. - pislogott Minho.

- Elköltözünk. - a kijelentésre megfagyott a levegő.

- Kilépsz a csapatból? - döbbent le Key.

- Nem, erről szó sincs! De már próbáltunk nektek elmondani valamit, amit mindig titkolni kell előttetek, ugyanis képtelenek vagytok egymással normálisan viselkedni! A műsorokban tökéletesen színészkedtek, de ez így nem jó! Egyszer mindenkinek elfogy a türelme!

- Hyung! Eddig is voltak komoly veszekedések, de ez sosem adott senkinek okot arra, hogy elköltözzön! - vetette fel Jonghyun. - Kivéve ______ esete, de az más. - dünnyögte.

- Ez igaz. - szólaltam meg félénken. - De olyan dologról van szó, amihez teljes nyugalomra van szükség, a mostani időszakban meg pláne.

- Most nem szeretnénk idegeskedni, és ha mi is összeveszünk, az komolyabb lenne még a ti problémáitoknál is. - vezető párom nagyszerűen kezelte a helyzetet, de ez még lehet, hogy neki is nehéznek bizonyult.

- Talán beteg vagy, noona? - vetett rám aggódó pillantást Taemin.

- Nem, dehogy! - ráztam a fejem. - És mielőtt valamelyikőtök megkérdezi, nem is miattatok költözünk. Egyszer úgyis muszáj lett volna, mert.... - akadtam meg. Jinki biztatóan magához húzott, és összekulcsolta az ujjainkat.

- Mert nem férne el még egy hetedik családtag is ebben a lakásban, akármilyen tágas. - mosolyodott el. A többiek összevont szemöldökkel méregettek minket. Kezdett nekik leesni, de még mindig nem értették. Tehát Onew a hasamra csúsztatta másik kezét, megsimítva, közben szeretettel mosolygott.

- Jézusom! - visított Key, és odarohant hozzánk. - Gratulálok! - ölelt át pityeregve.

- Naaaa nem kell sírni, umma. - kuncogtam.

- De...hüpp...olyan fura...hüpp. Onew apa lesz.... - a kijelentésre a többieknek is sorban forogni kezdtek az agytekervényei, és döbbent arccal pislogtak ránk.

- Szóval. Lesz egy babátok, hyung? - kérdezte Taemin. - Akkor lesz egy kistesónk! - ugrott nekünk.

- Gratulálok, te barom! - röhögött Minho. - És neked is. - ölelt át.

- Nem gondoltam volna, hogy mindannyiunkat leelőzöl. Reméljük, olyan szép lesz, mint az anyukája. - szorított Jjong is magához.

- Ti meg remélem jó családja lesztek. - vigyorodtam el én is. Onewen kívül mindenkinek kikerekedtek a szemei. - Most mit néztek? Kellenek a picinek testvérek, nemigaz? Annyit játszhattok vele, amennyit csak akartok. Majd gyakran jöttök hozzánk, és mi is gyakran jövünk. Nem gondoltátok tán, hogy majd eltiltom őt tőletek? - ráncoltam a szemöldököm. Key és Taemin rögtön nekiállt bőgni, amin csak nevetni tudtam.

- És mikor költöztök? - tért a komolyabb részre Jonghyun.

- Talán egy hónapon belül. Olyan helyet kell találni, ami elég eldugott, és közel van a kórházhoz és az ügynökséghez is. - vázolta fel Onew.

Ezt az elméletet Youngminnal is megosztottuk. A férfi csak hümmögött, végül összecsapta a kezét.

- Azt hiszem, lesz megfelelő lakás a számotokra. Egy hónapon belül meglesz minden. - bólintott. - És Jinki... - szólt utánunk, mikor már indultunk.

- Igen?

- Normális esetben már mindent megtettem volna, hogy a nőt is elválasszam tőled, és a gyerekről se tudj...én sem tudom, mi vezérelt, mikor támogatni kezdtelek titeket. Mindenesetre ha jónak gondoljátok, az SM Entertainment szívesen látja a babát. Hiszen olyan ez a hely, mint egy család. És gratulálok. - eresztett meg egy félmosolyt.

Hitetlenkedve meredtünk rá. - Izé...köszönjük. - hajoltunk meg. - Szerinted mi ütött belé? - suttogtam a folyosón.

- Szereti a gyerekeket. - válaszolt mosolyogva.

***

- Ez olyan...nagy. - tátottam a számat a házban ácsorogva. Jinki a munka mellett egész hónapban megfelelő hely után kutatott nekünk, és nagyon kifáradt. De az egész SM segítségével sikerült túljutnunk ezen is. A Super Junior kijelentette, hogy akár fiú lesz, akár lány, mindenáron megtanítják minden hülyeségre. Az EXO hasonlókat gondolt, míg az f(x) unniekkal nevekről meg babaruhákról beszéltünk, épp mint az SNSD tagokkal. És a SHINee? Hát igen...Minho és Jonghyun mindenképpen meg fogják őt tanítani videojátékozni, hülyülni, míg Key és Taemin inkább óvnák minden veszélyes dologtól. Onew...ő nagyon be volt sózva. Minden fáradtságot félretett, mikor bebújt mellém esténként az ágyba, és a hasamat simogatva beszélgettünk, míg el nem aludt. Szóval most ott álltunk, én, Onew és Youngmin, az óriási házban.

- Ez elég tágas, hogy a szüleiteket, vagy néha vendégeket is itt tarthassatok éjszakára, úgy gondoltam, ez kelleni fog. - mosolyodott el. - Egy nappali, négy háló, konyha, fürdő, zeneszoba. Minden, ami kell. Nincs túl messze az SM-től. Jinki mindent megtett, hogy jó helyet találjon.  _____, amíg tudsz dolgozni, te is járj be, mert az ötleteidre szükség van. Remek munkát végzel.

- Értettem. - bólogattam. Elköszöntünk az igazgatótól, és körbenéztünk a helyiségekben. - Jinki, szerinted melyik szoba legyen a miénk? - pislogtam. Az összes háló megnyerő volt.

- Természetesen a legnagyobb. - dőlt hátra elégedetten a vadiúj kanapén. Csak most láttam IGAZÁN, hogy milyen kimerült.

- És tényleg egyedül csináltál mindent? - simítottam végig a pólója alatt izmos mellkasán.

- A ház választásában a fiúk segítettek, a berendezésben meg Amberék. - ásított.

- Mikor költözünk be? - érdeklődtem.

- Holnap. - adta az egyszerű választ. Lemerevedtem.

- Ezt a fiúknak már mondtad? - vontam fel a szemöldököm idegesen.

- Ma akarom elmondani nekik.  - sóhajtott. - De már évek óta velük vagyok, és most olyan, mintha cserben hagynám őket. Nem tudom, képesek lesznek-e az otthoni dolgokat megoldani.

- Sajnálom. Miattam van az egész.

- Yaah! Ilyet meg ne halljak mégegyszer! Boldog vagyok. Mikor a szüleimtől kellett elköltöznöm a dormba, ugyanezt éreztem. De ne okold magad. Egy nap úgyis megtörtént volna, hogy egyikünk külön költözik a csapattól. Attól még ugyanúgy fontosak. De most apa leszek. És nekem most csak ti számítotok a picivel. - húzott magához, és megfogta a szépen gömbölyödő hasam, mire olyat éreztem, amit még egyszer sem, az egész eddigi terhességem alatt.

- Jinki! Te érezted ezt?

- Mit? - ijedt meg.

- A baba! Oda rúgott, ahol megérintetted! - nevettem fel örömömben. Újra megsimította a pocakom, de már ő is érezte. Könnyes szemmel ölelt át.

- Annyira szeretlek! Köszönöm, hogy az életembe léptél, és megajándékozol a szerelmeddel és ezzel a szépséggel. - suttogta.

- Én is szeretlek. - fúrtam a vállába a fejem. - Te gondolkoztál már a neveken?  - kaptam fel a fejem azonnal. Kitágult szemekkel nézett rám, majd megrázta  a fejét.

- Én sem. Semmi név nem jön be. - csak ültünk a kanapén csendben, egymást ölelve, boldogan. Alig vártuk a kis csodánkat.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 21. Fejezet

Egy hét múlva este fárdtan értem haza. Mivel a temetés meg egyéb dolgok lezajlottak, minden visszaállt a régibe. Elkészítettem az EXO ruhaterveit, Sangbaek icipici közreműködésével. Szóval hazaértem. És arra számítottam, hogy majd nevetnek, megbeszélik az aznapi hülyeségeket, vagy Key omma dudorászva főzőcskézik, és majd odaparancsol minket Taeminnel, hogy segítsünk, mert igenis meg kell tanulnunk rendesen főzni. De semmi ilyen nem történt. Helyette volt csapkodás és sírás. Ez elég idiótán vette ki magát. Köszöntem vagy hússzor, és próbáltam megkérdezni, hogy itt meg mi folyik, de nem bírtam túlharsogni őket.

- MONDOM SZIASZTOK!!!- vetettem be minden levegőmet, mire Key keze megállt a levegőben, Taemin abbahagyta a sírást, Minho elengedte Taemint, Jonghyun elengedte Minhot, Onew arcára pedig odafagyott a düh.

- Noona! - rohant hozzám a maknae, hogy aztán kétségbeesetten átöleljen. - Ne hagyj egyedül!

- Mi a fene folyik itt? - néztem a legkisebbre. - Hm? - vándorolt a pillantásom sorban, egyesével mindenkire. Válaszul a díva berohant a szobájába, Taemin meg utána. Még mindig kérdőn néztem a maradékra. Végül a párom világosított fel.

- Jonghyunt összehozták Shin Sekyunggal.

- A modellel? - bólintottak. - De ki?

- Youngmin. Úgy döntött, a kapcsolatunk Keyjel kezd nyilvánvalóvá válni. És megpróbáltam egész héten kerülni Bummiet, gondolom észrevetted. - magyarázta az érintett halkan. Hát a pofám leszakad, de komolyan...

- Persze...még a vak is látta, hogy nincs minden rendben köztetek. - néztem unottan.

- És így próbáltam őt elhagyni. - sóhajtott szaggatottan a dinó. Látszott, hogy nem sok kell neki egy kiadós bőgéshez. Engem viszont ez nem tudott meghatni.

- Mekkora barom vagy! - pattantam fel, mire mindhárom srác megdöbbenve nézett rám. - Hogy lehet ekkora hülyeséget csinálni? Csapattársak vagytok! Mi lesz így? Gondolom, most Taemin is átpártolt és a 2Min is szétesett. - puffogtam.

- Elég legyen! - állt fel Onew is. - Gondolkodj már egy kicsit Jonghyun elméjével! Te mit tettél volna,hm?

- Figyelj, nem azt mondom, hogy én is pártoskodom, erről szó sincs! De kicsit gondolkodhattatok volna. - sóhajtottam. - Most úgy őszintén, szerintetek ezeknek milyen következményei lesznek?

- Tudom. - vett mély levegőt a leader. - Mindenesetre nekem ehhez aludnom kell. Szóval, ha nem bánjátok, megyek, és lefekszem. Szívem, jössz?

- Persze. Ti is gondolkodjatok. Jóéjt. - súgtam oda, és bezártuk magunk mögött a szobaajtót.

- Mit akarsz tenni? - kérdeztem, miközben összebújtunk az ágyban. Egy kicsit gondolkozott, majd kibökte:

- Igazából, már döntöttem. Csak nem akartam túl elhamarkodottan kimondani. Beszélni fogok velük. Megmondom nekik, hogy vagy viselkednek, vagy ki lesznek rúgva. CSakez az egy megoldás van. És meg akartalak kérni, hogy addig te felügyeld Taemint és Keyt. Én majd Minhot és Jonghyunt próbálom észhez téríteni.

- Nem lesz ez kicsit durva? De akkor kettőnk között...

- Nem fog változni semmi. Nem fogunk összeveszni a négy hülye miatt. Meg fog oldódni minden. - mondta, majd megpecsételte egy csókkal.

***

- Na akkor elmondom, mi lesz. - hívott össze Jinki mindenkit a nappaliba, akár tetszett a többieknek, akár nem. Én ott álltam mellette, a többiek kíváncsian és morcosan figyeltek minket. - Jonghyun és Minho. Egy szobában fogtok aludni, ahogy Key és Taemin is. Ha nem tudtok egymáshoz egy jó szót is szólni, ne mondjatok semmit! És még valami: ha miattatok a csapat, vagy a kapcsolatom _____-val megromlik...ki lesztek vágva innen örökre. Mert ez, amit műveltek gyerekek, nem állapot.

- Ezt te se gondolod komolyan! - pattant fel háborogva Jonghyun.

- De komolyan gondoljuk mindketten. - vettem át a szót. - Nem akarlak titeket irányítani, az Jinki dolga. Csak annyi, hogy addig ez a módszer lesz, amíg meg nem tudjátok beszélni rendesen a dolgokat. - a fiúk erre már nem tudtak mit mondani.

- És még valami. - folytatta a párom. - Még egy veszekedést nem szeretnék. A csapatnak is megvan a tűróképessége. Azt akarjátok, hogy egy Sekyung féle kis valaki miatt a SHINee és a ti kapcsolatotok menjen gallyra? Mert én nem ezt akarnám. - a szavakat mély csend követte. - Én most elviszem a barátnőmet munkába, mert nekem is dolgom van. Addig ti gondolkozzatok el azokon, amiket mondtunk.

---

Egy hét telt el megint, és semmi javulás. Nem hogy a JongKey, de a 2Min is megszüntette a szerelmi életét.  Észre sem vették, ahogy szépen lassan szinte minden nap rosszul lettem, válogattam a kaják közt, és rengeteget ettem. A fénypont pedig a ma esti vacsora volt.

- Ez jó? - rakott elém egy tányért Kibum.

- Neeem. - szenvedtem az asztalnál.

- De az előbb még ezt kérted. - értetlenkedett Taemin.

- De már nem. - kötöttem az ebet a karóhoz. A fiúk látszólag aggódtak, és nem értették az egészet. Onew végül felállt és magával húzott.

- Na gyere.

- De hova? - pislogtam.

- Csak gyere. Életem, ez nem lesz jó. Attól, hogy ők veszekednek, neked figyelned kell az egészségedre. Szeretlek és aggódom.

Húsz perc múlva a Seouli Kórház vizsgálati termében, kigúvadt szemekkel hallgattuk az orvost.

- ______, te bizony várandós vagy.  - nézte a nővérke csillogó szemmel a tesztet. - Még csa két hetes, de tisztán kivehető az eredmény.

- Ez tuti? - Kedvesem majdnem lebuktatta magát a tökéletes álcájával.

- Teljesen biztos. Maga a szerencsés apuka? - mosolygott a lány.

- Ó, én.  - bólogatott sokkosan Jinki. - Ez lehetetlen. - gyűltek könnyek a szemébe, de nem hagyta lefolyni őket. Szó nélkül állt fel. Én követtem, kijelentkeztünk, majd elhagytuk a kórházat.

- Most hova megyünk? - pislogtam.

- Az igazgatóhoz. Ilyenkor még bent van. Muszáj elmondani.

Mikor beértünk, idegesen kopogott az ajtón. Az engedély megkapása után illedelmesen meghajoltunk, és Onew elkezdett beszélni. Elmondta, miért vagyunk bent. Youngmin legnagyobb meglepetésünkre csak felsóhajtott.

- Úgy tudtam, hogy ez lesz. - morgott.

- Tessék? - értetlenkedtünk.

- A ti kapcsolatotok, úgy értem idol és közember között  a legerősebb és egyetlen itt az ügynökségnél. Sejtettem, hogy ennyire szeretitek egymást. És azt is, hogy ha mellette maradsz, Onew meg fogja kapni az áhított családot. - csóválta a fejét.

- Nem is dühös? - döbbent le a párom.

- Nem, egyáltalán nem. Viszont itt el kell döntened, hogy titokban neveled fel a kicsit, vagy visszavonulsz.

- Én azt szeretném, ha Jinki folytatná, amit csinál. Meg fogjuk oldani a babát. - jelentettem ki határozottan.

- Miket beszélsz, édesem? Nem lesz időm...

- Cserben akarod hagyni a csapatot? - dorgáltam.

- Van egy ötletem. - köhintett Youngmin. - Esetleg kaptok egy lakást. Így zavartalanul felnevelhetitek a gyereket. Amint szükségesnek tartjátok, szóljatok.

- Nagyon hálásak vagyunk. - hajolt meg a párom. Ezek után elköszöntünk, majd hazafelé vettük az irányt. Otthon szó nélkül húzott be a szobába, hogy zokogva szorítson magához.

- Apa leszek! Apa leszek... - sírt. Szóval örül. Ettől pedig én lettem mérhetetlenül boldog.

Reggel a maradék négy csapattag már javában morgott a nappaliban. Kaját egyiknek se jutott eszébe csinálni.

- Ne veszekedjetek. - nyavalyogtam. Onew kezébe nyomtam a serpenyőt, és csináltam magamnak egy rakás kaját, hogy azzal a lendülettel menjek vissza az ágyba. Evés után megint a mosdóban kötöttem ki, Onew fogta a hajamat, míg hánytam. Pocsék volt.

- Mi a baj? - térdelt le mellém Jinki.

- Csak megint rosszullét. Nem kéne annyit ennem...de ha egyszer éhes vagyok. - panaszkodtam.

- Hozzak valami gyógyszert? - kérdezte.

- Nem. Árthat a babának. - mosolyogtam. Ő is szélesen elvigyorodott.

- Az én babámnak, akinek én leszek az apukája. - ábrándozott. Felnevettem. Jókedvűen mentünk ki a mosdóból és mire kijöttünk, a többieken annyit változtatott a dolog, hogy Jonghyun újságot olvasott, a többiek szintén lefoglalták magukat valamivel, hogy ne egymással kelljen törődni.

Akkor robbant ki nálam a terhességgel járó hangulatváltozás, mikor megláttam az ominózus újságon szereplő kisbabát. Elkezdtem bőgni, mire a többiek is felkapták a fejüket.

- Most mi a baj? - Onew azt se tudta, hol érjen hozzám.

- Olyan szép. - sírtam bele a pólójába, a képre mutogatva.

- Jaj gyere ide. - ölelt meg.  - Te meg tedd már el az újságot! - förmedt rá a szerencsétlen dinóra. - Jobb már?

- Ühüm. - töröltem meg a szemem. Aztán meg már megint nevettem. Ötből négyen úgy néztek rám, mint aki nem normális. Végül megettem hat palacsintát, két tányér rántottát és négy szendvicset ebédre.

- Na én mentem dolgozni. - elköszöntem a srácoktól, megcsókoltam Jinkit, és már rohantam is, nehogy elkéssek. Még rengeteg dolgunk volt a közelgő EXO koncertig.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 20. Fejezet

- Tessék? - értetlenkedett Minho. - Ez lehetetlen. Hiszen tegnapelőtt még nevetve gyakoroltak a próbateremben. Tisztára be voltak sózva, hogy esélyesek egy új díj elnyerésére.

- Nem hiszem el. - borzadt el Taemin. - Akármit is tett...

- ...Nem ezt érdemelte ilyen fiatalon. - fejeztem be a mondatot rekedten. - Bemegyek pihenni. Egy kibaszott gyilkosnak érzem magam. - motyogtam inkább már csak saját magamnak. Sóhajtva estem be az ágyba és húztam magamra a takarót. Még mindig tele volt információval és kérdéssel a fejem, már fájt minden porcikám. Nemsokára elnyomott az álom, már csak a reggeli ébresztő zörgését hallottam. Onew ott feküdt mellettem, teste szorosan az enyémhez olvadva, keze a derekemon. A helyzethez képest is mosolyt csalt az arcomra a látvány. Kimásztam fekvőhelyünkről és csendben felöltöztem, majd írtam egy rövid üzenetet, hogy ne aggódjanak értem, csak Krystallal leszek, hamarosan jövök. Ezek után elindultam a lányokhoz.

- Biztos nem szeretnél inkább otthon lenni a többiekkel? - motyogta Krys, miközben az SNSD dorm felé tartottunk.

- Hagyd már, babo. - szorítottam meg a kezét bíztatóan. - Nem baj, hiszen erre valók a barátok, nem? - bíztattam. - Amúgy mikor lesz a temetés? - kérdeztem.

- Holnap délelőtt. A szüleim nem akarják, hogy a sajtó lássa őket. De hát mit csináljak? Én alig fogom kibírni.

- Ne félj, ott leszünk. - mosolyogtam rá és átöleltem.

- Köszönöm. - ölelt vissza.

Jessica szobájában tökéletes rend uralkodott, csak még az ágy volt gyűrött, ami azt mutatta, hogy aludtak benne. Összeszorult a szívem a látványra. A polcon képek a családdal, vagy a két testvér együtt.

- Ezekbe a dobozokba mindent pakoljunk bele, ami Jessé volt. - szipogta a lány. Csendben kezdtük el, de végül Krystalt elkapta a nosztalgia, és mesélni kezdett rámolás közben. Mesélt mindenféléről, néha még bele is nevetett a beszédbe. Délután volt, mire végeztünk és hazaért az SNSD maradék nyolc tagja.

- Mindennel végeztetek? - kérdezte Sunny. Mi csak bólintottunk, a lányok pedig beinvitáltak minket egy csoportos ölelésbe.

- Ne feledd, ______! Nem tehetsz semmiről. - jelentette ki Yoona. - Jessica maga döntött úgy, hogy veszélyes vizekre lép. - mondta, a többiek pedig hevesen bólogattak.

- De azért nagyon szerettük. És rettenetesen fog hiányozni. Pláne az a nevetés. - törölte meg a szemét Yuri.

- Legalább már nyugalomra lelt. És nem fáj már neki semmi. - szólt Tiffany.

- Azt hiszem, mi megyünk. - néztem fel hálásan. - Annyeong. - gyorsan hazakísértem megtört barátnőmet, és én is hazamentem. Este felé járt az idő.

- Hogy van Krys? - ölelt át aggódva Key.

- Megvan. És a lányok is meglesznek. - szipogtam.

- Édesem! - csókolt meg Onew vigasztalásképp.

- Annyira hibásnak érzem magam. Nem akartam, hogy ez legyen. - bújtam a biztonságot nyújtó ölelésbe.

- Mikor lesz a temetés?  - kérdezte Minho.

- Holnap.

- És szeretnél elmenni? - karolt át szerelmem.

- Nem szeretnék, hogy őszinte legyek. De Krystalnak megígértem, hogy támogatom. Ott leszek. - bólintottam. - Megharagudnátok, ha én inkább pihennék? Nagyon elfáradtam mostanra.

- Dehogy, menj csak. - szorított magához Jonghyun.

Levetettem magam az ágyra, és már aludtam is, egészen a másnapi készülődésig.

***

Teljesen kész voltam.

- Édes kislányom. - zokogott a koporsó mellett Jessica és Krystal édesanyja. - Miért?

- Yeobo. - fogta meg az apjuk a nő vállát. - Gyere. Nemsokára viszik őt ki. És köszönjük, hogy támogatod a lányunkat. - nézett a férfi rám. - Legalább te legyél testvére helyett testvére. És vigyázz magadra. - ölelt át.

- Úgy lesz, ahjussi. - hajoltam meg. Bejött hat fekete öltönyös férfi, akik felemelték a koporsót. - Krystal, gyere. Menjünk. - fogtam meg gyengéden a lány vállát és Amberrel a két oldalára álltunk. Egyik kezét az enyémbe, másikat Amberébe kulcsolta, a többi f(x) és SNSD tag pedig mögöttünk sétált. Ahogy kifelé mentünk, úgy éreztem az engem fogó lány szorítását és remegését. Amikor a vakuk villantak, hogy a sajtó is jelezze, itt van, Krys magába zuhant és zokogni kezdett. Mikor a terem közepén megállították a Jessica testét relytő nehéz faládát, én is odaálltam elbúcsúzni.

- Jessica, lehet, hogy ilyen nem létezik, de én hiszem, hogy a lelked még itt van. Ígérem, hogy boldoggá teszem Jinkit. És nem kell aggódnod, vigyázok a húgodra is. És sajnálom, hogy így alakult. Neked még közöttünk kéne ragyognod, hogy mindenki láthassa azt a gyönyörű mosolyodat! Ó, és köszönöm. Köszönöm, amiért ráébresztettél a fontos dolgok elvesztésével járó következményekre. És köszönöm...hogy találkozhattam veled, minden rossz ellenére is. Sajnálom, hogy gondot okoztam. Ég veled...unnie. - töröltem le egy kósza könnycseppet és visszaálltam Krys mellé.

- Elmondtad neki? - pislogott fel rám. - És szerinted hallotta?

- Én hiszem, hogy még itt van közöttünk. Lehet, hogy butaságnak hangzik, de én hiszek a lélekvándorlásban. És tudom, hogy ha még itt lenne, ugyanúgy utálna, mégis sok mindent neki köszönhetek.

***

- Biztos nem maradsz? - kérdezte Krys anyukája.

- Nem, de azért köszönöm, ahjumma. Haza kell mennem a... saját családomhoz. - mosolyogtam, ahogy arra az öt idiótára gondoltam. - Illetlenség lenne tovább maradni.

- Ahogy gondolod. De nagyon szerencsés az a férfi, aki téged választott. Remélem, jól megbecsül. És tényleg vigyázz magadra.

- Persze. - hajoltam meg. Összeszedtem magam és elindultam haza.

Csendben sétáltam a kora esti jóidőben. Hirtelen valaki megfogta a karom, és megrántott, hogy szeme kerüljek vele.

- Már egy ideje ordibálok. - nevetett Kai. - Azt hittem, haragszol.

- Megijesztettél. - sóhajtottam fel.

- Bocsi. Milyen volt a temetés? - érdeklődött.

-  Pocsék. - válaszoltam egyhangúan. - Neked nem kéne jobban vigyáznod? Észre fognak venni.

- Nem igazán. Senki nincs erre felé, és ha nem tűnt volna fel, túlmentél a dormon. - értetlenül visszanéztem. Valóban úgy volt, ahogy mondta. Már egy háztömbbel arrébb voltam. Sóhajtva visszaballagtam.

- Köszi, hogy elkísértél. - motyogtam, majd felmentem a lépcsőn.

---

- Jobban vagy? - érdeklődött Onew.

- Ü-ühüm. - bólintottam bizonytalanul. - Most már megkönnyebbültem. - ültem az ölébe, mire kaptam egy puszit a számra. - Többiek?

- Jonghyun és Key randin, Minho és Taemin szintén.

- Remélem, nem olyan helyen vannak, ahol felismerhetik őket. - aggódtam.

- Ne aggódj, ha Jjongba és Taeminbe nem is, de a párjaikba azért szorult némi elővigyázatosság. - nyugtatott. - Viszont most a miénk a ház. Itt vagyunk...mi ketten... - próbált célozgatni. Vettem az adást, és kuncogva hagytam, hogy a szoba felé húzzon.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 19. Fejezet

Az emberek többsége elgondolkodik azon, hogy mi az élet célja, miért van Föld, miért vannak az emberek. Jessica is ezt tette. Nagyot csalódott a főnökében. Úgy ismerte meg, mint A kemény kezű vezetőt, aki nem hagyná, hogy az ügynökségén belül ennyire elfajuljanak a dolgok. Erre nem csak azt képes megtenni, hogy ő maga hívja vissza azt a kis ribancot, de még munkát is ad neki, és nap, mint nap bájolog az ő csapattársaival, az ő hugával és annak csapatával, a SuJuval, az EXO-val, és minden ott dolgozóval. A SHINee-ról meg ne is beszéljünk. A tenyerén hordozza a fiúkat és Onewt, már családtagként kezelik, de ez így nincs rendjén! Jessicával kellene így bánni, őt kéne mindenkinek szeretnie, erre mit kap? A lehordást. Méghozzá azért, mert csak meg akart szerezni valakit, akit szeret. Persze Sunny beleártotta magát, és azt mondta, ez nem szerelem, hanem megszállottság. De nincs igaza senkinek! Mint a levegőre, annyira szüksége volt erre a férfira! Hiszen... annak idején együtt nevettek! Együtt szerepeltek nem egy és nem két műsorban, már-már legjobb barátok lettek! Ez pedig szépen lassan a lány részéről szerelemmé alakult. Talán... azt kellene tennie, amit a húga, Krystal mondott? El kellene engednie, és hagynia Jinkit, ha igazán szereti? Elfogadni, hogy mással boldog? Igen, ezt kellett volna tennie. De ő nem akarta... nem tudta megtenni. A Han Folyó partján parkolt kocsijával az éjszakában, kinézve a vízre. Szakadt az eső, de a vezetőülésen ülő, hangtalanul zokogó lányt nem zavarta az időjárás.

- Miért?! - sikított fel hisztérikusan. - Mi van abban a ribancban, ami bennem nincs? - gondolatban behunyt szemekkel felidézte, mikor egy nap meglátta a fiút kijönni az öltöző fürdőjéből. Onew nem látta őt, mert Jessica azonnal elbújt. Viszont a búvóhely tökéletes rálátást biztosított neki, hogy gyönyörködhessen az enyhén kidolgozott izmokban, az ízlésesen kockás hason, és hogy egy szál törülközőben állt. A Hello időszak miatt kicsit hosszabb tincsei vizesen tapadtak nyakára... Jesszus! Annyira őrjítő volt! És ezt a srácot éjjel más teszi boldoggá, más okoz neki gyönyört, és más bújik hozzá, más ad neki jóéjt-csókot. Jessica kezei megfeszültek, a kormányon, ahogy ezekre gondolt. Mégis mit tegyen?

Későre járt, így szépen lassan beindította a fekete Mercedes-t és elindult a szüleihez, akik mindig is jó tanácsokkal látták el, és mindvégig mellette álltak. Szét sem nézve gurult át a kocsival a síneken, és ez volt a legnagyobb hiba. A vonat már túl közel volt, és a lány már nem jutott át a túloldalra. Az utolsó, amit élve látott, az, hogy a szerelvény fényszórói vészesen közelednek... egyenesen felé.

***

A fiúk dolgozni voltak, én szabanapot kaptam mára Sangbaektől, mert tényleg mindent beleadtam, hogy az EXO összes tagja elégedett legyen az új ruhatervekkel. Már korán reggel felkeltem, hogy segítsek Keynek reggelit csinálni és hogy elköszönhessek mindenkitől. Aztán takarítottam, mostam, mosogattam, és elkezdtem főzni. Már csak a süti volt a sütőben, én pedig letusolhattam, és leülhettem végre a TV elé, valami délutáni műsor után kutakodva. Hát műsort nem, viszont megrendítő híreket azokat találtam. A hírolvasó sírással küszködve közölte a híreket, amik szinte letaglóztak.

"- Kedves nézőink! Szörnyű hír rázta meg Dél-Korea lakosságát. A népszerű lánybanda, a Girl's Generation tagja, Jessica, a múlt éjjel balesetet szenvedett, amibe azonnal belehalt. A rendőrség két órával a tragédia után kapta meg a hírt, Jessica családja és Kim Youngmin is ezekben a percekben értesültek. Nem tudjuk felfogni, hogy egyáltalán mi késztette Jessicát arra, hogy éjjel kettő óra körül még vezessen, de már nem is tudjuk meg. További részleteket egyelőre nem tudunk, csak a későbbi sajtótájékoztatón. Mindenesetre mindenki részvétét fejezi ki az elhunyt idol családjának, és az f(x) tagjának, Krystalnak is őszinte részvétünket nyilvánítjuk. Az SNSD rajongóitól pedig az igazgató és a lányok is türelmet kérnek a tragédia feldolgozására. És akkor jöjjön a mai utolsó hír. A tőzsde...-"

Lefagytam a kanapén. Jessica meghalt? Én pontosan tudtam, mit kereshetett hajnal kettőkor még mindig a kocsiban. A kapcsolatunk miatt Onewval, nem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy nem lehet az övé. Nyilván csak gondolkozni akart, kiszellőztetni a fejét, hogy mit tehetne. Én is ezt tettem volna a helyében...de...így ért véget egy élet, aminek még virágoznia kellett volna? Jessica miattam halt meg! Ebben biztos vagyok! Leroskadtam a földre, és hangosan zokogtam. Egy kibaszott gyilkosnak éreztem magam. A telefonom csörögni kezdett, de nem törődtem vele. Majdnem negyed óra csörgés után meguntam, és erőt véve magamon, felvettem.

- Haló? - szipogtam bele.

- Szia, szívem. - nevetett bele Onew vidáman. Még nem tud a balesetről... - Ma korábban végeztünk, sokkal hamarabb sikerült megcsinálni a dolgainkat, mint gondoltuk Mit szólnál, ha ma este...

- Nem lehet. Te még nem is hallottad, mi történt? - sírtam el magam újra.

- Nem. Miért? Cica, mi a baj? - ijedt meg. - Történt veled valami, amiről nem tudok?

- Én...nem vagyok képes elmondani. Majd beszélünk. Krystaléknál leszek. Szia.

- De... - kinyomtam a telefont és felvettem a kabátom. Most szeretnék az egyik legjobb barátnőm mellett lenni.

Idegesen kopogtam a lányok lakásának ajtaján, amit Amber nyitott ki. Gyászos képpel tessékelt beljebb, és egyenesen a keservesen síró barátnőjéhez vezetett.

- A többiek elmentek intézkedni az ügyben. Én itthon maradtam vele, de nem értek ezekhez. Bemegyek én is az SME.- hez. Megkérhetlek, hogy vigyázz rá? Egész biztosan segíthetsz neki. Te jöttél ki vele a legjobban.

- Persze. - bólintottam. - Nem hagyom magára.

- Köszi. Megyek. - magára húzta a kabátját és a cipőjét, majd sietősen elrohant.

- Krys... Istenem, Krystal unnie! - szaladtam átölelni őt. - Annyira sajnálom! Olyan bűnösnek érzem magam!

- Ne-nem kell. - törölgette a szemeit. - Ne érezd ma-magad hibás-nak. Már nem volt önmaga. Megszállottan kereste a módot, hogy tönkretegyen titeket. - órákig beszélt, és úgy tűnt, kezd lenyugodni. Szerintem egészen idáig magában tartotta, és még Ambernek sem mondta el. Megkönnyebbültnek tűnt, mire a végére ért a mondandónak. - Úgy érzem, most tökéletes helyen van. Mostmár békére lelhet. Nem fáj neki semmi. Így lesz a legjobb. Itt csak szenvedett volna. Ha így fogjuk fel az egészet, akkor sokkal megnyugtatóbb. De elképesztő szar érzés lesz, mikor bemegyek az ügynökségre, és nem lesz már ott velem. És hogy utoljára már csak a temetésen láthatom. És akkor is egy rohadt faládában lesz, ahol még nem lenne szabad! - sírt újra, eláztatva a felsőm azon részeit is, amik még nem voltak teljesen könnyesek.

- Hidd el, idővel jobb lesz. A szüleid? Ők hogy bírják ezt az egészet?

- Kiborultak. Felajánlottam, hogy azonnal rohanok hozzájuk, de azt mondták, most szeretnének kettesben gondolkodni, és megtervezni unnie temetését.

- Ó, igen, logikus.

- Szertnék kérni tőled valamit, ____. - nézett a szemembe.

- Persze, bármit! - vágtam rá.

- Gyere el velem a temetésre. Amber is ott lesz, de azt akarom, hogy te legyél a másik, akinek a kezét foghatom, mikor elviszik őt.

- Természetesen, számíthatsz rám. Tudod, hogy ennyit minimum megteszek.

- Köszönöm. - bújt hozzám, és egészen addig így maradtunk, míg a négy lány haza nem ért. Krys elaludt a vállamon időközben.

- Köszi, hogy vigyáztál rá. Majd mi bevisszük a szobába. Te is kimerülhettél. - ölelt meg kedvesen Sulli.

- Rendben. Azt hiszem, hazamegyek. Majd hívjatok, ha kellek. - köszöntem el és elindultam haza. Mikor benyitottam, csend fogadott, és étel illatát éreztem. Talán esznek.

Igyekeztem eltüntetni a vörösséget a szememből, és a könnyeket az arcomról, de nem tudtam. Még a vak is látja, hogy fél napig bőgtem. Ráadásul a felsőm is tiszta könnyfolt. Viszont most ez érdekelt a legkevésbé.

Elindultam, hogy leüljek a nappaliban, de megint a telefonom csörgése szakította félbe a műveletet.

- Igen?

- Szia, Victoria vagyok. - köszönt kedvesen. - Csak egy kis kérésem lenne. Krystal nem akar holnap elmenni Jessica szobájába az SNSD dormba, csak ha vele mész te is.

- Persze, megyek. Számíthattok rám. - sóhajtottam.

- Rendben köszi. Nem is zavarunk, pihend ki magad.

- Oké, megpróbálom. Annyeong!

Teljesen szét voltam esve, és a fejem is megfájdult. Átöltöztem Onew egyik hatalmas pulcsijába, és egy cicanadrágba, majd kényelmes kontyot raktam a hajamból, és becsoszogtam a konyhába. Minden tagom fájt.

- Jesszus, pocsékul nézel ki! - sikkantott Key. - Mégis mi a fene folyik itt? - kérezte.

- Hát ti még mindig nem tudjátok? - szipogtam értetlenül. - Lehet, hogy nem szólt senki, mert túl nagy a felhajtás. - gondolkoztam.

- Gyere, édes, és mondd el. - húzott az ölébe kedvesem, én pedig szorosan a nyakába bújtam, nagyot szippantottam a felsőjéből, és kinyögtem.

- Jessica meghalt. Tegnap éjjel. Vonattal ütközött.

2 hozzászólás

Love with the leader... - 18. Fejezet

- Ennyire rossz lenne? - kérdezte Chanyeol egy tál macaront eszegetve.

- Igen. És a legrosszabb az, hogy hozzám sem szól, a tekintetemet kerüli, pedig miatta csináltam ezt az egészet! - sóhajtottam. Itt ültem, tizenkét fiúval a táncteremben a ruhakoncepciók miatt, akikkel azon gondolkoztam, mégis mit vár még tőlem Jinki.

- Megvan! - pattant fel Luhan.

- Mi? - ugrottam meg ijedten.

- Hát, hogy mi baja ennek a fogyatékosnak. - dőlt el önelégülten a padlón.

- És? Mi?

- Az itt a helyzet, Onew egyszerűen félt.

- Hogy...félt? Mitől?

- Hát attól, hogy esetleg beleszeretsz másba, mert vele már nem érzed jól magad, és be kell vallani, most hogy itt dolgozol, és másik csapat ruháit állítod össze...megtörténhet. - magyarázta Kris.

- Istenem. - csaptam a homlokomra. - De miért nem jön oda, és mondja el, hogy megbeszéljük? - akadtam ki.

- Fogalmunk sincs. - filozofált Kai. - De ha van egy kis sütnivalód, akkor te magad leülteted, és beszéltek, ha már Onew hyung ennyire értelmileg visszamaradott.

- Köszönöm fiúk. - öleltem át egyesével mindenkit. - Már csak egy hét, és ha jóváhagyják, már az én terveimmel ugrálhattok. Na sziasztok! - intettem és kimentem a próbateremből. Délutánra nem igazán volt programom, és nem is akartam feleslegesen lézengeni otthon, így megbeszéltem az f(x) unniekkal, hogy ma náluk leszünk. Még nem is kopogtattam, mikor nyílt a bejárati ajtó, és egy vigyorgó Amberrel találtam magam szemben.

- Sziasztok. Hoztam sütit. - lóbáltam a szatyrot, mire a tomboy kikapta a kezemből, és innentől már nem is zavartatta magát.

- Szia, _____. - köszöntöttek.

- Na, mi a helyzet? Találkoztunk a fiúkkal és Onew oppa elég lehangoltnak tűnt. Aztán Key elmagyarázott mindent. - telepedett le mellém Sulli.

- Ami azt illeti, felnyílt a szemem. Jinkinek valószínűleg az a baja, hogy fél.

- Mitől? - kérdezték kórusban a lányok.

- Hogy elveszít, mert az ügynökségnél beleszerethetek másba, hiszen keveset találkozunk.

- Nekünk is ez volt a tippünk. - jelent meg Krystal. - De akkor is...túl béna a srác.

- De az én bénám. - sütöttem le a szemem szomorúan. - És hiányzik. Nem is tudjátok, milyen rossz, hogy ott van az orrom előtt, de még csak rám sem néz...

- Ha Mohamed nem megy a hegyhez....- kezdte Luna.

- ....a hegy megy Mohamedhez. - fejezte be Victoria.

- Ez nem fordítva van? - merengtem. Szerintek tök rosszul mondták.

- Tökmindegy. A lényeget érted, nem?

- De. - néztem furán.

- Akkor most felemeled a formás hátsódat, és egyenesen a szemébe mondod, megbeszélitek, és voilá! - ragadott karon a leader, és kifelé tuszkolt az ajtón.

- Hogy mi?

- Onew túl együgyű. Neked kell lépned. Mindig is tudtam, hogy a nőké a több ész. - vigyorgott. Abban a pillanatban, ahogy megértettem, mit mond, összekaptam magam, és rohamtempóban igyekeztem haza. Mindent sebtében elterveztem. És hogy mit akarok tenni? A válasz egyszerű. Megvárom, míg kettesben lehetünk.

Mikor beléptem a dorm ajtaján, rá sem néztem a többiekre, csak idegesen betrappoltam a hálóba. Közben magamban már ezerszer lehordtam a pasimat mindennek, csak jónak nem, de így legalább lenyugodtam.

Nagyon lassan vánszorgott az idő. Azon gondolkoztam, hogy talán nem is lesz alkalmam. De végül mégiscsak eljött az én időm. Mindenki aludt, így kimentem a nappaliba, ahol meg is találtam a célszemélyt. Odaléptem, és leheltem egy csókot az ajkaira, ami elég volt ahhoz, hogy kipattanjanak a szemei és egyenesen rám nézzen.

- Jinki... - gyengült el a hangom. Azt terveztem, hogy kemény és vádló leszek, de annyira hiányzott mindene, hogy képtelen voltam haragudni rá.

- Te mit keresel itt? Aludnod kéne... - rebegte, látszólag ő is zavarban volt.

- Nem, nem kéne. Nem fogsz ez alól most kibújni. Az a bajod, hogy félsz. Félsz, hogy az ügynökségnél esetleg megakadna a szemem egy nálad helyesebb srácon, nem igaz? - piszkálgattam a körmömet. - De az az igazság, hogy amíg külön voltunk, mert te durciztál, én végig rád összpontosítottam. Minden egyes nap veled akartam lenni és szinte fájt, hogy ott voltál mellettem, de nem érintettél meg, hogy nem csókoltál, nem suttogtál szerelmes szavakat a fülembe... - csuklott el a hangom.

- _______... - nyögte elhaló hangon, testünk egyre közelebb sodródott egymáshoz.

-  Most legszívesebben felpofoználak, hogy érezz valamit abból, amit én éreztem, amíg te alaptalanul elfordultál tőlem. - néztem a szemébe. - Csak az a baj, hogy nem bírok rád haragudni, mert minden egyes nap újra beléd szeretek... - motyogtam a végén. - Miért kellett ennyire büntetni? Mégis mit csináltam rosszul, hogy megvonod tőlem mindazt, ami miatt élek? Magadat?

- Fogalmad sincs, milyen érzés lenne, ha megismétlődne a szakításunk. Azt hittem, hogy jobb lesz, ha még most abbahagyjuk. Hiszen...az ügynökségen vannak olyanok, akik ezerszer többre képesek nálam. És úgy éreztem, hogy hagylak elmenni...érted tettem...hogy legyen valami életed, és ne hozzám láncolva végezd. Kín volt minden pillanat, mikor ott voltál, csak a karomat kellett volna kinyújtanom. Fogalmam sem volt, mit tegyek. - eredtek el a könnyei. Csak miattam tette az egészet? Minden kétségem és haragom elszállt, helyét átvette a színtiszta szerelem.

- Baboya! - kaptam éhesen ajkai után, nyelvemmel azonnal felfedezve az övét, lekapva róla a pólóját, végigsimítottam a kidolgozott mellkasán, az ízlésesen kockás hasfalán. Folyamatosan csókolózva jutottunk el a szobáig, a testünk annyira összepréselődött, hogy egy mikroszkopikus részecske sem fért volna el köztünk.

- Jinki... Azt akarom, hogy keményen dugj meg! - nyögtem immár alatta, mire eltüntette a maradék ruhákat rólunk, és azonnal belém tolta kemény, kivörösödött farkát. - E...erősebben! - haraptam a vállába, mire felsóhajtott és betapasztotta a számat egy nyelves csókkal, hogy a többiek ne ébredjenek fel. - Ne hagyd abba! - markoltam a már nedves hajába, mire még gyorsabban csinálta, néha kicsúszott egy mély nyögés a torkából, de nem törődött vele. A tempónk egyre gyorsabb volt, csodálkoztam, hogy sikerül visszatartani a sikítást. Viszont annak már képtelen voltam nem hangot adni, mikor ő elélvezve engem is magával rántott a gyönyörbe.

Kiszáradt szája remegett az élvezethullámtól, majd végignyalt saját ajkain, és megcsókolt. Újra a hajába markoltam, de már remegő kézzel, gyengén. Másik kezemmel a nyakát öleltem. - Szeretlek. És soha többet nem leszek ilyen. - borult a nyakamba.

- Megígéred? - fordítottam magunkon, és én kerültem feljebb, kényelmesen elhelyezkedtem a meztelen, izzadt mellkasán.

- Ígérem.

- Akkor jó. Mert én is nagyon szeretlek téged.

***

Reggel kicsit nehezen és fájdalmasan ébredtem, mert elég durvára sikerült az éjszakánk. Persze egyetlen másodpercét sem bánom. Magamra kaptam szerelmem pólóját és egy rövidnadrágot és felálltam, hogy kinyújtsam a fáradságot magamból. Onew is megérezhette, hogy már nem fekszem mellette, mert kinyitotta a szemét és végighordozta a kéjtől csillogó tekintetét rajtam.

- Jó reggelt. - állt velem szembe és átkarolta a derekam, elölről csókolva a nyakamba. - El sem tudom gondolni, hogy bírtam ki nélküled akár egy percig is. - mormogta, szájával a fülemen játszadozva. - Sajnálom, hogy ilyen gyerekes tudok lenni.

- Szeretlek, Jinki. És a legutolsó gondolat lesz a fejemben megcsalni téged. Majd megoldjuk az időbeosztást.

- Én is téged és tudom. Gyere, menjünk enni. - húzott maga után, ki a koyhába.

- Jó reggelt, Onew hyung. - kezdték a fiúk, és meglepett pillantással fogadták, mikor meglátták összekulcsolt ujjainkat.

- Mikor lett szent a béke? - értetlenkedett Jonghyun. - Csak én maradtam le?

- Nem csak te, hyung. - meresztette a szemeit Taemin.

- Az este beszéltünk. -sóhajtott a párom. - És kibékültünk.

- Hála a jó Istennek. Azt hittem, már soha nem teszitek meg. Na üljetek le, ti szerelmes gerlepár. - nevetett Key.

Minden helyre rázódni látszott. Az egyszer azonban biztos, hogy ilyen veszekedést még egyszer nem hagyok ennyire elfajulni. Ahhoz túl fontos nekem a mellettem falatozó férfi.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 17. Fejezet

Sóhajtva nyitottam be a dormba. Nevetést hallottam az ebédlőből, szóval valószínűleg kajálnak. Levettem a cuccomat és bementem hozzájuk.

- Sziasztok. - mosolyodtam el, közben Jinki tekintetét kerestem, de ő keresztülnézett rajtam.

- Noona! - pattant fel Taemin. -  Már egy hete szinte csak köszönni volt időd. - biggyesztette le az ajkát végtelenül cukin.

-Igen, tudom. Rengeteget kellett tanulnom. De az irodában ülős részt befejeztük, és megkaptam a csapatomat. - vigyorogtam boldogan. - Persze egyelőre nem teljesen magamra utalva fogok dolgozni, a terveimet a felettesemnek is jóvá kell hagynia. És még vele is mennem kell mindenféle divattal kapcsolatos eseményre az asszisztenseként, hogy szerezzek egy kis gyakorlatot. Ma már volt munkám. - meséltem, közben Key leültetett, és elém rakott egy tányér gőzölgő ételt. - De rég ettem már normálisan! - sóhajtottam, majd nekiálltam enni.

- Nehéz dolgod van, az biztos. Bírni fogod ezt a sokmindent? - pislogott rám aggódóan Jonghyun.

- Ha muszáj, akkor muszáj. - bólintottam.

- És mi a helyzet a többivel? - kérdezte Minho kíváncsian.

- Sajnálom, a részletekről nem beszélhetek. - sóhajtottam. - Azt mondták, hogy legalább egy ideig legyen titok. - Onewnak csak ennyi kellett. Felpattant, és otthagyva mindent, kiment a nappaliba. Én dühösen és reményvesztetten trappoltam utána, hogy frusztráltan nekiessek.

- Mégis mi bajod van? - kiáltottam rá. - Nem zavar, hogy mindezt azért csinálom, hogy veled maradhassak?

- Mi értelme van, ha nem láthatlak? - emelte meg a hangját ő is idegesen.

- Szóval neked nem számít, hogy kidolgozom a lelkemet érted? Tudtommal én sem panaszkodom, mikor neked is rengeteg munkád van! Én is alig láthattalak, mióta együtt vagyunk!

- Ha egy kicsit is számítana a véleményem, akkor nem vállaltad volna el! Biztos találtunk volna valami jobb megoldást! Mindig van jobb megoldás!

- De egyelőre el kell fogadni azt, ami van!

- Nem, nem kell! - most már ordított velem. - Elegem van! Már teljesen az SM irányít téged is! Képes vagy a saját pasid előtt titkolózni, csak mert ők azt mondták! - prüszkölte. - Jó, bevallom, a Jessica botrányok miatt inkább szólnom sem kéne. De tudtommal, én mindent bevallottam neked. Semmilyen titkom nincs, és a szabadidőm jó része is a tiéd! Mégis miért olyan nehéz odamenni a főnökhöz és elmondani, hogy ez neked nem jó?!

- Talán süket vagy, vagy csak értetlen? Youngmin világosan elmondta, hogy a vezetőség ezt a megoldást találta ki!

- De szándékosan elválasztanak minket! Nem veszed észre? Vagy nem is érdekel?

- Mit tehettem volna? Nem szállhatok szembe velük! - vágtam vissza. Egyre elkeseredettebb lettem. Tudtam, hogy Onewból csak a feszültség beszél. Teljesen kikészült szegény. Meg is értettem.

- Nem érdekel. Olyan érzés...mintha mi csak szimplán együtt élnénk. Egyáltalán nem érzem úgy, mintha lenne valakim. - lesápadtam. Akkor most arra akar célozni, hogy... -  Mióta szakítottunk és fél évig nem találkoztunk, megváltozott valami, _____. - Egyáltalán nincs már minden a régiben. Mikor visszajöttél, hirtelen minden tökéletes lett. TÚL tökéletes. Most már tudom, mi áll a háttérben.

- Jinki... - suttogtam magam elé. Nem mondott hülyeséget...

- Mégis mit vársz, mit tegyek? - kezdett el ismét kiabálni. - Mi a büdös francot?! Mikor egy hétig nem is látlak, össze voltunk veszve, ráadásul te sem nagyon hajtottál, hogy béküljünk! És csodálkozol, ha egyáltalán nem érzem magam képesnek erre?

- Mire? - ijedtem meg.

- Egy kibaszott kapcsolatra! Nézd meg! Semmit nem tudok neked megadni! Összejöttem veled, minden jó volt, erre Jessica elbassza, és az "alig látlak" dologból "soha nem látlak" dolog lett! Egyszerűen elegem van! Nem érted? Velem nem leszel boldog! Nem házasodhatunk össze, nem csinálhatunk gyereket, és nem élhetünk boldogan életünk végéig! Én ezeket nem adhatom meg! - már egyenesen üvöltött, arca alig két centire meredt az enyémre. Lehelete az ajkaimat érte, de nem csókolt meg. Csak nézett a szemembe, teljesen kétségbeesett és dühös szemekkel. Aztán hirtelen fogta magát, felvette a kabátját és a cipőjét, és becsapta maga után a bejárati ajtót.

***

A négy fiú megrökönyödve hallgatta, ahogy a leader torkaszakadtából üvölt a szerelmével. Még sosem hallották így kikelni magából. Jonghyun tökéletesen átérezte, így nagyon fennállt a veszélye annak, hogy a veszekedők közé ront. Key csak szája elé kapott kézzel hallgatta, miközben Taeminnél eltört a mécses, és szipogva bújt párjához, aki meg se moccant. Aztán hallották az ajtó csapódását.

- Ez most komolyan ott hagyta a szoba közepén? - akadt ki az omma, és sietős léptekkel rontott rá a lányra, a többiek követték. A látvány borzasztó volt. ______ állt a nappali közepén, túlságosan sápadtan, fapofával. Egyetlen könnycsepp sem hagyta el a szemét, amitől még ijesztőbb lett. Ez nem kecsegtetett semmi jóval.

- Édesem, jól vagy? - ommája odament, hogy átkarolhassa, de a lány feltartott kézzel jelezte: nem szorul vigaszra. Hátat fordított a csapatnak, majd amikor visszafordult, mindenki döbbenetére, mosolygott.

Jinki csak hajnalban jött haza, kisírt szemekkel. Barátait meglátva megtorpant. Ezek hajnali ötig virrasztottak, és őt várták?

Hát várni várták, de nem jó okból...

- TE GYÖKÉR! - kiáltott rá Key, és lekevert neki egy hatalmas pofont.

- Hol van? - kérdezte arcára szorított kézzel, mintha az előbb nem kapott volna semmit.

- Már elindult dolgozni. Épp öt perccel ezelőtt. - nézett fel Minho a telefonjából és meglengette a készüléket. - Fel sem veszi.

***

Reggel hat óta itt ülök. Most nyolc óra öt perc van, a tagjaim elgémberedtek, és a kávémat sem kaptam még meg.

- Szép jó reggelt. - kopogtatott nyitott irodám ajtaján Sangbaek oppa.

- Jó reggelt. - néztem fel rá, és azonnal felvettem a mosolygós maszkomat.

- Nincs még korán ehhez? - vonta össze a szemöldökét.

- Hamarabb eljöttem otthonról. Nem tudtam aludni. - mosolyogtam rá.

- Baj van otthon? - komorodott el. - Ha ezt tudom, először kávéért megyek.

- Dehogy! Nincs semmi! - a nevetésemen még én is éreztem, hogy nagyon hamis volt.

- Ne meséld be nekem. Magadnak lehet, de egy kívülállónak nem. Úgy nézel ki, mint egy halott. Enyhén szólva is.

- Szerintem inkább ne beszéljünk róla. - motyogtam magam elé.

- Ugye nem szakítottatok?

- Nem, még nem. De nagyon durván összekaptunk.

- Beszéljünk róla? - nagyon hálás voltam felettesem együttérzésén, de szerintem nem tudtam volna most erről beszélni.

- Azt hiszem, most nem. - ráztam a fejem.

- Hát jó. De talán okot ad egy kis vidámságra, hogy a mai fellépésre az EXO már a te segítségedre is számít.

- Elvállalom! Nagyon jóban vagyok velük, és most azt hiszem, a munka az, ami kell nekem.

- Rendben. Este hétre kell menni.

- Pontosan mi is lesz a dolgunk? - próbáltam kiverni a fejemből a tegnapiakat, és csak a dolgomra koncentrálni.

- Hát pont ez az. Inkigayo fellépés. És ott lesz a SHINee is. Szóval ezért mondtam, hogy...

- Nem számít. Menjünk. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. A nap hátralévő részében Az EXO ruháin dolgoztam, és kezdtek végre alakulni. Lehet, hogy határidő előtt befejezem, ami kedvező volt, pláne, hogy most kezdtem. Rengeteg ember volt. Kaptunk staffos kártyát, és már bent is voltam, Luna ölelő karjaiba zárva.

- Jaj, te lány! Rég hallottunk ám rólad! El sem hittem, amit hallottam! Nagyon szép dolog volt, hogy elvállaltad az egészet a kapcsolatotokért. Gratulálunk.

- Ami azt illeti, nem volt értelme, unnie. - néztem rá mosolyogva. - Úgy néz ki, ez betette Onewnál a kiskaput.

- Ne! - sikkantottak kórusban a lányok. - És...

- Mennem kell. A csapat vár rám. - mosolyogtam, és kiszaladtam az öltözőből.

- Sziasztok! - tepertem be az EXO öltözőjébe. - Van még egy kis időnk, addig átalakítom ezeket a förmedvényeket. - mosolyogtam gyalázatosan, mire Kai és Chanyeol elbújtak hyungjaik mögött. Azonnal elkezdtem igazítgatni, és mire ők jöttek a sorban, már volt valami értelme ezeknek az izéknek. Most már rájöttem, miért ment el az előző stylist. Ezek a ruhák tragikusak. Még az anyaguk se tánchoz való. Hamar megizzadnak bennük, és rendkívül irritálja a bőrt. Órákon keresztül folyt a műsor, én pedig még lélegezni is alig kaptam időt. Sangbaeknek kellett rohangálnom, ruhákat kellett vinnem egyik öltözőből a másikba, és néhány sztár engem kért meg, hogy rendbe szedjem az összekuszálódott ruhákat. Nagyjából tíz körül végeztünk, a staffosokkal és a stábtagokkal megköszöntük egymás munkáját.

- Na gyere, hazaviszlek. - karolta át a vállam Sangbaek oppa.

- Ah, köszönöm. - kimentünk az épületből, a hűvös éjszakai levegő megcsapta a megfáradt szervezetünket. Beszálltunk az autóba, és az út alatt rengeteget beszélgettünk mindenféléről.

- Köszönöm a fuvart. - integettem, és addig nem mentem fel, míg az autó ki nem kanyarodott az utcából. Csigalassúsággal lépkedtem fel. Minek siessek? De mikor hazaértem, a fiúk még megkönnyebbülésemre nem voltak otthon. Engedtem magamnak egy kád vizet, és elmerültem a habokban. Gondolkodtam, hogy vajon mit kéne tennem? Nem akartam, hogy Onew szakítson velem, de az igazat megvallva, megszerettem ezt a munkát. Aigo! Mit csináljak? Tudom is én...

Hangos ordibálást hallottam kintről, tehát a többiek megérkeztek.

- ______? Merre vagy? - kérdezte Key umma.

- Fürdök! - kiáltottam vissza. Innestől nem is érdekelt, hogy mit csinálnak, hagytam, hogy a forró víz tompítsa az agyamat. Úgy egy óra múlva kiléptem a fürdőből, Taemin pedig majdnem felborított, mikor meglátta, hogy szabad a helyiség, és beronthatott.

- Ennek mi baja? - tudakoltam a nappaliban ülő társaságtól.

- Berágott Minhora, mikor megfogta a seggét mindenki előtt. - ecsetelte röhögve Jonghyun. - Mintha nem lenne amúgy is rengeteg fanservice. Nem tudom, mi ütött ebbe a gyerekbe. Kezdi átvenni Bummie viselkedését. - motyogta, és kapott is az említettől.

- Kim Jonghyun, ezt azonnal szívd vissza! Én is utálom, mikor te fogdosol. Taemin biztos szokatlannak érezte ezt a fajta reakciót Minhotól. Valljuk be őszintén, nem túl gyakran csinál ilyeneket

- Nem volt ez kicsit felelőtlen? - vontam fel a szemöldököm. Aztán Jinkire tévedt a tekinketem, és egyből nem érdekelt már. - Mindegy is. Megyek aludni. Jóéjt. - és beviharzottam a hálóba. Mikor lesz már ennek vége?

0 hozzászólás

Love with the leader... - 16. Fejezet

Minden elkezdett visszatérni a rendes kerékvágásba. Visszaköltözhettem oda, amit eddig is az otthonomként tartottam számon, újra ommával főzhettem, Jonghyunnak segíthettem a dallamírásban, és videojátékozhattam Taeminnel és Minhoval. Onew pedig...végre érezhettem az illatát, csókolhattam a száját, és az ő ölelésében aludhattam el. Viszont a java még csak most jött. Ugyanis az SM igazgatója megjelent a dormban.

- Sok a gond, fiúk. - sóhajtott frusztráltan. - Nem igazán akarnak szemet hunyni Jinki kapcsolatán. - nézett összekulcsolt kezünkre, amit kedvesem mégjobban megszorított. - Viszont tekintettel arra, hogy nem szakíthatunk el titeket egymástól, kénytelen voltam alkudozni. Együtt maradhattok, ha...

- ....ha? - kérdezte Jonghyun kíváncsian.

- Ha ______ is beáll az SM-hez dolgozni.

- Tessék? - pislogtam. - Mégis mit tudnék én ott csinálni?

- Ami azt illeti, az elmúlt napokban, mikor megtudtam a feltételt, kérdeztem rólad a fiúktól. És azt mondták, van stílusérzéked. Még Key is elismerte ezt. - elállt a szavam. Ezt nekem még Minhon kívül egyikük sem említette! Árulók!

- Hát...én...

- Vállald el, noona! - mosolygott rám Taemin, és mindenki követte a páldáját. Kivéve Onewt. Ő csak a látszat kedvéért megeresztett ugyan egy halvány félmosolyt, de tudtam, hogy belül most tombol. Hiszen ő még nálam is jobban ellenezte ezt, mert így már abszolút nem lesz időnk egymásra.

- Izé...ha nincs más választásom, akkor rendben. - morogtam kényszeredetten, gondolatban pedig jól hátba veregettem magam. Jinki most tök pipa lehet.

Nem is csalódtam a megérzéseimben. Amint YoungMin elment, a többiek vidáman csevegve mentek el aludni, kettőnk között viszont megfagyott a levegő.

- Jinki...?

- Ma éjjel a kanapén alszom. - jelentette ki fapofával és utána már meg se szólalt. Sóhajtva mentem a szobánkba, és befeküdtem az ágyba. Most sajnos be kellett érnem az Ő illatával. De megértettem. Kicsit könnyes szemmel aludtam el.

***

- Jó reggelt. - ült az ágyam mellé valaki, akiben felismertem Jonghyunt.

- Mennyi az idő? - pislogtam.

- Hajnali fél öt. - vigyorgott. - Ma velünk kell jönnöd, mert a mi feladatunk lesz, hogy eligazítsunk, merre hány méter.

- Mert veletek fogok dolgozni? - ment ki az álom a szememből azonnal. De a pillanatnyi örömöm elszállt Jonghyun válaszától.

- Nem, egyáltalán nem is hasonlít a beosztásunk. Ha Onew hyung mellett lennél, lehet, nem tudnátok odafigyelni rendesen. Az igazgató a csapaton belüli kapcsolatokról nem tud a tiéteken kívül. Egyelőre csak segítesz a többi staffosnak, és belerázódsz ebbe az egészbe. Még a közelünkben sem leszel. - nem folytatta, mert átöleltem és az ölébe bújva kezdtem el szipogni.

- Jinki csak mégjobban kiakadt. - könnyeztem a pólójára, mire vigasztalóan megpuszilta a hajamat.

- Ne aggódj, Onew hyung csak ideges, hogy mi lesz majd az ügynökségnél. - suttogta és magához szorított. Nem szóltunk egy szót sem, de hálás voltam neki. Aztán nagy nehezen elindultunk, de a kedvesem mindig úgy intézte, hogy valaki közénk kerüljön, és ez a személy Choi Minho volt. A négy srác aggódva nézett ránk, fogalmuk nem volt, mit tegyenek, még a mindig magabiztos Key ommának sem.

- Azt hiszem, ide kell bemenned.  - állíttott meg Jonghyun egy ajtó előtt. - Nekünk el kell indulni dolgozni, de sok sikert. A pontos beosztásról mi se tudunk, szóval kíváncsiak vagyunk. - kacsintott, majd a többiek (Jinkin kívül) is szerencsét kívántak, majd illedelmesen bekopogtam, és mikor meghallottam a "gyere be" szót, be is nyitottam.

- Áh! Hát megérkeztél. Hadd mutassam be az új tagot, ______ _____-t. _____, ő itt az SM legjobb stylistja, Ha Sangbaek. - kikerekedett szemmel bámultam rá. - Igen, ő a SHINee-t is öltözteti, és most azért van itt, mert akármilyen divatérzéked is van, korántsem vagy profi. Ő elvállalta, hogy tart néhány különórát, és megengedte, hogy segíts neki a tervezésben.

- Értem. - hápogtam megsemmisülten. Ez egy divatisten. És én vele fogok dolgozni!

- Sokat mesélt rólad a főnök. - mosolygott Sangbaek. - De mivel kapcsolatban állsz Jinkivel, nem dolgozhatsz vele közösen. Szóval nem lesz sétagalopp, de megoldjuk. - kacsintott. Tátott szájjal bólogattam.

- Remélem, jól fogunk együtt dolgozni. - kaptam észbe és hajoltam meg mosolyogva. Újra kopogtattak. Még mindig jön valaki?

- Jó napot. - jött be egy férfi, illedelmesen köszönve, amit mi viszonoztunk. - Erről a lányról beszélt, főnök?

- Igen, róla. - bólintott a férfi. - ______, ő itt az EXO menedzsere. A fiúkat fogod öltöztetni, és a mentorod feladata lesz, hogy jóváhagyja, vagy nem. - nézett Sangbaekre.

- Várjon, ez azt jelenti, hogy Sangbaek oppa csak egyfajta tanár lesz, de a fiúk koncepcióit nekem kell kitalálni?

- Pontosan. - bólintottak. - Az EXO srácok bíznak benned, úgyhogy remélem nem alaptalanul. A mai napot velem töltöd. - sorolta a stylist. - Belekóstolsz egy divattervező asszisztensének életébe.

- És ez titkos. Nem mondhatod el. SENKINEK. - nyomta meg a szót a menedzser. Bólintottam. Tehát tényleg senkinek. Ez nehéz lesz...

- Akkor Sangbaek, magára bízom a lányt. Igyekezzen megtanítani mindenre, mondja el neki az összes feladatot. - meghajoltunk, és a férfival együtt távoztam az irodából.

***

A stylist irodájában voltunk. Elég tágas, és ruhaötletekkel volt tele. Csak bámultam mindenhova. Az immár felettesem kuncogni kezdett a bambulásomon.

- Hát igen, mindenkiből ezt váltja ki az irodám, ha meglátja.

- Ez valami eszméletlen menő! - hápogtam. - És itt fogunk tanulni is?

- Természetesen, mikor nem "gyakorlatra" kísérsz és van egy kis időnk amellett, hogy mind a kettőnknek csapatokat kell öltöztetni, ide zárkózunk be.

- Szóval, akkor az EXO-t a tanulás mellett kell öltöztetnem? - érdeklődtem.

- Pontosan. Valahol el kell kezdeni, és ha sosem indítasz neki, akkor nem lesz belőle semmi. Mindenesetre látod azt az ajtót az irodám oldalán?

- Ühüm. - bólintottam.

- Na. Azon az ajtón túl van a tiéd. Az irodáink össze lesznek vonva arra az esetre, ha segítségre lenne szükségünk egymástól. Nem lesz ez a munka olyan rémes, mint gonodolod. Ráadásul itt leszek én is, és átvészeled. - kacsintott.

- De Jinki haragszik. Egyáltalán nem békül meg a dologgal, és én megértem, mert így sokkal kevesebbet találkozunk, mint amúgy.

- Ne aggódj, ezen is túl leszel. Bár nem értem, miért ne dolgozhatnátok együtt, mikor a bandán belüli párok is jól megvannak. - gondolkozott.

- Maga honnan tud róla? - döbbentem.

- Ugyan, én nap mint nap velük voltam. - nevetett fel. - Nekem azonnal szemet szúrtak. Ráadásul jómagam is...khm...

- Jaaa értem. - mosolyogtam rá.

- Ne aggódj. Majd megoldódnak a dolgok. Mindig megoldódnak. De kezdjük! Ja, és tegeződjünk. - csapott a hátamra, és leültetett, majd ő maga mellém telepedett, és elkezdtünk tanulni. Mire hazaértem, Jinki már aludt a kanapén, a többiek meg valószínűéleg a szobájukban voltak már. Én is beestem az ágyba, és azonnal aludtam. Néha találkoztam velük, mosolyogva köszöntek, de ennyinél többre nem volt idő. Észre se vettem, hogy így telt el egy egész hét. Korán keltem, a fiúk pedig szabadnapot vettek ki, mert Taemin belázasodott, és nem voltak hajlandók magára hagyni, így én a koránkelés miatt sem találkoztam velük.

- Szép jó reggelt! - trappolt be mosolyogva Sangbaek, két kávéval a kezében, az egyiket felém tartva.

- Életmentő vagy. - kaptam azonnal az ital után. - Mi a mai dolgunk?

- Nos, van számodra egy jó hírem. Illetve jó is meg rossz is, de majd te döntsd el.

- Nyögd már ki! - pattogtam izgatottan.

- Mivel nagyon sokat tanulsz egyszerre, elég gyorsan haladunk. És a főnökkel együtt úgy döntöttünk, hogy kiengedünk nyílt pályára.

- Vagyis?

- Az ismereteidet innentől tapasztalattal szerzed, tehát a saját irodádba költözöl, és ma délelőtt tízkor az EXO menedzserével találkozol, megbeszélni a terveket a stílussal kapcsolatban. Ezeket a terveket továbbítod nekem, megadom a témát, és miután elkészítetted a terveket, én jóváhagyom. Utána jössz velem, mert megnézed, hogyan csinálják a profik. Ééés, a napjaink nagy része egy jó ideig így fog telni.

- Meddig?

- Addig, amíg úgy nem látjuk, hogy már nem szorulsz komoly segítségre. Egyfajta gyakornok vagy most. - magyarázta. - Ja, és majd' elfelejtettem. Most ez az egy hét rendesen ellehetetlenített a magánéletedtől. Ne aggódj, mostantól valamivel több időd lesz. Ez az egy hét csak a rohamos tanulás miatt volt teljesen gürizős.

- Hála Istennek. - dőltem hátra a széken, mire kaptam egy kiröhögést. - De mindjárt tíz. Elbeszélgettük az időt. - néztem az órára. Ha jól sejtem, az igazgatóhoz kell mennem. - néztem "főnökömre", aki csak bólintott, majd intett, hogy mehetek. Amikor a megbeszélésnek is vége volt, a srácokat látogattuk meg. Nagyon örültek, hogy normális stylistot kaptak, és kikötötték, hogy most valami különleges legyen. Nagyban bólogattam, hogy mindent beleadok, de halvány fogalmam nem volt, mit kellene kezdenem. De szerencsére erre volt a drága Sangbaek oppa, aki megértően bólogatva közölte, hogy ne adjam fel, az első munka mindig nehéz. Aztán mondtam, hogy valami különlegesre számít a csapat.

- Szóval különlegesre. - bólogatott, majd az egyik polcon elkezdett kutatni egy könyv után. - Tessék. - nyomta a kezembe. - Ebben tipikusan olyan tippek vannak, amik a fantáziára épülnek. Szerintem most valami színesre lenne szükség. A fiúk szinte csak sötét cuccokban jelentek meg. Az újítás több szemet vonz rájuk. Na de elég a fecsegésből. Időre kell mennünk egy fozózásra. Tudod, szivem, nem csak az SM-nél vagyok ám leszerződve! Gyerünk!

Mint kiderült, Sangbaek az SM-nél van leszerződve, mint Stylist, de rendszeres divatbemutatókat is tartott. Hát én most betekinthettem egy ilyenbe, és valami eszméletlen volt! Ráadásul a saját irodámba délután egykor estem be, ami meglepően korán van. Elkezdtem a főnökömtől kapott könyvet tanulmányozni, és közben néhány ötletet jegyzeteltem le a tömbömre. Nagyjából fél három lehetett, mikor Sangbaek beviharzott, és az asztalomra rakott egy halom régebbi magazint.

- Tessék. Beszéltem a főnökkel. A terveid leadási határideje két hét múlva van.

- Az kevés vagy sok? - ráncoltam a szemöldököm.

- Belefér. - sóhajtott. - Szerencséd. Nekem az első határidőm ennek a fele volt. De otthon is dolgoznod kell. Majd beszélünk telefonon, vagy kamerán ha nem értenél valamit. Holnap pedig lesz egy napod, ami teljesen szabad. Most...elmehetsz. - csapott megint a hátamra. Ez már nálunk megszokott gesztus volt, így csak mosolyogva csóváltam a fejem. A magazinokat és a jegyzeteimet meg a könyvet elraktam a táskámba, majd elköszöntem, és kiléptem a friss, délutáni levegőre.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 15. Fejezet

Nem hittem a fülemnek. Az igazgató közölte velem fél évvel ezelőtt, hogy hagyjam békén Jinkit. Erre most felhív, hogy kérjen valamit? Joggal nevezhetem pofátlanságnak?

- Nem érdekel, mit akar. - próbáltam minnél szárazabb hangnemet megütni. Nem fognak megint valami hülyeség miatt tönkretenni. Jessica elérte amit akart, nyilván összehozták már őket...

- De ez érdekelni fog. Onew-ról van szó. - Itt megakadtam. Mi van, ha bajba került?

- Hallgatom. - válaszoltam hűvösen, de még egy idióta is észrevette volna a cseppnyi ijedtségemet.

- Nem szívesen kérek ilyenre egy egyszerű lányt, akinek semmi köze a médiához. De Jinki nem önmaga, hónapok óta. Be kell látnom, nélküled semmire nem lehet rendesen használni, bármennyire is próbálkozik. Úgyhogy döntöttem. Jinki nagyon értékes, de ha így folytatja, nem fogja tudni ellátni a kötelezettségeit. Tehát hajlandó vagyok engedni, hogy kettőtök újra kapcsolatba kerüljön. Sőt. Én magam kérlek rá. - azt hiszem, fülészetre kéne mennem. Alig mertem elhinni. Remegve szóltam bele újból a mobilomba.

- Nem mondja komolyan. Ez valami poén.

- Nem, nem viccelek ilyenekkel. Mi a válaszod? - sürgetett.

- Jinki az életem. Egyértelműen mellette akarok lenni. - suttogtam.

- Hát akkor mire is vársz pontosan? - hallottam, hogy hangjában mosoly bújkált. - Ma adtam neki egy szabadnapot. Valószínűleg egyedül lézeng a dormban.

- Én...nem is tudom, mit mondjak. Gamsahamnida! - sírtam el magam.

- Csak menj. - rohamtempóban kéredzkedtem el a feletteseimtől, akik látván a fejemet, aggódva néztek utánam. Negyed óra alatt ott voltam és félénken csengettem a lakásba. Semmi válasz. Majdnem fél óráig zörögtem, és már azt hittem, hogy vagy megölte magát, vagy tényleg csak szórakoznak velem. Megfordultam, hogy elmenjek, mikor meghallottam a matatást a zárban, majd kinyílt az ajtó. Ott álltunk egymással szemtől szemben. Teljesen ledöbbent, és meg sem tudott moccanni. Körülbelül három perc ácsorgás után a karjaiba zuhantam, ő pedig teljes erőből szorított magához, de most nem bántam. Nagyon hosszú idő telt el, mire egyáltalán elengedett, de továbbra is összeérintette a homlokunkat, közben könnyei végigfolytak időközben csak még szebb arcán.

- Azt hittem, soha többet nem látlak...hogy vége mindennek. Nem volt életem nélküled. Annyira hiányoztál! - zokogta.

- Te is nekem. Nagyon... - bújtam újra hozzá, és kézségesen puszilgattam arcának minden részletét. A szemeit, orrát, homlokát, arcát, végül a száját. Gyengéd csókban forrtunk össze, nyelvünk egyből közös hangra talált, hiába teremtettünk kapcsolatot fél év óta először. Behúzott a lakásba, bezárta az ajtót, de közben továbbra se hagyta abba a csókunkat.

Bebotorkáltunk a szobába, és leült az ágy szélére, én pedig az ölébe, két lábamat a dereka köré támasztva. Fenekembe markolt, mire végigdöntöttem a fekvőalkalmatosságon, és továbbra is a csípőjén ülve kényeztettem őt tovább. Kezeim levarázsolták a ruháját, egy szál boxerben feküdt, teste még kidolgozottabb, mint fél éve. Mikor megszívtam nyakán az érzékeny bőrt, felmordult, és maga alá gyűrve szedte le az összes textíliát rólam. Komolyan mindent. A bugyimat és a melltartómat is. Szemei kéjesen itták a látványt, majd újra összetapasztotta ajkainkat, és egy ujjal elkezdett felkészíteni, mire belesikkantottam a csókba. Ezek után hozzáadott még egy ujjat, majd mikor elég felkészültnek vélt, lemászott rólam, levette a boxert, és újra fölém mászva egyből hatolt belém, hogy aztán lassú ringatózással mozogni kezdjen. Nem kapkodtuk el, hiszen olyan régóta nem voltunk együtt. Lassan mozgott, minden másodpercet kiélvezve. Izzadtan vonaglottunk egymás karjaiban, igyekezve minél több örömet okozni a másiknak. Nem tudom, mióta, talán egy örökkévalóságnak tűnő idő óta szeretkeztünk, mikor Onew egy hangos sóhajjal belém élvezett, és rögtön ezután követtem én is. A leader a mellkasomra dőlve szuszogott, hallgatva a szívverésem, ami csakis miatta vált őrült tempóra, valahányszor a közelemben van.

- Szeretlek, ____ _____. - suttogta.

- Szeretlek, Lee Jinki. - húztam magamhoz egy fáradt csókra.  - Szerinted a fiúknak mi lesz a reakciója? - kérdeztem.

- Nekik is nagyon hiányzol. Boldogok lesznek... - motyogta, majd lustán magához ölelt, és beletemette az  arcát a nyakamba, majd meghallottam egyenletes szuszogását. Nemsokára rajtam is erőt vett az álmosság, és lehunytam a szemem. Teljes nyugalom volt.

***

- Azt hiszem, rátok fér a holnapi nap kimenőnek. - döntött Youngmin.

- Komolyan mondja? - hitetlenkedett Key, mire a főnök bólintott.

- Jinki helyzetére tekintettel pedig megtettem a kellő intézkedéseket.

- Ugye nem rúgja ki? - vonta össze Minho aggódva a szemöldökét.

- Dehogy. Visszahívtam a lányt. Belátom, nem volt okos lépés elválasztani őket.

- Azt mondja, hogy ______ most ott van Onew hyunggal? - csillant fel Taemin szeme boldogan. Az igazgató bólintott.

- Van ötletem, mit csinálhatnak. - vigyorgott Jonghyun, mire kapott párjától egy szemforgatást. - Amúgy nem akarok tolakodó lenni, de mi lesz ezek után Jessicával? - váltott komolyabb témára a dinó. - Nem hinném, hogy feladja Onew hyungot.

- Na ez az, amit magam sem tudok. Fogalmam nincs, mit kezdhetnék azzal a lánnyal. Láttátok, hogy az elmúlt időszakban mik történtek. Hiába randiztak, Onew látszólag utálta. Jinki kapcsolatát el tudjuk rejteni, és nem lennének nagy gondok. De Jessica okos lány. És kiszámíthatatlan. Mindegy is. Ez legyen az én gondom, fiúk. Mehettek, mára végeztetek. - meghajoltak, majd furgonba szálltak, és elindultak haza. - Szerintetek ____ ott van még? - pörgött Taemin boldogan. Imádta a lányt, már az életük részévé vált, és emlékszik, hogy segített, valahányszor Minhoval összezörrentek.

- Nyilván. - vihogott fel Jonghyun megint, Key vállába kapaszkodva. -  Lehet, hogy haza se kellene mennünk, mert még mindig sze... - hopp, egy tasli.

- Yaa! Ne járjon már az agyad állandóan a szex körül, baboya! - torkolta le párja.

***

Álmosan nyitogattam a szemeimet, és az órára néztem. Három órát aludtunk, most van este hat. Kimásztam Jinki mellől, és felvettem az alsóneműmet, meg az Ő pólóját.

- Hova mész? - ébredt fel Onew, és kicsit ijedt pillantással méregetett.

- Sehova. - guggoltam le mellé. - Csak felöltöztem. Nem hagylak el mégegyszer. - csókoltam meg, mire éhesen kapott az ajkaim után.

- Én meg nem hagyom, hogy mégegyszer elveszítselek. - húzott magához, boldogan bújtam a meleg ölelésbe. Aztán meghallottuk a kulcszörgést és a kisebb hangokat, amik nyilván a fiúk okoztak.

- Kéne egy rövidgatya. - mutattam magamra, mire párom észbe kapott, és előkotort egy olyan alsórészt, ami viszonylag jó volt rám. - Amúgy öltözz fel. Csak én láthatlak így. - néztem pirulva Onewra, aki elvigyorodott. - Ne vigyorogj! - kaptam el a tekintetem, mikor kimászott a takaró alól, és megláttam Őt, teljesen meztelenül. Amíg ő rendbe rakta magát, kinyitottam a szobaajtót, és kikukucskáltam rajta. Megláttam Minhot, aki épp akkor ment a fürdőbe. - Cseppet sem változtál! - kiáltottam rá, mire kapásból megfordult, és mikor meglátott, hitetlenül elvigyorodott. Kiléptem a szobából, hogy üdvözöljem, ő pedig hangosan a nevemet ordítva nekem esett, és majdnem összeroppantott, úgy szorított. - Megfojtasz! - nyögtem levegő után kapkodva, mire elnevette magát azon a jellegzetes, mély hangján.

- _______! - visított Taemin és Key, és kaptam mégegy ölelést két oldalról.

- Ti is hiányoztatok. - röhögtem, majd jött a következő kör, egyből Jonghyun karjaiban találtam magam, aki vihogva ecsetelte, hogy ő bizony tudta, hogy még találkozunk. Annyira hálás voltam nekik, amiért nem utáltak meg, vagy amiért még mindig ennyire jóban vannak velem. Imádtam ezt a csapatot...vagyis...inkább már családot, mint csapatot. Igen. Ők voltak az én idióta családom.

- Látom, újra találkoztatok. - lépkedett ki Jinki. A fiúk elmondása szerint talán ez volt az első őszinte, szívből jövő mosoly, már fél éve. Tovább mosolyogva karolta át a derekamat hátulról, állát a vállamon pihentetve.

- Annyira szépek vagytok, gyerekek. - nézett ránk Key. - Örülök, hogy az igazgató is belátta, mennyire nagy hülyeség volt elválasztani akkor titeket.

- De már nem számít. Itt vagyok, és nem akarlak mégegyszer elveszíteni sem titeket, sem Jinkit. - csókoltam a telt ajkakra, amik boldogan válaszoltak a kezdeményezésemre.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 14. Fejezet

______ egy régi barátnőjét hívta fel, aki tárt karokkal fogadta és megértően hallgatta végig, ami történt. Nem szólt, nem vetette meg, és mellette állt. Ez pedig Kim Hyenim volt.

- Akarod, hogy elkísérjelek? Kocsival könnyebb lesz. Majd lent megvárlak. Most nem olyan fontos egy híres csapat dormja.

- Rendben. Köszi. - nézett a lány hálásan.-  Ezen még ______ is mosolygott. Ez a lány a leghülyébb helyzeteket is próbálja feldobni, és hálás is volt neki érte.

***

Jinki benyitott az ajtón. Amint az élete szerelmét örökre elnyelte az éjszaka csendje, a SHINee leaderén erőt vett a zokogás, és már lassan az autóutat se látta. Azon se csodálkozott volna, ha feltekeredik egy fára. Így érthető, hogy leginkább a kérdésekre nem volt kíváncsi.  Mikor csendesen belépett, a többiek a konyhában voltak, tehát ő észrevétlenül besurranhatott az egykor még ______- val/vel  közös szobájukba, és szó nélkül a lány mindkét bőröndjét elkezdte telepakolni. Minden ruhája illatát mélyen beszívta, örökre az emlékezetébe vésve. Eszébe jutott, mennyi éjszakát szexeltek végig ebben a szobában, menyi nyögést csaltak ki egymásból... mikor a lány eltűrte, hogy nem volt rá ideje mindig, hogy türelmes volt vele, hogy megoszthattak egymással akármit, egymás mellett maradtak jóban és rosszban. Igazi kincs volt számára _____, mindennél jobban szerette Őt.  Gyakorlatilag az igazit hagyta elmenni. Most mindkettejüknek annyi. Miért kellett ______- nak közbeavatkozni? Ha hagyja, hogy kilépjen az ügynökségtől... Eleget idolkodott már, és nem bánta volna! Körbenézett, hogy mindent összepakolt-e. A lány ágyneműje a bőröndben. Ruhái a bőröndben. A tisztálkodószerei, ékszerei a bőröndben. Mind a két világoskék bőrönd megtelt. Szó nélkül kivitte őket az előszobába, majd mikor visszament, szembesült azzal, hogy minden ugyanolyan, mint mielőtt ez az észbontó nő belépett az életébe. Hát ennyi volt. VÉGE. Már annyi ereje sem maradt, hogy sírjon. Csak elaludt. Reggel teljesen kómás fejjel kelt. A zajból leszűrte, hogy hamarosan indulnak. Nem akart most semmilyen társaságot, de egyszer ezen is túl kell esni. Felöltözött, majd kilépett a szobából. Minden hang elnémult.

- Jó reggelt, hyung. - mosolygott Key. - Mindjárt indulunk, de ha gondolod, még kshetünk, hogy tudj valamit bekap...

- Nem. Menjünk. Munka van. - darálta egyhangúan.

- Hát ezek a bőröndök? - csodálkozott Taemin. - Ezek nem...

- Majd eljön értük, de mi már nem leszünk itt. - hangtalanul kezdtek folyni az arcán a könnyek, amiket azonnal le is törölt. Nem láthatják így őt. ______ sem örülne neki. Inkább képen törölné.

- Akarsz róla beszélni? - tette hyungja vállára a kezét Key. Jinki csak most érezte, mennyire szüksége is van most társaságra. Csak szó nélkül ölelte át a dívát, és zokogott. Mi mást tehetett volna.

***

Jinki összepakolt nekem mindent. Nyilván ő sem akart az én emlékeim között aludni. Hangtalanul rázkódó vállal zártam be a bejárati ajtót, majd mikor már a bőröndjeimmel a kocsiban elindultunk, a Han folyó partjánál megállítottam Hyenimet. Ő értetlenkedve nézett rám, de leintettem, hogy ne szálljon ki. A folyó partjára sétáltam, majd a lakáskulcsot a lehető legnagyobb lendülettel hajítottam a vízbe. Itt jó helyen lesz.

Barátnőm lakásán, a vendégszobában kuporogva felidéztem magamban a dolgokat. Az összes nevetéssel és szerelemmel teli pillanatot, a szeretkezéseinket, az összebújós, vagy filmnézős estéket, és minden veszekedést. És nem csak Jinkit. Eszembe jutott Jonghyun. A hülye dinó, aki minden bamba cselekedetével megnevettetett, eszembe jutott Key, a díva, aki párja összes orbitális baromságán megforgatta a szemeit, vagy a viselkedésével mosolyt csalt az arcomra. Aztán Minho, akinek a Flaming Charismája  lassan híresebb volt, mint a csapat együttvéve. Viszont igaz barát, és a humora is a helyén van. Végül a pici maknae, aki imádnivaló, de férfias, tökéletes lelkitárs, és érettebb, ravaszabb, mint az ember azt gondolni is merné. És már soha többé nem láthatom őket. Maximum a tévében, de az már nem ugyanaz...

***

- Te tetted igaz? - üvöltött Krystal, berontva az SNSD táncpróbájára, egyenesen a nővére torkának ugorva.

- Mármint mit? - pislogott amaz.

- Nagyon is jól tudod! A főnök közölte, hogy ismeretlen forrásokból értesült, miszerint Jinkinek viszonya van. Csakhogy senki nem látta őket, senki nem tudott róluk az SM dolgozóin kívül. És közülük is te voltál annyira oda meg vissza. Te szakítottad őket szét! - Krystal már lassan nekiment a nővérének, de Amber épp időben lefogta.

- Semmi szégyenérzeted nincs?  - sziszegte Victoria. - Jól esik látni, hogy a megszállottságod tárgya szenved?

- Nem értem. - rázta a fejét még mindig ártatlanságot tettetve. Húgának ez volt az utolsó csepp. Teljes erőbedobással kevert le egyet Jessicának, aki az ütés erejétől el is esett volna, ha Yoona nem kapja el.

- Ne hazudj már! A kis játékoddal azt érted  el, hogy Onew már sose lesz boldog!

- Nem értetek ti semmit! - fújtatott Jessica. - Oppa majd boldog lesz. Velem. Én boldoggá teszem.

- De fogd már fel, hogy nem szeret! - kelt ki magából Sulli türelmetlenül. - Ha igazán szeretnéd Jinkit, örülnél, ha ő boldog. Erre te...

- Én mi?  Mit akarsz mondani, Jinri?

- ...Egy utolsó ribanc vagy. - fejezte be a mondatot az énekes.

- Mit műveltél, Jess? - suttogta Sunny maga elé meredve. - Miattad...

- ...soha többé nem fognak újra találkozni. És ezzel mindkettejüket gyakorlatilag megölted. - fejezte be Yuri.

*** 6 hónappal később... ***

Minden visszaállt a régibe. Bár a szívem teljesen üres Onew nélkül, és nem tudok úgy élni, mint annak előtte, de mindent beleadok, hogy újra kezdhessek valamit magammal. Beiratkoztam egy egyetem levelező tagozatára angol-japán szakon, és új állást kaptam egy óvodában. Imádok a gyerekekkel lenni, segítenek nem Onewra gondolni állandóan.  Hacsak az nem számít, mikor az jár a fejemben, Ő mennyire imádta őket, mégis félt tőlük. Ma is szokásosan a csibéimet terelgettem. Key imádta így hívni a gyerekeket, és rám ragadt. Na tessék, már megint a fiúknál lyukadtam ki. Szóval éppen alváshoz készülődtek, mikor milliónyi decibellel üvölteni kezdett a telefonom. Dühösen vettem fel.

- Tessék?!

- ____ ______? - szólt bele az ismerős hang. Nem...az nem lehet.

- Maga... - nem mertem megszólalni. Nem lehet, hogy ez a férfihang...

- Igen. Az SM Entertainment igazgatója vagyok. És kérni szeretnék valamit.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 13. Fejezet

Jessica majd' megőrült. Teljesen részletes tervet készített, senki nem tudta volna meg, hogy mi történt a kis libával. Ha számításba vette volna, hogy ______-nak lesz annyi esze, és felhívja valamelyik SHINee tagot, akkor tökéletesen folyt volna minden a maga medrében. Az SNSD sztárja már lassan a fejét fogta, mind saját ostobasága, mind pedig a gondolat miatt, hogy Jinki így nem lesz egyhamar az övé. Aztán hirtelen szikrát kapott az agya. Nem muszáj piszkos dolgokkal elintéznie a kapcsolatot...illetve, nem ILYEN piszkos dolgokkal. Lehet ezt egyszerűbben is. A homlokára csapott. Hát persze...a legegyszerűbb dolgokkal sose számol az ember, hiszen az orra előtt van, ráadásul mindig a legbonyolultabb megoldások vannak hamarabb a szemünk előtt. A lány tapsikolva szedte elő a mobilját a zsebéből, és tárcsázta is YoungMin számát, aki nem más, mint az SM Entertainment igazgatója. Mindenki tudta arról az emberről, hogy szigorú. TÚL szigorú. Ha megtudja, hogy az egyik idol összeszűrte a levet egy egyszerű, HÉTKÖZNAPI nővel, ráadásul hónapok óta, és még náluk is lakik... Ha még azt is elmondja, hogyan találkoztak...! Elkapta a röhögőgörcs a gondolatra, hogy főnöke mennyire kiborul majd, és nem restell keményen közölni mind a turbékoló párral, mind a SHINeeval, hogy fel is út, le is út. Vagy Jinki, vagy a lány. Ezt pedig a túlságosan önfeláldozó kis ribanc nem fogja annyiban hagyni. Onew érdekében örökre távozik majd az életükből és Jessica tesz majd róla, hogy az az örökre, tényleg örökre legyen. Majd ő megvigasztalja a darabokban heverő leadert, aki rájön, hogy kár volt erre a lányra pazarolni az idejét, és bocsánatért esedezik neki, hogy hogyan is nem vette őt észre. Jessica pedig nagylelkűen biztosítja a fiút, hogy igazán megérti. És senki nem fog gyanakodni rá, hogy neki bármi köze is lenne az ügyhöz. Lehet ez egy pletykás lesifotós, vagy egy kirendelt nyomkövető ügynök műve is, nem igaz?

- Igen, itt az SM Entertainment központja, miben segíthetek? - darálta egy asszisztens.

- Jó estét. Azonnal kapcsolja a főnököt. Üzenem, hogy Jessica vagyok és sürgős lenne.

- I-igenis. Tartsa kérem egy kicsit, kisasszony. - a lány türelmetlenül dobolt az autója műszerfalán az ujjaival. Két perc (Jessica egy órának érezte) elteltével maga az igazgató szólt bele. - Miben segíthetek? Úgy tudom, ma szabadnapotok van.

- Igen, és nagyon jó egy kicsit kikapcsolódni...azonban lenne itt egy kis probléma, amit már hamarabb felfedeztem, de nem akartam szólni.

- Mi lenne az?

- Tudja, először is szeretném, ha titokban maradna, hogy én mondtam el. Nem szeretnék konfliktusokat, csak kötelességemnek érzem megvédeni az ismerőseim jóhírét.

- Természetesen, ahogy kívánod. Nagyra becsüllek, amiért ilyen figyelmes vagy. De most már mondd el, mi történt, kérlek.

A lány gonoszan elvigyorodott, majd minden színészkedéssel a hangjában, megszólalt. - Tudja, a SHINee leadere, Onew, találkozott egy lánnyal, még hónapokkal ezelőtt, aki teljesen elcsavarta a fejét és ez lassan viszonnyá alakult. Azóta is együtt vannak, sőt, a lány be is költözött a fiúk dormjába.

- Tessék?! És erről miért is nem óhajtottál korábban szólni? - mennydörögte a férfi.

- Nem akartam őket tönkretenni, hiszen olyan békés pár voltak... És különben is, én azt hittem, maga már tudja. - hallatszott az "ártatlan, könnyektől fojtott" hang. - Úgy sajnálom... - "sírta el magát".

- Ugyan, hiszen nem a te hibád, nem tudhattad. Azt javaslom, menj haza. Pihenj, hiszen holnap folytatódik a munka. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. És ne legyen bűntudatod, hiszen te csak jót akarsz Jinkinek. Ha ez hamarabb jut a sajtó fülébe, ki tudja, mi történik.

- Köszönöm, igazgató úr.

- És ne aggódj. Titok marad. A megfelelő intézkedéseket pedig meg fogjuk tenni időben, ez miatt többé ne fájjon a fejed.

- Hálásan köszönöm. Nem is rabolom tovább az idejét. - elköszönt, és a lehető legkajánabbul vigyorodott el. Ezt neked, ____ ______. Én megmondtam, hogy egy idolnak nagyobb hatásköre van, mint egy magadfajta kis szürke egérnek... -gondolta.

***

- Igen, főnök, értettem. Rendben, azonnal. Viszlát. - Onew idegesen csapta le a telefont.

- Hyung, minden rendben? - fészkelődött Taemin Minho karjai között. Mind az öten aggódva néztek a lassacskán már a visszafojtott dühtől remegő leaderre.

- Nem. Semmi sincs rendben. Valaki megtudta, hogy _____ - val vagyok együtt. Ez a valaki beköpött minket. Viszont az ügynökségtől senki nem lehetett, hiszen mindenki támogat és egyáltalán nem is nézném ki belőlük. Valószínűleg valami embert állítottak ránk. És most be kell vinnem ______ - t az SME-hez a főnök elé. Én már nem tudom, mit csináljak...

- Semmit. Be kell mennetek. - sóhajtott frusztráltan Key. - Csak abban reménykedhetünk, hogy megússzátok.

- Könnyű azt mondani, hogy reménykedjünk. - morogta Onew. - De azt hiszem, tényleg nincs más választásunk.

Így hát mindketten felöltöztek és elindultak, miközben a csapat többi tagja feszülten várta őket vissza. Azonban ha nem is mondták egymásnak, de belül mind a négyen tudták, hogy felesleges próbálkozni itt bármivel is.

***

Idegesen léptek be az irodába. Onew legszívesebben ordibált volna, de tudta, hogy ezzel cseppet se javítana a helyzeten. Sőt. Elcseszné még azt a minimális esélyt is, amibe még kapaszkodhattak.

- Lee Jinki. - hallatszott a mély, határozott hang. A szék nekik a hátulját mutatta, és a benne ülő igazgatónak is csak a hangjából lehetett megállapítani: itt bizony minden elveszett. - Feltenném a kérdést...hogy mégis hogy mertél hónapokon keresztül hazudni a saját főnöködnek, az ügynökség dolgozóinak? - a hangja higgadt, és monoton volt. Már-már kedves. Ez nem jelent semmi jót.

- Uram, én meg tudom magya...-

- Csend! - a férfi felállt a székből, egyenesen szembe a párral. - Mégis hogy merted ezt tenni egy egyszerű lotyóért? Nyilvánvalóan kihasznál. - nézett undorral ______-ra.

- Ő nem az! Nem használ ki! - emelte meg Jinki a hangját.

- Te csak ne feleselj. Nem vagy abban a helyzetben. Ha rögtön a kis viszonyod elején közlöd velem, talán eltekintettem volna attól, amit most tenni fogok, és találtunk volna megoldást. Viszont most ítéletet kell hozni, és nekem, mint igazgatónak, mindenekelőtt az ügynökség és a benne dolgozók jó hírét kell megőriznem. Így hát döntsd el, fiam, vagy a karriered - amit megjegyzem nem lenne értelme megszakítani, mert fényesen ível, mellesleg a SHINee-t sem hagyhatod magára - , vagy pedig egy olyan szerelem, ami lehet, hogy röpke pár hónap múlva elszállna. Kapsz három percet a döntésre. Itt és most. - Jinki lefagyott. Ez nem lehet. Nem teheti meg velük. A csapatával. De tudta a helyes megoldást. - Akkor én ezennel kilé...

- Nem. - a két férfi kérdőn nézett a könnyes szemekkel remegő _____-ra/re. - Nem engedem, hogy oppa feladjon értem mindent. Ha az kell, hogy nekünk elváljanak útjaink, csakhogy ő folytathassa, amit mindig is csinálni akart, akkor én meghozom ezt az áldozatot.

- Nem! Miért? - ordítozott kétségbeesetten a leader. ______ megrázta a fejét, és Onew szemébe nézve csupán ennyit mondott:

- Mert szeretlek. - ő csak tartotta a szemkontaktust és nem tudta felfogni a szavakat. Most el kell engednie azt a lányt, akit el tudott volna képzelni maga mellé? Akivel az életét akarta megosztani, leélni?

- Rendben van. Szerintem is ez lenne a legjobb döntés. Okos a barátnőd, Jinki, de meg kell értened, hogy aki az idolok életét választja, annak nem fér bele egy szerelmi kapcsolat. Sajnálom. A barátnőd pedig...örülnék, ha elhagyná a dormot. Nem szeretném megtudni, hogy a figyelmeztetésem ellenére is folytatjátok ezt az elejétől fogva halálra ítélt viszonyt.

~~~

Mindketten elhagyták az SM épületét, és egy félreeső helyen megálltak egymással szemben. - Azt hiszem...itt a vége. - mosolygott szomorkásan _______.

- Nem kell, hogy vége legyen. Még visszamehetünk és...

- Te sem gondolod ezt komolyan, ugye? Nem lehetsz önző, Jinki! A csapatodnak szüksége van rád! És ez volt az álmod. Nem adhatsz fel mindent puszta felindulásból, amit aztán úgy megbánsz majd, hogy sose felejted el. - összeérintve a homlokukat, tovább beszélt. - Még nálam van a lakáskulcs. Holnap reggel dolgoztok, úgyhogy visszamegyek, és összepakolok.

- És aztán? Hova akarsz menni?

- Az már az én dolgom. De tudnod kell...hogy soha nem szerettem még így senkit, mint ezt a Lee Jinki nevű, őrültet. És nem is fogok.

- Én is szeretlek. És foglak is. Örökké. - egymás ajkaira tapadtak, nyelvük eljárt még egy búcsútáncot.

- Hát akkor sok sikert kívánok. Neked és a többieknek is.

- Én pedig remélem, boldog leszel.

- Ég veled, Onew oppa. - hajoltak meg, majd az egyik jobbra ment, a másik pedig balra.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 12. Fejezet

Nagyon rossz érzésem volt ma. Mikor felkeltem reggel, hogy elinduljak dolgozni, még igazából semmi problémám nem volt. Néztem a szuszogó csirkét, felöltöztem, reggelit csináltam magamnak és a srácoknak, hogy azért mégse korgó gyomorral kezdjék a napot. Végül dolgozni mentem. Úgy délután három körül kezdett gyanússá válni a dolog. Minden nyugodt volt, senki nem fenyegetett és figyelmeztetett, senki nem teremtett velem kapcsolatot az idolvilágból, még Jinki sem. Tisztára mintha... Azt az életet élném, mielőtt megismertem volna őket. Mikor este végeztem, végre minden összeállt. Hát persze, hogy ez a nap is más lesz, mint a többi. Ezt honnan vettem? Mert egy fekete kocsi állt a sarkon, és látványosan engem várt, és mikor elindultam, az autó is lassan haladni kezdett velem együtt. És nem, ez nem jelenthetett jót. Mielőtt bárki is arra gondolna, hogy az SM-től valaki, mert megtudták a kapcsolatomat Onewval, akkor mindenkit megnyugtatok, nem, nem erről volt szó. Szép lassan megfordultam, és elkezdtem szedni a lábam. Este lévén, már alig bóklásztak az utcákon. És én tisztán éreztem, hogy engem bizony követtek. Csak arra vártak, hogy a szokásos útvonalamon menve elérjek a sikátoros részre. Egyszerűbb lett volna felhívnom a párom, az igaz, de mire kiért volna, szerintem már nem lettem volna ott... Egyre gyorsabban szedtem a lábam, és igyekeztem olyan helyen menni, ahol vannak emberek. Biztos voltam benne, hogy még mindig követtek. Mégis mi a fenét csináljak? Az emberek kezdtek fogyni, hiszen este van, mit is vártam? Nem tudtam, mit tegyek. Szaladni kezdtem. A mögöttem lévő is. Nem kellett már sok, hogy elkapjon. Gyorsan tárcsáztam az első embert, akit a könnyeim mögött megláttam a telefonomban.

- Igen?

- Minho?

- Mi a baj? Te sírsz?

- Minho, én nagyon félek. Azt hiszem követnek. Nem tudom lerázni. - nyöszörögtem.

- Hol vagy?

- Fogalmam sincs...olyan helyen próbáltam menni, ahol sok az ember, de egyre kevesebben vannak. - végül már tényleg sírtam.

- Nem lesz semmi baj. - hallottam a hangján, hogy ebben ő nagyon is kételkedik. - Ne tedd le. Figyelj és nézz körül. Milyen környéken vagy?

- Nagyon sötét van, alig látok valamit is. De... azt hiszem, közel lehetek a parkhoz.

- Rendben, akkor jól figyelj. A bátyámék ott laknak a park közelében. Most leteszem és felhívom, hogy megkeressen és találjon rád a lehető leghamarabb. Ne félj, nem lesz semmi baj.

- Oké. - szipogtam és szaladtam tovább. Egy idő után egyre fáradtabb lettem. Végül nem bírtam, és megálltam. Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon, majd egy másikat a számon. Csak ezt ne! Elkezdtek ráncigálni valahova, amiről már lassan fogalmam sem volt. Kezdtem elveszteni az öntudatomat. Aztán fényszórót láttam, és el lettem engedve, aminek következtében elestem, és bevertem valamimet, ami valószínűleg az oldalam volt.

- Minden rendben. Már nem bánthatnak. - emelt fel egy alak, és befektetett a kocsi hátsó ülésére. Innen képszakadás.

***

Egy barátságos szobában ébredtem. Még éjszaka volt. Megéreztem egy meleg kezet az arcomon, majd odafordultam. Egy lány tűnt fel a látókörömben.

- Felébredtél? Örülök. - mosolygott rám. - Valószínűleg nem ismersz, szóval bemutatkoznék. Kim Haeya vagyok. Ez a srác mellettem pedig Choi Minseok. Minho bátyja. És az én vőlegényem. - fogta meg a mellette lévő férfi kezét.

- Az öcsém felhívott este, miszerint Beszéltél vele és nagyon megijedtél. Pont az utolsó pillanatban értünk oda. Már beszéltem a fiúkkal, hogy itt vagy, és rendesen elvágódtál. Jonghyun jön érted. Most van úton. Nem engedtük, hogy Onew ilyen idegbeteg állapotban vezessen.

Hallgattam, mint a sír. Amíg Jonghyun nincs itt, addig nem szólalok meg.  Felsóhajtottak, aztán hagytak pihenni. Nemsokára hallottam az ismerős hangot, és hogy nyílik az ajtó. A dinó jött be rajta aggódó arckifejezéssel, és szorosan magához ölelt. - Most már minden rendben. Hazaviszek, oké? - hálásan bólogattam, majd megköszöntem Minseoknak és a barátnőjének a segítséget, és beszálltunk a kocsiba. Jjong igyekezett terelni a gondolataimat, és ez többnyire sikerült is. Mikor odaértünk, egyből megnyugodtam, ahogy befogadott a dorm ismerős illata a nappaliból szűrődő üvöltözéssel, és egyből vigyorogni kezdtem. Ahogy meghallották a bejárati ajtó csapódását, mindenki elhalkult, majd Onew robogott ki, egyenesen rám vetve magát. Szorosan átölelt, el sem engedett.

- Annyira féltem, hogy valami bajod lesz. Nagyon rám ijesztettél! - csókolt meg újra és újra, élvezettel nyögve fel, mikor a nyelvünk találkozott.

- Azért ne edd meg, hyung. Mi is meg akarjuk még ölelni. - ugrált ki a megkönnyebbült maknae.

- Annyira örülünk, hogy nincs komolyabb bajod. - szorongatott Key. - Neked is pihenned kell. Azt javaslom, ne is beszéljünk erről többet. Menjünk vissza aludni. Most már nincs baj. - mosolygott. Mindenki úgy tett, ahogy az omma parancsolta.

- Nem tudsz máshol dolgozni? - suttogta Onew az ajkaimra, miközben igyekezett megszabadítani a ruháimtól.

- Majd kitalálunk valamit. - ültem a csípőjére (már mindketten teljesen meztelenül voltunk) és élveztem, ahogy nyögdécsel minden érintésemre.

- Megőrjítesz. - gyűrt maga alá, majd mélyen megcsókolva nyomta tövig magát bennem, amitől csillagokat láttam. Éreztem a mozgásában, hogy birtokló, és hogy mennyire szeret. Nem hiába, Onewé vagyok, ő pedig az enyém. Testestől, lelkestől.

***

Jessica nagyon ideges volt. Sikítani támadt volna most kedve. Ha sikerült volna a lányt eltűntetni az útból...

0 hozzászólás

Love with the leader... - 11. Fejezet

Reggel kipihenten ébredtem az ébresztő hangjára. Ránéztem az órára, hetet mutatott. Pfff, remek. Felkeltem Jinki mellől, és magamra vettem az alsóneműmet meg egy pólót, és meglepetésemre Onew is felébredt.

- Hová mész?- fordult a hátára és úgy nézett rám. Szerintem nem mondok újat, ha azt mondom, rohadtul jól nézett ki, az enyhén kidolgozott, ízlésesen kockás felsőteste tökéletesen látszott, és a falatnyi takaró épp, hogy eltakarta a cenzúrás részeket. Kicsit elpirultam, ő pedig felkuncogott.

- Aranyos vagy, mikor így zavarban vagy. Gyere ide. - nyújtotta fekvőhelyzetből a kezét, amit azonnal megfogtam, és ráülve a csípőjére csókoltam őt meg.

- Neked is el kell menned dolgozni. Ott nem fognak elnézni egy késést. Viszont...még van egy órád, nekem azonban lassacskán indulnom kell. - adtam egy puszit a mellkasára, majd leszálltam róla és kimentem a reggelimet elkészíteni. Meg sem lepődtem, mikor Keyt is ott találtam. - Jó reggelt. - ásítottam egyet.

- Neked is szép jó reggelt, ______. - köszönt vidáman.

- Csak ma mentek még dolgozni, ugye?

- Ahogy mondod. Aztán, mivel mostanában rengeteget dolgoztunk, két napot pihenni. - mosolygott boldogan.

- Örülök. - nevettem. Elém rakott egy tányért, amire mindenféle zöldség, sajt és felvágott volt pakolva. - Oh, köszönöm oppa. - pusziltam arcon.

- Ti meg mit puszilgatjátok egymást? - hallottam egy gyanakvó Jonghyunt.

- Ez nálunk megszokott. - kuncogtam. - Ha hamarabb kelnétek néha, nem lepődnétek meg. És elfelejtetted, hogy minek nekem a te pasid, mikor van sajátom? - böktem a kedvesemmel közös szoba felé.

- Akkor nyugodt vagyok. Hogy vagy, Bummie?- karolta át a dinó szemből imádottját, aki cicásan bújt hozzá, és körbekeringték a konyhát. Igazán romantikus volt. Aztán bejött Minho, kézen fogva a gyanúsan bicegő Taemint. Tehát nekik is jó estéjük volt. Nagy sokára betotyogott a párom is, természetesen már melegítőben és pólóban. Leült mellém, és tartotta a száját egy csókért, amit mosolyogva adtam meg neki. Most, hogy mindenki itt tartózkodott egy helyen, valóban családi lett a hangulat. És nem utolsó sorban szerelmes.

- Na, srácok, ideje indulnom. Majd találkozunk. - mindenki elköszönt tőlem (hogy máshogy, ha nem teli szájjal) , de Jinki felállt velem.

- Kikísérlek. - úgy tett, ahogy mondta. - Este lehet, később érünk haza. - motyogta a nyakamba.

- Nem baj. Majd jöttök, ha tudtok. - nyugtattam, hogy ezért ne aggódjon.

- Nem is zavar, hogy nem tudok annyi időt fordítani rád, mint megérdemled?

- Az igazat megvallva, először zavart. De azt is tudom, hogy neked van egy álmod. És mellesleg amint a közelemben tudhatlak, az egyből kárpótol. Nem láncolhatlak magamhoz.

- Egy angyal vagy. Szeretlek. - csókolt meg.

- Én is szeretlek. Jó munkát. - nyomtam neki még egy puszit az arcára, és elindultam én is dolgozni. Napközben bejött Amber, persze álruhában, és csevegtünk, mi történt, mióta nem találkoztunk. Lehet, hogy másnak szokatlan, de nekem már nem. Hazaérve üres lakás fogadott. Felsóhajtottam, majd engedtem egy kád vizet. Fürdés után életet varázsoltam a lakásba, és főztem valami vacsorát. Ettem, aztán eltettem a többit a hűtőbe, és befeküdtem az ágyunkba. Jinki pólójában voltam, hogy azért viszonylag rendesen tudjak aludni, de nem ment. Hiányzott a közelsége. Elkezdtem laptopon keresni valami filmet, míg megakadt a szemem valamin. Megnyitottam az emailek mappát. Ezer meg ezer üzenet Jessicától. Eszem megáll. Mindegyikre küldött választ, amelyben elutasította a lányt. Elégedetten zártam be a mappát. Tökéletesen megbíztam benne. Csak azért nyitottam meg, mert furcsálltam. De nincs okom őt ellenőrizgetni. Valami vígjátékot nyitottam meg, pont akkor lépett be Ő a szobába, mikor vége lett.

- Még fent vagy? - lepődött meg.

- Nem bírtam nélküled rendesen aludni.

- Ez hízelgő. Mit néztél? - jött közelebb.

- Vígjátékot. Most lett vége. Na, befekszel végre mellém? Túlságosan érezni akarlak a közelemben.

- Nem utasítom vissza, de... - egy mozdulattal levetkőzött boxerre. - ...most kicsit máshogy szeretnék aludni. - lesimogatta rólam a pólót meg a rövigatyát, és betakarta magunkat. - Így már jobb. - motyogta félálomban, mikor csupasz bőrünk érintkezett. Aztán elaludtunk. Reggel megint keltem, de most nem találtam senkit ébren, hiszen a szabadnapjukon biztos nem fognak korán felpattanni. Gondoltam, kedveskedek egy kicsit, így indulás előtt megcsináltam a reggelit nekik is. Úgy tizenegy körül megszólalt a mobilom. Ki a fene hívhat? Bár, én Jessicára gyanakodtam.

- Igen? - vettem fel.

- Szia!- valahonnan ismerős, de nem ugrott be, honnan.

- Öhm...

- Sunny vagyok. SNSD. Rémlik? - nevetett bele.

- Oh. Szia. - mosolyogtam megkönnyebbülten. - Mi járatban?

- Csak gondoltam, megkérdezem, nincs-e kedved elmenni velem a plázába?

- Miért én? A többiek...

- Igazából fontos lenne. Beszélni szeretnék veled. Onewról és Jessicáról. - váltott a hangja komolyabbra és halkabbra.

- Hát, nem bánom...

- Oké, köszi. Nem akarom, hogy mindenkinek feltűnjön, ha később érsz haza, szóval munkából el tudsz jönni?

- Megpróbálom megkérni a főnökömet. - bólintottam.

- Rendben. Négykor a parkban. - és le is tette. Nekem itt valami bűzlik.

Hála a jó Istennek, a főnöktől el tudtam kérni magam, személyes ügyre hivatkozva. Végülis nem hazudtam túl nagyot. Négykor találkoztunk a megbeszélt helyen. Sunny elég feszültnek tűnt. Egy kicsit elhagyatottabb helyre mentünk, mire végül megszólalt.

- Köszi, hogy eljöttél. Fontos lenne téged figyelmeztetnem. A lányokkal elég betegesnek tartjuk Jesst. És úgy döntöttünk, egyikünk beszél veled az ügyben. Ez a valaki én lettem.

- És mire akarsz figyelmeztetni?

- Hogy vigyázz Onew oppára. Ennél is jobban. Sica megint tervel valamit, bár nem mondja, de észre lehet venni.

- Mire gondolsz pontosan?

- Ennél többet mi sem tudunk. Ez is csak sejtés, de legyél nagyon óvatos.

- Tudom, hogy nem sokára úgyis megteszi a következő lépést, de kiszámíthatatlan. Úgy érzem... el fogom veszíteni Jinkit. - vallottam be őszintén. Sunny láthatóan megöbbent.

- Komolyan ezt érzed? - bólintottam.

- Nem tudom, mennyire kell higyjek egy szimpla megérzésnek. De folyamatosan motosztkál bennem a tudat, hogy mi van, ha.

- Ez aggasztó. Majd mi is résen leszünk. - simította meg a vállamat. Hálásan rápislogtam. Ez után már nem beszéltünk igazán az ügyről, elkísértem vásárolni, cukrászdában ettünk, kávéztunk, és beszélgettünk. A munkahelyemről általában este nyolckor indulok, úgyhogy fél kilencre kényelmesen hazaértem.

- Sziasztok! - ordibáltam. Már biztos felkeltek. Tuti nem estig alszanak.

- ______! Hát itt vagy! Nem tudtuk, hova tűntél. - ölelt meg Key.

- Te-tessék? - húztam össze magam. Csak nem...?

- Elmentem érted, de nem voltál ott. Szerintem elkerültük egymást. - jött felém Onew.

- Igen, biztos. - bólintottam a lehető leghihetőbben. Aztán még gyorsan valamit kitaláltam. Eszembe jutott a karkötő, amit ma Sunnytól kaptam, mert kinéztem magamnak, csak nem volt nálam a pénzem. - Hamarabb elengedtek minket, és így elugrottam azért a karkötőért, amit meg akartam venni. - lóbáltam meg  Jinki előtt a karomat, amin ott fityegett a fekete, hangjegy amulettes ékszer.

- Pedig úgy érted mentem volna. - suttogta magához húzva, mikor kettesben maradtunk. - Ki kell engesztelned. - csókolta végig a nyakam, majd ugyanezt az utat megtette felfelé, és ajkaimra tapadt.

- Na mi van, a Chicken boy beindult? - mosolyogtam rá. - Hadd menjek el fürdeni. - adtam puszit a szájára, magamhoz kaptam a cuccom, és beálltam a zuhany alá. Észre sem vettem a belopakodó alakot, így majdnem hangosan felsikítottam, mikor két kar átfonta a derekam.

- Cssss... csak én vagyok az.

- Onew!

- Mi van? Csak akarlak. - melleimet kezdte el kényeztetni, miközben a hátam mögött állva hozzám dörgölte magát. Felsóhajtottam.

- Nem bírod ki, igaz? - simultam bele a karjaiba, és élveztem, amit velem csinál.

- Ahogy mondod. - motyogta a nyakamba. Szembe fordított magával, majd megcsókolt. Letérdeltem, félig merev férfiasságát vettem a számba, mire kicsit magasabb hangon nyögött. Rámarkolt a hajamra, és lökni kezdte magát. Nem sok kellett, hogy teljesen elmenjen, de ekkor felemelkedtem, és megcsókoltam. Fenekemnél megfogott és felemelt, én pedig abban a pillanatban fontam a lábaimat a dereka köré, mikor már bennem volt. Elégedetten sóhajtottunk fel mind a ketten, majd ő elkezdett mozogni.

- Jinkiihihiiih~! - nyöszörögtem.

- Tudom...érzem...mindjárt! - morogta, majd igazat adva az előbbinek, hangos nyögéssel elment, nem sokkal később pedig követtem én is.

- Ez isteni volt, édes. - nyomott egy csókot a számra, lemosott minket, felöltöztünk, majd kimentünk a többiekhez vacsorázni.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 10. Fejezet

Reggel a munka miatt nagyon korán keltem, de nem akartam felverni a többieket, így szép csendben hagytam el a lakást. Miközben dolgoztam, ki jött be álruhában az étterembe? Jessica. Hát komolyan nem akartam elhinni. Képes még ide is eljönni! És egyenesen felém tartott.

- Szép jó reggelt. - vigyorgott. - Hogy vagy? - mintha nem csinált volna semmit, és ezer éve legjobb barátnők lennénk. Az eszem megáll tőle.

- Köszönöm, jól. - sziszegtem a tőlem telhető legtürelmesebb hangsúllyal. - Te?

- Ó, én remekül. Hallottad, mi történt? Jinki...

- Mindent tudok,nem kell mondani. Gyenge próbálkozás volt. - mosolyogtam "angyalian". Eldöntöttem a harcunk menetét. Én szépen csendben tűrök, miközben ő megpróbál mindent bevetni a cél érdekében. Ez lesz a legjobb. Felvonta a szemöldökét. - De ha mégegyszer így kikészíted Onewt, mint tegnap... Nem nagyon mutogatod a csinos pofikádat, azt garantálom. - fenyegettem egy kicsit, hátha megijed.

- Megmondtam, hogy addig harcolok, míg ő maga el nem hagy téged. És nem vetem meg a piszkos trükköket sem. - gúnyosan mosolygott. - Mint K-pop idol, nekem nagyobb kiterjedésű hatalmam van nálad. Majd meglátod. - kacsintott, megfordult és elment. Én csak bámultam utána. Ez egy sárkány, komolyan mondom. Még este is ezen filóztam, mikor hazafelé indultam. Észre se vettem, hogy nagy eséllyel követnek. És ez volt számomra a gikszer. Hallottam, hogy valaki gyors léptekkel szalad felém. Én is rohanni kezdtem. Eszeveszetten szaladtam, és kétségbeesetten kerestem kiutat. Végül kicsit népesebb utcába kerültem, és a lépések elhalkultak. Nagyjából fél órán keresztül kóvályogtam, mert eltévedtem. Sikerült kijutnom a főtérre, de megállapítottam, hogy jó messze keveredtem a dormtól. A telefonomat bekapcsoltam. Egy rakás nem fogadott hívás Jinkitől és a fiúktól. Az óra pedig már elütötte a tizenegyet. Két órája otthon kéne lennem. Már épp hívni akartam Onewt, de egy pittyegéssel lemerült a telefonom. Nem csodálom, ha kiakadtak, hiszen el se tudtak érni. Nagyot sóhajtva gyalogoltam végig a maradék utat, elgondolkozva, hogy magyarázzam ezt ki. Félve nyitottam ki a bejárati ajtót, a nappaliban égett a villany. A srácok addig vártak, míg bealudtak. De Jinki nem volt ott. Benyitottam a szobába, ahol meg is találtam, a takarót szorongatva, összegömbölyödve aludt. Az arcára nézve egyből rájöttem, hogy megint sírt. Fájdalmas fintorba ugrott a képem. Talán azt hitte, elhagytam. Megsimítottam az arcát, mire a szemei azonnal kipattantak.

- ______! Hol voltál? - esett nekem.

- Sajnálom, csak... Elhúzódott a munka és gyalog jöttem. - mosolyogtam rá. - A telefonom meg lemerült. Ne haragudj. - néztem rá bűnbánóan.Úgy döntöttem, nem mondom meg neki, hogy veszélyben voltam.

- Biztos? - gyanakodott. - Ha van valakid, mondd el, megértem. - nézett rám esdeklően.

- Jinki! Soha nem csalnálak meg. - csókoltam rá  puha ajkaira, és hagytam, hogy ő édes nyelvével kutakodjon a számban.

- Szeretlek. - döntött végig az ágyon. - És rettentően kívánlak. - hajolt fölém, majd elkezdte lassan lesimogatni rólam a ruhadarabjaimat, amit elégedett sóhajokkal jutalmaztam. Melleimet csókolgatta, mire beletúrtam a hajába. Mikor teljesen meztelenül feküdtem alatta, elkezdtem lerángatni a pizsamáját. Élvezettel mértem végig az enyhén kidolgozott felsőtestet, majd adtam a forró mellkasára egy csókot, végül megnyaltam az említett részt. Ujjaimat beakasztottam a boxerébe és lehúztam róla, mire elém tárult férfiassága. Először ráleheltem makkjára, amiért kaptam egy mély nyögést, majd végignyaltam egész hosszán. Teljesen a számba fogadtam, ő pedig hátravetett fejjel próbálta visszafogni a hangját. Éreztem, hogy mindjárt elmegy, ezért kiengedtem a számból, és ráereszkedtem. Egyszerre nyögtünk fel az érzéstől. Hát már régen voltunk együtt... Nem várta meg, hogy elkezdjek mozogni, mert maga alá fordított, és ő diktálta a tempót. Perceken keresztül vonaglottunk egymáson, izzadtságunk keveredett, és a szoba rendkívül fülledt lett hirtelen.

- Mondd...ahh...nevem... -  nyögte a fülembe. Nagyon türelmetlen volt, ahogy énis.

- Ji-Jinkihhh... - sóhajtottam, majd éreztem hogy belém engedi magát, és én is elélveztem. Lihegve és fáradtan ölelte át a derekamat, és takart be minket derékig, hogy felsőtestünk tökéletesen egymásnak simulhasson akadályok nélkül.

- Egyetértek. Túl rég voltunk együtt. - mosolyogtam, mire felkuncogva újra fölém hajolt, és adott egy csókot.

- Szeretlek.

- Én is, baboya.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 9. Fejezet

Az idegeimre ment az egész, komolyan mondom! Jinkinek és a többieknek itthon kéne már lennie! Úgy volt, hogy este jönnek. Tegnap este! Délután négy van! És tegnap éjjel tizenegykor maga Onew hívott, hogy leszállt a gépük. Mi a fene történhetett? Már lassan azon voltam, hogy felhívom valamelyiküket, mikor megcsörrent a telefonom.

- Igen? - vettem fel idegesen.

- Szia, itt Krystal. Nincs idő kertelni, csak szólnom kell, hogy Jessica tett valamit, amit egész biztos nem fogsz tolerálni. Mindent elmagyarázunk. Itt áll a kocsi a sarkon. - nyomta ki. Ez gyors volt. Rekordsebességgel rohantam egyenesen a lent parkoló autóhoz, amibe azonnal beszálltam. Amber vezetett, Krystal pedig mellettem, a hátsó ülésen foglalt helyet. Elindultunk, majd legközelebb egy elegáns étterem leg eldugottabb sarkában találkoztunk Lunával, Sullival, és Victoriával.

- A nővérem túl mélyre süllyedt. - sóhajtott Krystal. - Key mesélte, hogy mikor éjjel még visszamentek az ügynökséghez bejelenteni a visszatérésüket, Jessica szabályszerűen rámászott és megint megcsókolta. - suttogta, én pedig teljesen elképedtem. Ennek a csajnak semmi se szent? - Ez ma reggel derült ki. Onew ki sem jön az SM épületéből. De még az öltözőből sem. Szégyenli magát, amiért megint "megcsalt".  A fiúk ott magyaráznak neki már mióta, de semmi változás.

- Jinki az a hülye... Tudom, hogy nem ő akarta. Tudhatná, hogy nekem sokkal többet jelent a kapcsolatunk, mint hogy ilyenért kiverjem a cirkuszt, és elhagyjam. - sóhajtottam. Aztán eszembe jutott, hogy az a lotyó és én már nyíltan rivalizálunk. És ha ez, akkor ez. De nagyon meg fogja bánni. Az egyszer biztos. Ha én nem is süllyedek le a szintjére, és nem is vágok vissza, de megkapja ő még az élettől a magáét.

- Mégis mit akarsz tenni? - ráncolta a szemöldökét Luna.

- Fogalmam sincs. Egyenlőre semmit, mert nem érné meg. - túrtam a hajamba. - Igazából meg akartam mondani, hogy én tudom, Jinki önszántából nem tette volna azt, amit. Szeretem őt és nem adom fel.

***

- Onew hyung! -  a fiúk próbálták kicsalogatni vezetőjüket a teremből, de semmi reakciót nem csaltak ki belőle. - Nem kuksolhatsz egész életedben bent. Beszéld meg vele! Szeret téged, és tudja, hogy soha nem hagynád el. - érvelt erősködve Key.

- Nem! Én annyira szégyenlem magam, megint megcsaltam és mi van ha most már nem akar velem lenni? Hisz emlékeztek rá, először is mennyire kiborult! - Jinki magán kívül törölgette a kisírt szemeit. Nem akarta Őt elveszíteni. Nagyon nem.

- De ez is bunkóság, nem? Hogy otthon vár rád, ráadásul szóltál is neki, hogy megyünk. Erre már egy napja idebent bujkálsz. Indíts hazafelé. - parancsolt rá Minho. - Beszélj vele. Mi meg addig nem lábatlankodunk otthon. - egy mozdulattal penderítette ki hyungját, majd hazavitte, és megvárta amíg a leader félve belép a bejárati ajtón. - Csak ne legyen balhé. - fohászkodott magának a magas srác, miközben félve nézett a házuk ablakára.

***

A nappaliban vártam Onewt. Nem érdekelt Jessica hülyesége, mert minden áron Jinki mellett akartam maradni. Ő számomra az Élet. És ezt egy jó darabig nem akarom eldobni. Mikor megláttam őt, elképedtem. Kisírt szemek sötét karikákkal, az arca sápadt. Ennyire megviselte volna, hogy megcsókolta az a nő?

- Oppa! Jesszusom! Mi van veled?

- Én...és Jessica... - suttogta, újabb könnyekkel küzdve.

- Rá se ránts. Tudom, mi történt. De itt vagy, nem? És nekem vagy itt, nem neki. Tudom, hogy magadtól nem tetted volna. Tudom, hogy szeretsz. - fogtam meg az egyik kezét, és belehelyeztem az arcom a tenyerébe.

- De megint megcsaltalak. - simogatta az említett részem.

- De nem te akartál félrelépni, ő mászott rád, így nem érdekel. Szeretlek, Lee Jinki. - odaléptem elé, és hozzábújtam. Szorosan körém fonta a karjait, vállamra hajtotta a fejét, és úgy kezdett el sírni. - Baboya! Ne bőgj már. Egy leader nem sír, ugye? - emeltem meg szerelmem fejét, majd szeretettel lepusziltam a könnyeket az arcáról. - Pihenj le. Főzök valamit. Addig mosd meg az arcod egy kis langyos vízzel. És felejtsd el az egészet a francba. - kacsintottam rá biztatóan, majd magára hagytam, hadd nyugodjon le.

---

- Hm... Mit csináljak? A fiúk is biztos éhesek lesznek, mikor hazaérnek...talán... - elmosolyodtam, majd hozzáláttam az egyszerű párolt zöldség, pirított csirke, és főtt rizs menühöz. Mellé összedobtam egy kis édességet, és mikor végeztem, eltakarítottam magam után, hogy megterítethessek. Pont végeztem, mikor ajtócsukódást hallottam. A négy srác meg se szólalt. Kimentem, hogy megnézzem, miért van ilyen csend. Észre sem vették, hogy ott állok, tőlük alig egy méterre. Nagyon pusmogtak valamiről. - Titeket mi lelt? - vontam össze a szemöldököm, amit egy ijedt ugással és feszengő pillantásokkal jutalmaztak.

- ______? Nem vagy mérges? Veszekedtetek hyunggal? - mászott Key az atmoszférámba pofátlanul.

- Miért lennék mérges, és miért veszekedtünk volna? - ráncoltam a homlokom.

- Hát nem tudod? - kezdte Jonghyun átölelve a párja vékony derekát.

- Mit? Csak nem Jessicára gondoltok? Tisztában vagyok vele. - vontam vállat. - Kész a vacsora, egyetek. Én addig hívom Onewt. - mosolyodtam el, és halk léptekkel közös szobánkhoz osontam. - Oppa! - léptem az ágyhoz, amin csak egy takarógombócot láttam. Közelebb lopóztam, majd lejjebb húztam, pont annyira, hogy lássam a páromat, aki édesen szundikált, bebugyolálva. Legszívesebben most rácsókoltam volna a húsos párnáira. Imádtam minden porcikáját. Úgy döntöttem, nem keltem fel. Hadd aludjon.

- Fiúk, hagyjatok kaját, teszek el Jinkinek is. Elaludt. -  figyelmeztettem a habzsoló társaságot. Majd leültem én is enni.

- Vidám vagy, noona. - mosolygott Taemin.

- Miért ne lennék? Újra itt vagytok, nem unalmas az élet. - vigyorogtam vissza.

- Akkor nem szakítottál hyunggal? - pislogta Minho.

- Mi? Dehogy! Őt szeretem a világon a legjobban. Megmondtam neki, hogy ne sírjon baromságokért. Jessicán majd úgyis bosszút áll maga az élet. - ismételtem magam. - Azt hiszem, eleget ettem. - felálltam az asztaltól, majd a mosogatóba pakoltam a mosatlant. Eltettem a maradék kaját Jinkinek, és elvonultam fürödni. Mikor kész voltam, bementem a szobába, és befészkeltem magam oppa mellé, majd elnyomott az álom. Még azért éreztem, hogy álmában is hozzám simul a forró teste, amitől azonnal elöntött a nyugodság, és a szerelem vegyes érzése.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 8. Fejezet

Már megint nem találkozunk, mert turnén vannak. Nem volt kedvem egyedül szenvedni, haza meg nem mentem, mert anyámnak rohadtul nincs kedve velem szórakozni apa hülyeségei után. Így hát Kim Jongin, alias Kai társaságában töltöttem a SHINee nélkül leélt időm időm egy részét. Persze az egész EXO nagyon segítőkész volt, ahogy az f(x) is. Bementem néha próbákra, így se én, sem ők nem unatkoztak. És lassan megőrülök. De ha minden igaz, nem sokára itthon lesznek. Remélem...

- Ambeeer~! Hulla vagyok! Nem akarok elmenni dolgozni! - nyavalyogtam, miközben a rapper próbált kirángatni az ágyból. És hogy mit keres a dormban Amber? Hát ő különösen jó barátom lett az f(x) unniek közül.

- De mész. Nem akarod, hogy kirúgjanak, ugye? Gyere szépen! - próbált rángatni, de nem értettem a szép szóból.

- De éjszakás leszek! Tök magányosan... Ráadásul sok a hülye ilyenkor pénteken.

- Nem baj. Téged kemény fából faragtak. NA. HWAITING. - rántott rajtam egy utolsót, amitől taknyoltam egy díjnyerteset.

A pult mögött állva majdnem elaludtam, és csak megállás nélkül italokat töltögettem, rendeléseket vettem fel, és a DJ pulthoz rohangáltam, hogy eljuttassam a zenekéréseket a srácnak. Totál kimerültem, folyt rólam a víz, és megváltás volt számomra, mikor hajnalban közölték, hogy végeztem. Hazafelé azonban megállított valaki. Egy nagyon is ismerős valaki. Jessica. Megállt előttem, majd felvette a leghidegebb, legkegyetlenebb tekintetet, amit valaha láttam.

- Te vagy _____. A ribanc, aki miatt Jinki felém se néz, nem igaz? - Mosolyodott el veszélyt sejtetően. A szemébe néztem, majd bólintottam. - Csak figyelmeztetni jöttem téged. Onew az enyém, mellesleg: én már régóta csak neki próbálok megfelelni, rá hajtok amióta először találkoztunk. És Te, aki egy kis balesettel azt hiszed, hogy már hozzád tartozik, nem fogod elvenni tőlem.

- Már ne is haragudj....de ő nem egy tárgy, amit kedvére ráncigálhat az ember. Szeretem őt. És ha ő maga amellett dönt, hogy a te oldaladon boldogabb, akkor hagyom. De addig ne is reméld, hogy feladom őt. - néztem keményen a szemébe. Egy pillanatra meglepődött, de aztán újra kiült az a gúny az arcára.

- Hát jó. Ha így állunk, így állunk. Majd meglátjuk, melyikünk nyer. És remélem tudod, hogy ez a harc csakis kettőnk között zajlik. Tehát senkinek semmi köze hozzá. - bólintottam, majd szó nélkül hátat fordítottunk egymásnak, és ki-ki ment a maga útján. Másnap reggel kilenckor másztam ki az ágyból, de azt is csak azért, mert a telefonom iszonyatos hangerővel üvöltötte a Ring ding dongot. Egyből kiélesedtek az érzékszerveim. Ha a Ring ding dong megy, akkor az Onewval egyenlő. - Halló? - szóltam bele boldogan, majd a szívem hevesen dobogni kezdett, mikor beleszólt szerelmem lágy hangja.

- _______! Annyira hiányzol! - nyöszörgött bele a telefonba. - Nincs kivel összebújnom, és nincs kit megcsókolnom! Helyette megállás nélkül autogramokat osztunk, próbálunk, fotózkodunk, és elviseljük, hogy a rajongók nem hagynak élni! Képzeld, ellopták Minho alsóját a hotelből!

- Sasaengek? - nevettem bele.

- Aha. Teljesen ki vagyunk idegileg, hogy egyikünk személyes cucca illetéktelen kezekbe kerülhet, mert ezek az őrültek túljárnak a biztonságiak eszén!

- Ne aggódj, yeobo. Hamarosan vége, és annyiszor csókolhatsz meg ahányszor csak akarsz.

- Remélem is. - nevetett. - Amúgy a többiek is üdvözölnek. De most mennem kell. Színpadi próba. Ez lesz az utolsó este, hogy koncertezünk. Aztán holnap még itt maradunk, és holnap után este már melletted leszek. Szeretlek

- Én is téged. Puszi a többieknek.

- Átadom. Szia!

Felsóhajtottam. Két nyamvadt nap. Csak ennyit kell kibírni. De addig Jessica bármit megtehet. Viszont abban is biztos voltam, hogy Onewt nem fogom könnyen elveszíteni. Azért annyira nem vagyok ostoba. Nem adom fel.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 7. Fejezet

Annyira hülye vagyok, komolyan mondom... Tök szánalmasnak érzem magam.

- _____ _____. - hallottam meg egy hangot. A teljes nevemen szólított. És valószínűleg felettem áll. Ez....

- Ki-KiBum? - pislogtam. Elég hatásos volt a belépője, ahogy azt már megszoktuk. A sírást egyből abbahagytam.

- Mit keresel a padlón, bőgve, mint egy érzelmi roncs? - kérdezte vészjósló nyugalommal.

- Én csak azért  csinálok belőle olyan nagy ügyet, mert végülis Jinki egy idol...és mi van, ha mégse szeret? Ha ez csak egy fellángolás? Hiszen az SNSD unniekkal naphosszat találkoznak...többet találkozik velük, mint a saját párjával...

- Ha nem bízol benne...

- Én próbálok! De most nekem nincs semmi önbizalmam, Key!

- A sírás és a bújkálás nem oldja meg. - ült le mellém, és így ölelt vagy egy órán keresztül. Aztán megköszöntem a többiek segítségét, és megígértem, hogy mindenképpen találkozunk még, majd Key hazavitt, ahol szerencsére nem volt senki. Már sötétedett, így a csapat ommája leült velem megnézni valami filmet. - Ugye tudod, hogy a többiek is nagyon szeretnek? Főleg JinKi.

- Tudom. Csúnyán összevesztünk.

- Mondta. Csak azt nem tudtuk, hogy a csókon kívül mi történt még. Miért veszekedtetek?

- Mert félek, hogy egy nap elveszítem. - hajtottam le a fejem.

- Te odaadod neki, amit csak lehet. Tökéletesen kiegészítitek egymást. Ezt sose feledd el.

- Talán igazad van. - mosolyogtam rá hálásan. -  Azt hiszem, lefekszem. Jóéjt. És köszönöm szépen, hogy végighallgattad a nyavalygásomat.

- Gondolkodj azon, amit mondtam! És tudod, hogy rám mindig számíthatsz. - mosolygott. Átöltöztem, bebújtam az ágyba, és próbáltam elaludni. De nélküle olyan más volt... Hajnal egy körül matatást hallottam, majd éreztem, hogy valaki felkapcsolja a lámpát, majd sóhajt egyet. Biztos örül, hogy itthon tudhat. Óvatosan befeküdt mögém, és nem mozdult. Félénken megfordultam. A fürkésző tekintetével találtam szemben magam.

- Oppa. - motyogtam szemlesütve. Állam alá nyúlt, és összekapcsolta a tekintünket.

- Mégis honnan képzeled ezeket a hülyeségeket? - fogta meg a derekamat erősen, keze lecsúszott a fenekemre. - Nem hagylak el. SOHA. SENKIÉRT. - utolsó szavainál keményen megmarkolta az említett testrészemet, és magához préselt, hogy egy papír se fért volna el köztünk. Ajkaival az enyémeket súrolta. Végül nyelvével birtokba vett, és sóhajtva mozgatta egyre hevesebben a számban.  - Annyira, de annyira szeretlek! Miért nem bízol meg bennem? Soha nem bántanálak!- folyt le egy könnycsepp a jóképű arcán.

- Én is szeretlek. - fúrtam bele magam az ölelésébe. - Sajnálom, hogy hisztis voltam.

- Ne. Én sajnálom. Nem kellett volna hagynom azt a csókot. Hibáztam. De az életem már te vagy. És senki nem pótolhat téged.

- Omo! A végén még megint sírni fogok...

- De ugye nem a szomorúságtól?

- Nem. Az irántad érzett szerelemtől, amit lassan már nem tudok irányítani. Hozzád vagyok kötve.

- Remélem, ez jót jelent. - adott egy puszit a számra.

- A lehető legjobbat. - bújtam hozzá, majd végre teljes nyugalomban aludhattam el az ő karjai között.

***

- Jobban érzed magad, _____? - kérdezte Taemin reggeli közben.

- Igen, sokkal. Átbeszéltünk mindent. - bólintottam mosolyogva.

- Milyen nap van? - kérdezte Minho.

- Vasárnap, miért? - adtam feleletet.

- Nem tudom. Minket vasárnap általában már ilyenkor a SMS-ekkel zaklatnak és már a kocsiban szoktunk ülni. De most se SMS, se hívás, se dühös menedzser a bejárati ajtóban, vagyis túl csendes a mai nap.

- Talán most nincs számunkra munka. Nemhogy örülnél neki. - ült Taemin párja ölébe, majd benyúlt a pólója alá, és simogatni kezdte a rapper mellkasát.

- Örülök is, nem arról van szó. Még jó! Csak furcsálltam. De ennek a mai kimaradásnak majd kitalálnak kétszer annyi munkát. Mert ahogy ezt a szemét igazgatót ismerem, direkt ad szabadnapot, holnap meg a dupláját sózza ránk, hogy két napig odabent rohadjunk.

- Nem mond hülyeséget... - dünnyögte Key, szintén Jonghyun trikójában matatva. - De akkor legalább ezt a kis időt élvezzük, és pihenjünk nyugiban.

- Ja, tényleg. Nekem holnap reggel amúgy is meló van. Jinki~!

- Hm? - nézett fel a könyvből.

- Csináljunk valamit! Ilyen alkalom nagyon ritkán van. - ültem az ölébe.

- És mit szeretnél, mit csináljunk?

- Fogalmam nincs. Nagyon feltűnő helyre nem mehetünk, mert idol vagy.

- Miért nem mentek el ma este vacsorázni kettesben? Mi is azt fogjuk csinálni. Van annyi  pénzünk, hogy olyan helyre menjünk, ahol nem támadnak le. - vont vállat a díva.

- Hát, ha belegondolok... Legyen, elviszlek. De kérek is érte valamit. - mosolygott kedvesem.

- Mit? - néztem rá kíváncsian.

- Egy csókot. - húzott magához. Lágyan mozgatta ajkait az enyémeken, amitől majdnem elolvadtam. A többiek nevetése zökkentett ki a csókból, mire mi is velük nevettünk.

***

Elég drága helyre mentünk, az biztos. Viszont nem vettek minket észre, és minden a legnagyobb rendben volt.  Az étel finom, mi pedig boldogok voltunk. Kilenc körül értünk haza, a többiek még nem voltak otthon. A párommal egymás után elmentünk fürdeni, majd megnéztünk egy filmet, és megvártuk, míg a csapat tagjai is megérkeznek. Viszont egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy mi még akkor ébren leszünk, úgyhogy összebújtunk a szobánkban, és elaludtunk.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 6. Fejezet

Lassan péntek és fogalmam sem volt, hogyan mondjam el Jinkinek az éjszakai műszakot. De van ám egy tervem. Néha bejárok a próbákra, és az f(x)-en kívül még az EXO-val és a SuJu-val is egész jó viszonyt ápolok. Sőt, még az SNSD-s Sunnyval is remekül kijövök. Mivel a meleg kapcsolatokat is titokban tartják a vezetőség előtt, a mienket is kell, mert ha megtudják, hogy Onew velem jár, az veszélyezteti a karrierjét. De a többiek jófejek, és nem szólják el magukat. És mikor említettem nekik a problémámat, miszerint Jinki megöl, ha rájön, hogy csak reggel jövök haza, mert a pénteki báron megint éjjeles vagyok, felcsillant jónéhány szem. Tehát nem leszek egyedül. Luna, Amber, Sunny, Luhan, Kris mint a leader , Sehun, Tao(kizárólag azért, hogy felügyeljen), Lay, Kai, Chen, Shindong, és Leeteuk(szintén felügyeletként). A kikötésem csak annyi volt, hogy azért senki ne hullarészegen távozzon onnan. A hírnevüknek az tenne jót a legkevésbé. És álcázzák magukat. Így végül egy kis meggyőző hadművelet kellett hozzá, hogy Jinki megbékéljen, hiszen nem leszek egyedül. Éjfél körül történt a baj. Nem, nem a bárban, senkit nem ismertek fel, nem voltak talajrészegek, de Sehun és Kai a tabletjükkel szórakoztak éppen, mikor elsápadt mind a kettő.

- Fiúk, mi baj? - léptem oda. Ugyanis az egész társaság bepréselte magát egy asztalhoz. Illetve kettőt foglaltak eggyé. - Ugye nem ittatok túl sokat? Bírjátok egyáltalán az alkoholt? Rosszul vagytok?

- Nem, semmi gond. Viszont ezt látnod kell. - nyomta Kai a képembe a készüléket. Meglepődve olvastam végig. "A SHINee leadere, Onew, ma egész érdekes helyzetben került fel a netre. Egész pontosan egy képről beszélünk. A fiúk egy fan meetingen voltak, mikor a kijáratnál belebotlottak az SNSD Jessicájába, aki szintén egy munkaügy miatt tartózkodott a Szöuli központban. Meglepetésünkre, még egy csók is elcsattant. Azt nem lehet tudni, hogy ki volt a kezdeményező fél, de ez jelentheti azt, hogy együtt vannak? És ehhez mit fognak szólni a Shawolok? Reméljük, mindenre fény derül majd. További információkat később adhatunk..." - mikor végigolvastam a cikket, először nem tudtam, mit szólhatnék. Valahol belül teljesen tisztában voltam azzal, hogy Jessica kezdte, és Jinki elutasította. Mégis fájt látni az egészet. A képen a lány kapaszkodik az ÉN barátomba, és feélreérthetlenül lesmárolta. Ha az enyém lett volna ez a tetves tablet, most már darabokban heverne a földön. Sápadtan, könnyekkel a szememben sétáltam be az öltözőmbe, szóltam a főnöknek, hogy pocsékul érzem magam, aki megértett és pihenni küldött. Kabátot most nem volt kedvem felvenni, így a kezembe vettem, és pulcsiban sétáltam el. Kit érdekel, hogy mínuszok vannak? Én igazából azt se tudom, hova mehetnék. Haza nem akartam. Vagy lehet egyáltalán már otthonnak nevezni? Nem hiszem. Szinte biztos voltam benne, hogy valamelyik csapattag felhív. Jinki kezdte. Kinyomtam. Aztán már annyira idegesített, hogy kikapcsoltam az egészet. Már azt sem tudtam, hol vagyok. Talán jobb is így.Végül a folyóparton kötöttem ki. Leültem a partra, és nem törődve azzal, hogy majd' megfagyok, ledobtam magam mellé a kabátomat. Fél órát ülhettem ott. A szám már kék volt, és éreztem, hogy még a szívverésem is szabályosan lassul.

- Hát itt vagy! - hallottam egy megkönnyebbült hangot. Az a tizenkét ember vett körül, akik eljöttek a bárba, hogy ne maradjak magamra éjjel. - Nagyon aggódtunk! Teljesen átfagytál! Vedd fel azt a kabátot! - utasított Sunny. Letérdeltek mellém.

- Sunny unnie, miért fáj ennyire, ha tudom, hogy egészen biztosan Jessica kezdte? Nem kéne fennakadnom ezen! És mégis úgy érzem, megőrülök. - suttogtam.

- Szereted őt. Ez természetes. - simogatott. Mellettem Kris ült, akihez csak hozzábújtam. Úgy kerestem a védelmet, mint egy rémült kiscica. Azonnal magához ölelt, majd Sunny is csatlakozott, a többiekkel együtt.

- De talán... talán azért van, mert félek. Félek, hogy mégis ő neki az igazi. Hiszen Jessica szép, sőt, gyönyörű! Híres, ráadásul egy helyen dolgoznak, régebb óta ismerik egymást, és Jessica régebb óta is hajt Jinkire. És én ? Engem véletlenül fellökött a munkahelyemen. Ennyi.

- Yaaah! Ilyet nem mondhatsz! Szerintem te sokkal szebb vagy Jessica noonánál! Te természetes szépség vagy. Ő csak egy idol... - kiáltotta Kai.

- Köszi, de nem vagyok képes ezt elhinni. Hívtak a csapattagok is rengetegszer, de nem akartam felvenni. Annyira rosszul jött ez ki. - zokogtam bele szegény Kris kabátjába. - Tudom hogy hülyeség... de akkor is megcsalt, ha Jessica kezdte. Nem veszekedett vele, nem tolta el azonnal magától. Hiszen még lefényképezni is maradt idő. Nem akarok hazamenni. Nem akarok látni senkit. - szipogtam.

- Hát mi, Lunáék, és az EXO is szívesen megengedné, hogy nálunk maradj. - ajánlotta fel Leeteuk, és Shindong csak bólogatott hozzá.

- Azt hiszem, nálunk jobb lesz, mint egy rakás fiúval. - nevetett fel Amber.

- A fiúk pocsék lelkizők. Talán Kibumot kivéve. - vihogta Luna.

- Nagyon sajnálom, hogy a csapattársam ilyen lotyóként viselkedett. - hajolt meg Sunny.

- Semmi gond. Nem kell sajnálnod. Én viszont nem tudom, mit tegyek, mert Jessica Krystal nővére. És neki ki kell állnia a nővére mellett. - mondtam. - Ha az EXO oppák nem bánják..akkor...de nem akarok zavarni!

- Semmi akadálya! Nem zavarnál! - vigyorodott el Luhan.

- Holnap este mi öten felmegyünk. - jelentette ki Luna. - A fiúk is ott lesznek, mi is, meghívjuk a SuJut, elférünk mindannyian. Jó nagy bulit csapunk.

- 28-an? - képedtem el.

- Mi tizenketten egy lakásban vagyunk. És rohadt nagy az egész. Mint egy villa, de komolyan. - vigyorgott Kris. - Akkor indulunk? - tartotta a karját játékosan, amit nevetve el is fogadtam.

- Persze. - elköszöntünk a többiektől és az EXO dormjába mentünk. Mikor beléptem, a lélegzetem is elállt. A fiúk nem túloztak, mikor palotának nevezték a helyet. Ráadásul nagyon megértőek voltak, és a nappaliban türelmesen hallgattak meg, egy bögre epres tea mellett veséztük ki az egész balhét.

- Olyan rendesek vagytok, srácok. Köszönöm. - szipogtam, majd a két hozzám legközelebb ülő tagot, Baekhyyunt és Xiumint ölelgettem. Kaptam pizsamát, megfürödtem, és a kanapén aludtam el, mert ragaszkodtam hozzá. Másnap délelőtt tízkor Lay keltett.

- Jóreggelt, Csipkerózsika. - vigyorgott a képembe. - A  többiek még nincsenek fent. Lusta békák. Nincs kedved segíteni reggelit csinálni? Ma nekem kell. - fintorgott.

- De, persze. Ma szabadnapon vagytok? - kíváncsiskodtam.

- Aha. Másképp nem tudtunk volna elmenni tegnap a buliba. - nevetett fel, mire egyetértően bólintottam. Tök jól elvoltunk. Mire a többiek kimásztak az ágyból, már meg is terítettünk.

- Hé,  _____ noona! - kiáltott Kai, majd a számba adott egy tojást, mire vigyorogva viszonoztam a szalonnával. Erre mindenkire rájött az etethetnék, és azzal szórakoztunk, hogy az egész reggelinket egymás szájába rakosgattuk. Bekapcsoltam a telefonom. Hát a kijelzőn nem kevesebb, mint ötven hívás volt. Szép szám. Írtam egy rövid, de mindent kifejező SMS-t Keynek: "Nem vagyok bajban, ne aggódjatok. Bocsi, de nem is fogok túl hamar hazamenni. Majd Jessica pótol."- rányomtam a megfelelő gombra és elküldtem az üzenetet. Fél percen belül kaptam a választ. "Szóval láttad a cikket. Ezért nem jöttél haza. :("

Még visszaírtam egy gyors igent, majd a fiúkkal egész nap videojátékoztunk, nevettünk, én ebédet főztem, amiknek az alapanyagait előszeretettel csórták,  majd tévézés, és este hat felé csak úgy unalomból csináltam három tortát is. Persze vásárolni Luhant küldtem. Este kilenckor megjelent a SuJu. Átöleltek, és megveregették a vállam. - Ne aggódj. Tudom, hogy fáj, de erős vagy. - bíztatott Donghae. Azonnal megtalálták a tortáimat. Még jó, hogy a SHINeenél megtanultam, hogy mindig le kell fényképezni a remekművet, mielőtt kiadom a kezeim közül, mert öt perc múlva kezdődik a rombolás. Nem tévedtem. A következő csoport az f(x) volt. Bennük találtam a legjobb barátnőkre.

- Hoztunk ruhát. Gondoltuk, a fiúknak nincsenek női ruhái. - nyújtotta mosolyogva Victoria a zacskót. Hálásan vettem át, és mentem öltözni. Átöltözés közben bejött a fürdőbe Krystal. Épp magamra kaptam a felsőt.

- Szia! Figyelj, ne haragudj, a nővérem nevében is!

- Nem tudom, miért kéne haragudnom... Talán ő szebb mint én, tehetségesebb nálam, és régebb óta pályázik Jinkire. Lehet, hogy neki több joga van őt szeretni is. - hajtottam le a fejem. A könnyeim megint eleredtek.

- Ez nem igaz! Onew oppa téged választott! Nem őt! És ez bizonyít valamit. - ölelt át. - Nem veled lenne együtt, nem töltöttetek volna el egy közös szép éjszakát, ha nem szeretne. Ráadásul, már elmeséltük oppa történetét. Bízz benne.

- Nem érted, Krys. Én bízom. Csak...fájt látni őt egy másik lánnyal, aki jobban illik hozzá.

- Érthető. - gondolkozott el.

- Te meg tudnád csókolni Ambert, miután láttad a címlapon mással csókolózni?

- Nem. Nem tudnám. Legalább egy hónapig hozzá sem tudnék érni. Igazad van. - simított végig a kezemen. - De most menjünk vissza a nappaliba, együnk a tortákból, és részegedjünk. - ismertette a tervet. A sütik, amiket csináltam, tényleg finomak voltak és ezt nem önfényezésből mondom. Este tizenegy felé a SuJu elkezdett alkoholmixeket gyártani merő poénból, aminek az lett a vége, hogy Yesung, Eunhyuk és Siwon vihogva fetrengtek a bolyhos szőnyegen, cicásat játszva. Egyik feles a másik után, pezsgő, bor, vodka, szaké, soju, és még fogalmam nincs milyen löttyök. Teljes mértékben elengedtem magam. Reggel mind a 28-an másnapos fejjel, rumliban ébredtünk. Mindenki emlékezett még a tegnap történtekre, annyira nem mertünk azért berúgni. A kiaódós reggeli, és a gyógyszerek bevétele után letelepedtünk a nappaliban és Chanyeol a tévére csatlakoztatta a telefonját, hogy megnézzük, mit műveltünk. Ugyanis készültek fényképek. Volt egy kép, amin az öt lánnyal pózoltunk, már kicsit becsípve. Egy másikon Lunával nyújtottuk a nyelvünket, egy-egy plüsst fogdosva. Az egyiken nagyon röhögtem: Shindong és én ültünk a kanapén, mögöttünk mindenki szurkolt, miközben mi a Fifával játszottunk. Úgy emlékszem döntetlen lett. Volt egy másik, amiben Suhoval táncolom a Sorry sorry-t, és mégegy, amin Leeteukkal farkasszemet nézünk. Aztán észrevettem egy új képet, amit talán Chen csinált a bejárati ajtóból, ahonnan szép kilátás nyílr a nappalira. Mindenki ült, állt, vagy táncolt, mint egy meghitt összejövetelen. Hát, ha a meghittséget nem is, de az összejövetelt azért mondhatom rá. És volt egy kép, amit a felirat szerint Luna csinált, én voltam rajta mosolyogva, az erkélyen, egész alakos képpel.

- Modell alkat vagy. - dőlt hátra Kai elégedetten. Én csak pislogtam. Megcsörrent a telefonom. Tao ránézett a kijelzőre.

- Vedd fel. Beszélned kell Onewval. Nem bújkálhatsz előle állandóan. - bölcselkedett, mire én bólintottam, majd kimentem a konyhába. Nagy nehezen a fülemhez érintettem a telefont.

- Igen?

- _____! Annyira aggódtam! Yeobo, én mindent megmagyarázok...

- Nem kell. Tudom, hogy Jessica mászott rád. Csak fájt. És még mindig fáj. Amúgy a fiúk szerint modell alkatom van. - jelentettem ki büszkén mosolyogva. - Kicsit másnapos vagyok.

- Mi? Te buliztál? - kérdezte, enyhe dühvel a hangjában.

- Aha. Az EXO dormban. Itt volt az f(x) meg a SuJu. Meg Sunny unnie. Tudod, tegnap este ők álltak mellém, míg téged fotóztak Jessicával. - a vonal túlsó végén csend lett.

- Gyere haza. - jelentette ki végül.

- Jinki... Ha  mosthaza is mennék, képtelen lennék elviselni, hogy hozzám érj! - csattantam fel. - Megcsókolt az a nő, és ez nekem szerinted mit jelent? Tudom, hogy nem te kezdted. Megbízom benned ennyire. De akkor is csók volt! És ha azokkal az ajkakkal, amikkel tegnap Jessicát csókoltad, engem csókolnál, utálnám. - jelentettem ki.

- Tudom. De szeretlek. És azt is tudom, hogy hibáztam. Nélküled képtelen vagyok bármit is csinálni! Kérlek... - vonaglott meg a hangja. - Ha nem is a szerelmemként, de legalább mint barátként, gyere vissza hozzánk.

- Nem lenne már ugyanaz. Én is szeretlek téged, de hagytad azt a csókot! Ha engem smárolt volna le valaki, én nem hezitáltam volna!

- Tudod, hogy nem szeretek durván bánni a nőkkel.

- Tudom. De nem érdekel. Lehet....hogy én...

- Hogy te? Fejezd be a mondatot.

- Nem fontos...

- Hallani akarom. - kötötte határozottan az ebet a karóhoz.

- HOGY ÉN NEM ÉREK SEMMIT JESSICÁHOZ KÉPEST! - sírtam el magam. - Ő sokkal... - szipp - szebb, mint én... és talán többet lehet veled...  többet adhat neked nálam... hiszen... - szipp - ... minden nap találkoztok... ő tökéletes. - Nem bírtam tovább, elfogott a sírás.

- Ne merj ilyen hülyeségeket mondani! - mennydörögte vissza. Ettől csak még jobban bőgtem.

- Yah! Lee JinKi. Vegyél vissza! - sipított a telefonba az újonnan megérkezett Sulli. - Tökre kivan miattad, te meg ordibálsz! - hát... egészen jól helyrerakja az embereket... nem törődve velük, hozzábújtam a KryBer pároshoz, és kimentünk a mosdóba. Ezután órákon keresztül bent ültem, és meredtem magam elé. Mi van, ha tényleg igazam van? Ha Onew most még szeret, mert lát bennem valami különlegeset, aztán megun és nem fog szeretni többé? Istenem, annyira szánalmas vagyok...

0 hozzászólás

Love with the leader... - 5. Fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy Jinki édesen szuszogott a fülembe. Imádtam ezt, ahogyan Őt is. Aztán egy pillanatra zavarba jöttem, mikor eszembe jutott, mit is csináltunk mi pontosan az éjjel. Megpróbáltam óvatosan kimászni az ágyból, de nem tudom minek. Onew akkor se kelne fel korán reggel, ha cintányérral meg dobbal zajongtam volna egyenesen a fülébe. Az órára néztem, háromnegyed hét. Negyed óra múlva már amúgy is fel kellene kelnem, így nem feküdtem már vissza. Felvettem a fehérneműmet, egy rövidgatyát, meg a kedvesem pólóját. Kimentem a konyhába és meglepetésemre, Kibum már kint volt. - Jó reggelt, _____! - köszönt mosolyogva. - Gondoltam, csinálok reggelit, még mielőtt felébred az egész csapat. - mondta, azzal kiszedett egy adag rántottát a tányéromra.

- Köszi. - ültem le egy székre és elkezdtem enni. - De ők akkor kelnek, mikor én indulok dolgozni. Az meg fél nyolckor van. Minek keltél ilyen korán? - értetlenkedtem.

- Nem szoktam sokáig aludni. Meg Jjong állandóan dobálja magát, így nem is tudnék. - nevetett.

- Kérdezhetek valamit? - kezdtem. Tudtam, hogy elég kínos téma, de ő volt a legtapasztaltabb, és leganyáskodóbb.

- Persze, Honey. Amit csak akarsz. - simított végig a hátamon. - Gondterheltnek tűnsz. Mi a baj?

- Hát csak annyi, hogy mi Jinkivel tegnap...izé...

- Úristen, csak nem...? - lelkendezett. - Ez olyan jó! És élvezted? Milyen volt?

- A lehető legjobb. Nagyon élveztem. - pirultam el. - De azt szeretném kérdezni...hogy honnan szerezzek...tablettát. - motyogtam.

- Table...omo! Szóval nem védekeztetek. - mondta. Bólintottam. - Hát akkor nőgyógyászhoz kell menned, mivel ez volt az első, ő majd ír fel neked gyógyszert. - magyarázta. - Azt minden együttlét után beveheted. De a gumi biztonságosabb. - folytatta. - Jobb lenne ha azt is vennél. Vagy vetetnél hyunggal.

- Oké. Köszi. - pusziltam meg az arcát.

- Hát ti meg mit puszilgatjátok egymást? - jött Taemin.

- _____ megköszönte nekem, hogy tanácsot adtam. Tudod, Taeminnie... Megtörtént Jinkivel tegnap éjjel. - suttogta. A maknae csak boldogan elvigyorodott.

- Azt hittem, hyung már sose teszi meg. Olyan nyuszi. - csóválta a fejét. Hát igen. Taemin ártatlan a nagy francokat. Én csak szégyenlősen mosolyogtam és rendbe szedtem magam. Még visszamentem a konyhába, adtam egy búcsúcsókot a lökött páromnak, ami enyhén hosszabbra sikerült, amit a többiek csak megmosolyogtak.

- Nem tudom mikor jövök. Talán délután három körül végzek.

- Rendben. De yeobo, mi nem biztos, hogy este nyolc előtt hazakeveredünk. Amberék viszont ráérnek. Ne legyél egyedül. Majd szólok nekik, hogy ugorjanak be érted a munkahelyre. - mondta, mire bólintottam. Intettem még egyet nekik, majd elindultam dolgozni. A kollégák csak kedvesen mosolyogva intettek, beszélgettünk is, miközben felvettem a rendeléseket. Azon kívül semmi nem volt. Untam magam. Aztán a jóslatom bevált, három körül elengedtek. Kilépve egy kocsival találtam szembe magam, amiből Amber integetett.

- Szia! Onew mondta, hogy egyedül leszel egész nap. Jöttem, hogy együtt lógjunk. Igazából a lakásra megyünk. Krystal otthon vár. A maradék három meg randin van. - magyarázta. Még nem voltam a lányoknál. Hiszen csak egyszer találkoztunk. Belépve levettem a cipőm, kabátom, meg az összes meleg holmimat, és megölelgettem Kryst.

- Mi újság? Ugye nem veszekedtetek Onewval? - kérdezte a lány.

- Először mérges voltam. De utána kibékültünk. És tegnap este...szóval...tudjátok. - mondtam pirosodva. A két lány elkezdett ujjongani.

- Ez csúcs! Ezek után ez a hülye Chicken-boy tuti nem lesz már olyan félénk veled. - nyújtotta pacsira a kezét Amber.

- Igen. Boldog vagyok, hogy megtettük a nagy lépést. És Kibummal is túlestem egy beszélgetésen, miszerint az óvszer biztonságosabb lenne, minthogy elmenjek tablettát venni. - sóhajtottam.

- Neked ez volt az első ugye? - kérdezte Krystal. Bólintottam. - És megvetted a tablettákat?

- Nem, még nem. - ráztam a fejem.

- Akkor menjünk. Amúgy is azt terveztük, hogy így hármasban elmegyünk vásárolni. Max így hamarabb indulunk. - állt fel a rapperlány. Felvették az álcájukat, majd beszálltunk a kocsiba. A nődokitól viszont féltem. Némi veszekedés után beestem a rendelő ajtaján. Nem voltak sokan, így öt perc várakozás után már egy széken ültem egy pasival szemben.

- Nos, mit tehetek önért? - kérdezte. - Doktor Kang JunHo vagyok.

- Én meg _____. - fogtam vele kezet. - Tegezne, kérem? Még csak tizenkilenc vagyok. - mondtam szégyenlősen.

- Oké, _____. Akkor miért is vagy itt? - tért rá a tárgyra.

- Hát tudja, én és a barátom tegnap először voltunk együtt. - nyögtem ki.

- Ó, értem. Ne szégyenlősködj, ez ebben a korban már természetes. - mosolygott. - Felteszek néhány kérdést. - bólintottam. - Hány éves a barátod?

- Huszonkettő.

- Rendben. Akkor nem túl idős hozzád. Ez azt jelenti, hogy nem kell nagyon tartanod semmilyen különösebb veszélytől. És ahogy leszűrtem, neked ő volt az első.

- Igen, így van.

- Mivel védekeztetek?

- Éppen ez az. Nem védekeztünk, és tablettát kérnék.

- Értem. Egy kicsit felelőtlen tett volt védekezés nélkül a mély vízbe ugrani, de örülök, hogy időben eszedbe jutott kezelni a helyzetet. - elővett egy papírt meg egy tollat, és felírt valamit. - Tessék. Ezt kell kiváltanod a gyógyszertárban. Második folyosó jobbra. És beírlak a pácienseim közé. Ha történnek gondok, engem keress meg, oké?

- Rendben. Köszönöm. - hajoltam meg, majd távoztam. Kiváltottam a gyógyszert. Utána végre visszamehettem a kocsiba.

- Nem volt vészes, nem igaz? - kérdezte Amber.

- Nem, tényleg nem. Kedves fickó volt. - mondtam. Ezután még belátogattunk néhány boltba, majd este hét felé hazavittek, majd ők is elmentek. Az előszobában hangokat hallottam, tehát vagy mindenki itthon van, vagy a csapat valamelyik tagja végzett hamarabb.

- Sziasztok. - első feltételezésem jött be. Visszaköszöntek, majd Taemin és Minho tovább videojátékoztak, Jonghyun nézte őket, Onew pedig olvasott tovább. - Omma, jössz főzni?- kérdeztem, mire az említett felkelt, és kimentünk a konyhába.

- Na? Megvetted?

- Aha. De az orvostól megijedtem. Szerencsére Krystal és Amber vittek el. Velük lógtam idáig. - mosolyogtam. - Örülök, hogy túl vagyok rajta. Légyszi, adj egy pohár vizet. - kértem, majd előhoztam a gyógyszert, és bevettem. A dobozt pedig a gyógyszeres szekrénybe pakoltam. Aztán elkészítettük a kaját. Meleg karokat éreztem magam körül és egy testet a hátamnak simulni.

- Mmmm... Finom illatok. Csak nem csirke? - csókolt a nyakamba, mire szememet forgatva bólintottam.

- De igen, csirke. És nem én vagyok az, yeobo. - kuncogtam, mikor beleharapott a fülembe.

- Oké, vége a nyálaskodásnak! Asztalhoz! - Kibum kiáltozva próbálta lefejteni magáról párját, aki csak vigyorogva ölelte szorosabban.

- Appa, ne fald már fel ommát! - sápítozott Jonghyunnak Taemin, mire az ő kedvese csak mélyen lesmárolta. A maknaenak ezek után nem volt ellenvetése. Így telnek a napok a SHINeeval. Ők lettek a családom. Nem tudom nélkülük elképzelni az életemet. Vacsora után aztán végre fürdés, alvás. Holnap szintén délutános vagyok. Franc essen bele...

0 hozzászólás

Love with the leader... - 4. Fejezet

Délután elmentem munkába, szokásos dolgomat végeztem a pultnál. Este hét körül járhatott az idő, mikor bejöttek páran. Valahogy nem volt meglepő jelenség, hogy híres emberekkel találtam szembe magam, ráadásul az SM tagjaival. Onew mellett ez előbb vagy utóbb bekövetkezett volna. De hogy miért kell a munkahelyemen, az rejtély marad.

- Szia! Te vagy _____? - kérdezte egyikük. Jobban megnéztem őket. Amber, Krystal, Luna, Victoria és Sulli, az f(x). Kicsit se voltak feltűnőek, csak a fél helyiség bámulta meg őket. Bár nem hinném, hogy ez az öt lányt annyira érdekelné.

- Igen, én vagyok. Mit szeretnétek? - kérdeztem, elég idióta pofát vágva. Feléjük nyújtottam egy étlapot.

- Igazából csak beszélgetni jöttünk. Onew oppa szokott rólad mesélni a próbákon. - mosolygott Luna. - Aranyosnak tűnsz, pont olyannak, ahogy mondta.

- Bár eléggé hihetetlennek tartja, hogy neked pont ő kell. - fintorgott Sulli.

- Fogalmam sincs, miért nem bízik magában. De nekem akkor is tökéletes. - sóhajtottam. A lányok csak kuncogtak.

- Tudod, még gyakornok volt itt, azt hiszem, 2007-ben. Akkor már a csapattagok is ismerték egymást, és mi is remekül összebarátkoztunk velük. Egyik nap Onew kiborulva jött be a próbára. Ordibált mindenkivel, kiosztotta még a koreográfust is! Mi csak bámultunk, Taemin meg már a sírás határán volt, mikor Key lekevert neki egyet. Megtört a maszkja. Akkor láttuk őt először sírni. Le is blokkolt mindenki rendesen, hiszen Onew minden helyzetben megtartja a mosolyát. Kérdezgetni kezdtük, kíváncsiak voltunk, mi történhetett, ami még őt is így megviselte. Elmondta, hogy rajtakapta az akkori barátnőjét mással. - mondta Krystal. - Az a lotyó persze tagadta, de ezen mit lehetett? Annyi esze sem volt, hogy bevallja. Onew pedig elkönyvelte magában, hogy ez az ő hibája, mert nem foglalkozott a barátnőjével annyit. - fejezte be a történetet. Tátott szájjal bámultam.

- Tehát Jinki ezért ilyen önbizalomhiányos? - pislogtam. A többiek hevesen bólogattak.

- Rengeteg rajongói oldal és pletykalap hoz össze különböző sztárokat egymással.  Köztük engem és Onewt is összeraktak, és szegény teljesen zavarban volt tőle mindig. - nevetett Luna. Ez egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet, de inkább hagytam.

- Istenem, ez az ember. - motyogtam. - Hagy találjam ki. Felhívott titeket, hogy gyertek el ide, a munkahelyemre. - bólintás. - De ez egy étterem! Mi bajom lehetne? Csak péntekenként szokott üzemelni a bár. Hétvégén meg nem is dolgozom. Este kilencig hazaérek! Mindig is így volt! Most mi a fene változhatott? - morogtam.

- Hát... Talán a múltkor mondtál neki valamit, amitől csak jobban félt és vigyáz rád. - tippelt Amber.

- Lehet, hogy a tegnapi filmnézős este. Amikor azt mondtam, hogy bármilyen horrort megnézek, ha ő mellettem van. De ez nem ok arra, hogy testőrséget is küldjön. - csóváltam a fejem. - Mindegy. Ha már itt vagytok, beszélgessünk. - mosolyodtam el. Úgyse volt túl nagy a forgalom. Megtudtam, hogy Amber és Krystal egy pár. Sullira meg nagyon hajt egy helyes staffos fiú. Victoria Krissel jár az EXO-ból, Luna meg valami modell pasival van. Tök jól kibeszéltünk mindent és mindenkit. Aztán kilenckor, mikor lejárt a műszakom, a lányokkal telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy majd találkozunk újra, valamikor. Amber rendes volt és hazavitt kocsival. Illetve először vettünk magunknak kávét, megittuk, és aztán mentünk haza. Így is csak fél tíz. Nagyon haragszom Jinkire, nem is tudom, hogy ordibáljak vele, vagy csak nézzek át rajta még egy hétig. Mikor benyitottam, a konyhából Keyt hallottam dudorászni. Tehát főz. - Hol voltál? Már rég végeztél. - nézett fel Onew a könyvéből.

- Amberrel. Gondoltam, nem sietek haza, ha már testőrséget is küldesz utánam. - vágtam oda dühösen, majd mentem Kibumhoz. A kezembe vettem egy paprikát, és olyan méreggel kezdtem vagdosni, hogy az se lett volna meglepő, ha levágom a kezem.

- Hé! Ne nyiszáld! Mi a baj? - nézett rám omma.

- Jinki. - válaszoltam tömören.

- Mit csinált? - ráncolta a szemöldökét.

- Rám küldte az f(x)-et, hogy vigyázzanak rám. Eddig semmi baja nem volt azzal, hogy valamikor este ér véget a műszakom. Akkor most miért tartotta ilyen fontosnak? - fújtattam.

- Talán aggódik. - próbálkozott.

- Aha, aggódik. De eddig sose hívott rám senkit. - Key gondolkozott egy darabig, majd bólogatni kezdett.

- Lehet, hogy most kezd téged a legjobban félteni. Nézd...december van. Hamar sötétedik, és ilyenkor télen a leghülyébbek az emberek, hiszen hamar sötétedik és egy magad fajta fiatal lány egyáltalán nem tudná megvédeni magát a korom sötétben egy egész csapat ellen. Nem kockáztathatja, hogy bajod essen, hiszen fontos vagy neki. De ezt vele kell megbeszélned.

- Tudom. De akkor is. Ennél azért kicsit jobban is bízhatna bennem... majd pont engem fognak elrabolni... - motyogtam. - Letusolok, ha nem gond. - szóltam, mikor már a tűzhelyen volt a vacsora. Ő bólintott, én pedig bementem a szobába,  összeszedtem a pizsamámat, és magamra zártam a fürdőajtót. Miután végeztem, visszamentem a szobába. Még nem volt kész a kaja, így nyugodtan olvashattam még egy kicsit. Kopogtak. - Bejöhetek? - dugta be a fejét Jinki.

- Gyere. - mondtam, még mindig a könyvet bámulva. Most makacs leszek!

- Haragszol? - ült le mellém.

- Igen.

- Sajnálom. De ilyen napszakban jobban kell vigyázni, én csak aggódom. - nézett rám.

- Nem vagyok két éves. Tizenkilenc múltam. És tudok vigyázni magamra. Negyed óra alatt itthon vagyok, Jinki. - mondtam neki már kevésbé hisztisen. - Ne vidd túlzásba.

- Ne haragudj. - biggyesztette le az ajkát, mire akaratlanul is elmosolyodtam. - Idejössz? - tárta szét a karját, mikor meglátta  a reakciómat. Szó nélkül az ölébe ültem, amire nem igazán számított. De hamar realizálta a helyzetet, és átölelt, miközben csókolt. Nyekkentem egyet, mikor kicsit erősebben fektetett az ágyra, de nem panaszkodtam, mert élveztem. Már éppen azon voltunk, hogy én leveszem a pólóját, ő pedig az enyémet, de megzavartak.

- Omma üzeni, hogy kész a....kaja. - az ajtóban egy zavart Taemin állt. Látszólag fogalma sem volt, mit kezdjen a helyzettel. Nevetni támadt kedvem szegényen. - Bocsánat! - mentegetőzött.

- Semmi baj, Taemin-ah. - mosolygott rá Jinki. - Máris megyünk. - fonta össze ujjainkat, rendbe tettük magunkat és kimentünk a többiekhez az étkezőbe.

- Csak nem kibékültetek? - vigyorgott kajánul Jonghyun.

- De. Miért? - kérdezte kedvesem.

- Taemin olyan fejjel jött vissza, mintha legalább akció közben nyitott volna be. - vihogott a dinó, aminek következtében Onew kiköpte azt, ami éppen a szájában volt, és hevesen köhögni kezdett.

- Ne....m...khm...dehogy! - krákogta. A bling bling egy ideig ostobán bambult, majd kikerekedtek a szemei.

- Neee~! Ti még nem feküdtetek le? - hitetlenkedett. Most rajtam volt a sor, hogy vörös fejjel lejjebb csússzak a széken. Ha lehetne, én inkább eltűnnék.

- Jonghyun! - visította Key. - Ne legyél már paraszt! - hordta le párját, miközben Onew még mindig köhögött, Taemin a hátát ütögette, én már kishíján az asztal alá süllyedtem, Minho meg majd' megfulladt a röhögéstől.

- Izé...azt hiszem...lefekszem..úgyértem...aludni megyek. - álltam fel, és sietve távoztam.

***

- Jonghyun! - ordította Onew, majd barátnője után ment.

- Istenem, baboya~!- sóhajtott Key. Minho pedig (Taeminnie szúrós pillantására) abbahagyta a vihogást.

-  Haver, te hülye vagy. - fojtotta el az újabb rohamot. - Minnie, azt hiszem aludnunk kéne. - ásított párja arcába a rapper, és kirángatta a szobájukba. Esze ágában sem volt megvárni, míg az ő fejét is letépik.

- Jjong...mi is menjünk. Fáradt vagyok. - jelentette ki a díva.

***

- Yeobo, sajnálom. Jonghyunt majd én kiherélem holnap. - bújt oda párjához a leader engesztelően. Nem jött össze.

- N-nem az a baj. - kezdte ______.

- Akkor? Mondd el. Hátha tudok segíeni.

A lány nem válaszolt, csak Onew ölébe ült, de nem sokáig maradtak ilyen helyzetben, hiszen nem volt túl kényelmes. Ennek köszönhetően az ágyon fekve kötöttek ki. Jinki felsóhajtot, mikor szerelme lehúzta róla a pólót, és felsőtestét kezdte puszilgatni. - Mióta gyúrsz? - kérdezte megszeppenve.

- Nem gyúrok különösebben, csak sok a testedzés a tánc miatt...ah...

- Nagyon szexi vagy... - suttogta a fülébe, mire Onew csak felnyögött. - Kívánlak, Jinki.

- Ahh...hha nem mondod...fel se tűnne...ahhh! - nyögött fel, amint kedvese keze a boxerébe tévedt, és végigsimított félig merev férfiasságán. Jinki lehúzta imádottja felesleges ruháit, míg már teljesen ruhátlanul feküdtek. Nyálcsíkot húzott a lány mellei között, egészen az alhasáig, aki erre csak sóhajokkal válaszolt.

- Jinki...ahh... - próbáltak halkan élvezkedni, hogy a többiek ne jöjjenek rá, mit csinálnak, de nem igazán ment. Az meg még egy lapáttal rátett a dologra, hogy a vezető a nyelvével kényeztette a lányt, aki majdnem felsikított az élvezettől. De Onew nem hagyta, hogy ennyitől elmenjen, ó, nem! Visszacsúszott és megcsókolta, majd belevezette első ujját. ______ már azt se tudta, mibe kapaszkodjon.

- Jó érzés, ugye? - búgta érzékien a lány fülébe, mire az megdöbbent. Lee Jinki egy önbizalomhiányos pasi, aki az ágyban olyan vad és szenvedélyes, hogy a nők már attól el tudnának menni, ha ránéznek. Jó tudni.

- Ne szórakozz...csak gyere...kérlek. - könyörgött ____. Kedvese nem is nagyon gondolkozott, rámarkolt férfiasságára és a bejáratához tette.

- Biztosan ezt akarod? Van egy olyan érzésem, hogy nincs ebben sok tapasztalatod. - suttogta.

- Igen. Neked akarom adni magam. Minden módon, ahogy el lehet képzelni.

- Óvatos leszek, ígérem. -  először a hegyét csúsztatta be, majd ki, ugyanígy fokozatosan egyre többet, végül mikor tökéletesnek látta, óvatosan behatolt. Felsóhajtott, mikor a lány az egész hosszát magába fogadta, és elkezdhetett mozogni. Hol gyorsabban, hol lassabban merült el a szűk forróságban, ezzel mindkettejüket az őrületbe kergetve. - Oppa! Gyorsíts! - kérlelte a lány. Onew felnyögött a becenév hallatán, de elvigyorodott és lassított. Ekkor ____ a dereka köré fonta lábait, elérve, hogy teljesen elmerüljön benne. Ettől mégis jobbnak látta gyorsítani. Már majdnem mindketten elmentek, mikor Onew kihúzódott párjából, aki csalódottan és dühösen nézett rá. Nem sokáig volt erre ideje, ugyanis a férfinak csak annyi volt a szándéka, hogy ő feküdjön alulra, és kivörösödött farkára ültesse párját, aki azonnal felsóhajtott, amint magában érezte a méretes testrészt, ahogy kitölti belülről. - Mozogj! - utasította a lányt, aki engedelmesen vonaglott a fiún. A szoba levegőja fülledt volt és a halk nyögések, amik betöltötték, még varázslatosabbá tették az éjszakát.  Jinki erősen tartotta kedvese csípőjét egyik kezével, míg másikkal a formás, gömbölyű melleket kényeztette. Már érezték, hogy itt a vége, még párat lökött kedvesén, majd forró magját a lányba lövellte, aki ezzel szintén elérte a csúcsot. Fáradtan bújtak össze, éppen annyi erejük maradt még, hogy magukra húzzák a takarót. - Csodás voltál. - csókolta meg Onew, majd a lány mellkasára dőlve engedte, hogy simogassák a buksiját.

- Te is, Csirkefiú. - kuncogta álmosan.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 3. Fejezet

Két hét alatt remekül összeszoktunk, Taemin táncokat tanított, Jonghyunnal zongoráztam, Minhoval szakadatlanul próbáltunk ki minden hülye videojátékot, és focit elemeztünk, Keyjel pedig jobbnál jobb receptekkel kísérletezgettünk. Elmondtam a fiúknak, hogy rájöttem mindenre, és aranyosak, szóval előttem ne titkolják, hogy melegek. Egyáltalán nem hagyták, hogy akár egy percre is feszélyezve érezzem magamat, amiért mérhetetlenül hálás voltam. Jinki és én is egész boldogok voltunk. Bár tényleg nagyon sokat dolgozott, és néha késő esténként a laptopja előtt találtam, észre se véve, mikor beléptem, megértettem. Ilyenkor általában csak adtam egy puszit a fáradt arcára, és a képébe toltam egy adag jó erős kávét, hogy ne aludjon el. Néha megmasszíroztam a hátát, és - bár már aludtam - éreztem, ahogy befekszik mellém, és szorosan átkarolva szenderedik el mellettem. Tényleg próbált minél közelebb kerülni hozzám, és én ettől olyan boldog voltam, hogy repülni tudtam volna. A maga félénk módján minden érzését kimutatja, és amikor ideje engedi, mellettem van. És én ezeket értékelem is.

- Figyeljetek. Nem mennénk el mi is valahová? Meghalok a négy fal között. - nyavalygott Taemin egyik délelőtt. Jonghyun akciófilmet ment nézni Minhoval egy moziba, a párom meg megbeszélésen van egy új dal miatt. Így hárman maradtunk itthon.

- Egész jó ötlet. Elmehetnénk a plázába! Aztán enni, meg kávézni is beülnénk, így estig haza se enne a fene. - tapsikolt Key.

- Jó ötlet, de gondolnotok kell arra is, hogy mi lesz, ha meglátnak. Nem minden Shawol olyan figyelmetlen, hogy keresztülnézzen az álcátokon. - magyaráztam.

- Akkor valamelyikünk unokatesója vagy. - vágta rá a díva. - Nehogy már a rajongók miatt meg se mozdulhassunk! Persze szeretem őket, de kell a magánélet. - sóhajtott. Így beleegyeztem.  A plázával kezdtük. Butikok, parfümériák, cipőboltok. Key komolyan felvásárolt egy boltnyi cuccot! Hogy imádhatja ez ennyire a ruhákat? Míg imádott dívánk mosdóba ment, addig mi a maknaeval elmentünk egy videojátékboltba.

- Nézd Taemin~! - mentem oda hozzá. Imádtam, hogy XBOX- szunk van. Ez sok lehetőséget kínál. Így vehettünk egy rakás játékot. Utána bementünk egy ékszerboltba, mert azért mégiscsak lány vagyok. Vettünk még néhány krémet, amik felkeltették az érdeklődésemet, és ki kell próbálnom otthon. Tök furcsa, hogy már otthonnak nevezem. Elmosolyodtam. Aztán visszatért az elveszett uke is, így beültünk egy étterembe, a pláza egyik eldugott részén. Boxok választották el az asztalokat, így nem igazán látott meg minket senki. - Képtelen vagyok elhinni, hogy fér belétek ennyi kaja!- suttogot Kibum umma hitetlenül. Mi nem foglalkoztunk vele.

- Taemiiiin! Ezt kóstold meg! - tartottam a szája irányába egy...valamit. Engedelmesen lenyelte, majd én is kaptam a marha steakből.

- És még etetik egymást. Ez kész. - röhögött rajtunk, majd szépen lefotózott, mikor egyszerre adtuk egymás szájába a falatot. A desszert megint érdekesen sikerült. Én az arcomra kaptam a tejszínhabból, míg neki az orra lett olyan. Katt. Még egy fénykép. Utána moziztunk. Horror ment, így a két fiú között ülve remegtem. Ráadásul 3D-ben ment, így hüledezve másztam ki a teremből a végén. - El se hiszem, hogy berángattatok. Soha többé horror! Bár...ha van mellettem egy Jinki, aki átölel, akkor örömmel. - jelentettem ki, mire a másik kettő csak jót röhögött rajtam. Este tíz felé mentünk haza, mert mindenféle boltba bementünk.

- Ti meg hol voltatok? - vágtatott ki a három csapattag az előszobába. Onew dühös, Minho dühös, Jonghyun dühös.

- Őőőő... Plázában, moziban, és még sorolhatnám. - magyaráztam Key felé fordulva, nem hagytam-e ki valamit, de ő csak bólintott. - Jaaa meg ettünk.

- Biztos? - méregetett minket a másik három, gyanakvó tekintettel.

- Biztos. Akkor honnan szedtük volna szerintetek a tömérdek ruhát meg játékot? - forgatta meg a szemeit Key dívásan, ahogy csak ő tudja.

- Videojátékot? - csillant fel Minho és Jonghyun szeme.

- Aha, _____-val bementünk, amíg umma mosdóba ment. Tök érdekeseket láttunk. Úgyhogy vettünk hatot-hetet. - számolta az ujjain a maknae. - De én inkább lefekszem. Elfáradtam. - motyogta, és bement a szobába. Key szintén, végül énis. Becsuktam az ajtót magam mögött, és vetkőzni kezdtem. Jinki pólójára esett a választásom. Tehát ma jól fogok aludni, még akkor is, ha ez a lökött megint nem lesz mellettem.

- Csak nem megtetszett a pólóm? - jött be ő is mosolyogva.

- De. És a te illatod van rajta. - simultam a karjaiba.

- Erről akartam beszélni. Ma nem dolgozom a gépen, tehát most bebújunk az ágyba, megnézni egy jó kis filmet. - azonnal kiment a fáradtság a szememből.

- Tényleg? Ilyet még sose csináltunk! - lelkesedtem. Elővette a laptopot, és rákeresett a filmekre. - Horror? - lepődtem meg.

- Taemin mondta, hogy azt mondtad, szívesen nézel ijesztő filmeket, ha az én ölelő karjaim között vagy. - cirógatta meg az arcom huncutul vigyorogva, mikor halvány pír jelent meg az arcomon. Bebújt mellém, betakaróztunk, majd elindította a filmet. Szellemek, gyilkosság, satöbbi. Remegtem, de Onew szorított magához, tehát semmi okom nem volt félni. A filmnek még épp éjfél előtt lett vége. - Jó éjt, édes. - ölelt át hátulról.

***

Reggel hiába próbáltam magamhoz ölelni őt, csak az üres ágy és egy papírcetli fogadott. "Későn jövünk, mert próba van. Nem biztos, hogy hajnal előtt hazaesünk, de Minhoval korábban találktok, mert ő nem kapott plusz munkát. A mázlista... Ne haragudj! Sietek! Jinki". Így hát, úgy döntöttem, reggeli után takarítok. Key is szokott, de sokkal kevesebb ideje van rá. Dél körül végeztem. Lementem a boltba, csináltam kaját, aztán, mivel hétvége lévén nem dolgozom, elmentem egy kicsit a parkba. Kacsákat etettem, selcáztam is, amit elküldtem Jinkinek, és írtam hozzá egy rövid szöveget, hogy mindent adjon bele. Hazaérve Choi Minhot pillantottam meg, aki hullafáradt volt, de még maradt ereje a konyhában tömni magát. - Hogy-hogy hamarabb haza jöttél? - érdeklődtem.

- Onew megbeszélésen, Jonghyun hangképzésen, Minnie és Key táncon. Te merre jártál? Látom, kitakarítottál. - mosolygott.

- Igen, gondoltam, ráfér már a lakásra. Ó hát én elmentem a parkba, és selcáztam a kacsákkal, akiket megetettem. És elküldtem Jinkinek. - meséltem. - Holnap meg délutános vagyok a munkahelyen. - fintorogtam.

- Tényleg. Miért nem csatlakozol az ügynökséghez? - kérdezte. - Key szerint szereted a divatot. És érzéked is van hozzá, úgy látom. Lehetnél stylist.

- Te most ugratsz.

- Nem én!

- Nem tudom, Minho... Hanyagoljuk a témát, oké?- nem volt rossz ötlet, de valahogy nem éreztem előnyösnek, hogy a párommal dolgozzak. Nem hiszem, hogy jó vége lenne. A szerelmesek általában szétmennek, ha közösen dolgoznak, mert megunják egymást. Este vacsorát csináltam, amit a tévé előtt ülő rapper barátommal ettem meg. A többit bepakoltam a frigóba, és írtam egy cetlit. "Kaja a hűtőben!" Éjfél körül kinyomtuk a készüléket, és elköszöntünk, majd aludtunk. Aztán olyan hajnal kettő körül egy forró test igyekezett befészkelődni hozzám, mire én motyogva berángattam magam mellé, majd éreztem ajkait az enyémeken, majd átöleltem, és aludtam tovább.

0 hozzászólás

Love with the leader... - 2. Fejezet

Másnap a srácok szabadnapot kaptak, amit már rendesen megérdemeltek az állandó, mgállás nélküli munka után. És Taeminre természetesen reggeli közben jött rá az aggódhatnék.

- Onew hyung. - nézett fel müzlijéből. - Be kéne menned ahhoz a lányhoz a kórházba. Hátha bent van még. - mikor lett ez a maknae ennyire érett? Talán mikor befeküdt Minho alá...vagy Key umma hatása? Tökmindegy.

- He? Mit mondasz? Bocs, nem figyeltem. - motyogta.

- Hát ez nem igaz. - akadt ki Key. - Hogy lehetsz ilyen szétszórt? Elméletileg te vagy a csapat vezetője! - korholta. - Csak nem tetszik a lány? - összeszűkült szemmel méregette hyungját. Erre már a többiek is felkapták a fejüket. - Tudod, hogy veszélyes szerelembe esnie egy idolnak... - de ki a fasz mondta, hogy szerelmes?!

- Onew hyuuung~!- vigyorgott Jonghyun.

- Nem, dehogy! Csak...aish! Majd jövök! - azzal felpattant, otthagyva a társaságot. Az első boltba bement, amit látott. Csokit vett. Miután megtalálta, és fizetett, a kórházba vette az irányt. Megkereste a lány kórtermét, és benyitott. Azonnal hatalmába kerítette a megnyugvás. A lány aludt, nem lett volna szép felébreszteni, így csak csendben leült mellé, és csodálta. Késztetést érzett, hogy megérintse. Mikor Taemin és Minho szerelmesek lettek, nem tököltek túl sokat. Szinte azonnal bevallották. Key meg Jonghyun karjaiba esett a lépcsőn és szabályosan lesmárolta. Amint megérezték egymás iránt a kölcsönös vonzalmat, BUMM! De Onew teljesen más eset. Fél évvel ezelőtt fejezték be a Hello baby-t, és neki majdnem a végén sikerült összebarátkozni a picivel. Ilyen érzés most is. Ő... fél a szerelemtől, az az igazság. 22 éves, és egész eddig csak egy barátnője volt; felső középiskolában, az a lány is megcsalta. Azóta mániája, hogy őt a sors "Forever Alone" üzemmódra szánta, és nem tud megadni egy nőnek semmit. Semmit. A lány ébredezni kezdett. Jinkire emelte a pillantását, és megint elmerültek egymás szemében.

- Szia! Jobban vagy? - nyújtotta át a csokit.

- Igen, és köszönöm, oppa! - mosolyodott el szélesen a másik.

- Örülök. Aggódtam, hogy esetleg megöltelek. - vakargatta a fejét kínosan, mire az angyal felnevetett, azon a csilingelő hangján. - Most...nekem most...mennem kell. - nyeldekelt, majd meghajlás után magára hagyta a döbbent lányt. Sétált a Han folyó partján. Kiszellőztette a fejét. De egyszerűen kínozta a gondolat. Milyen lehet szerelmesnek lenni? Vagy létezik első látásra szerelem? Mi ez az érzés? Tegnap a szemébe nézett, és ilyen rövid idő alatt belevésődött az emlékezetébe? Azonnal beleszeretett volna? De ilyen nem létezik! Vagy mégis? Az elkövetkező időszakban minden egyes éjjel forgolódott az ágyában.

***

Egy héttel később éppen a boltból jött haza.

- Megjöttem! - üvöltött, majd berongyolt a szobájába. Most örült csak igazán, hogy ő egyedül van egy szobában. Az elmúlt egy hétben nem tudott a lányon kívül másra gondolni, és ez zavarta. Ezért volt praktikus, hogy övé volt az egész harmadik szoba. De így se úszta meg. Key utána jött.

- Mi van veled, Onew hyung? Egész héten meg voltál húzatva.

- Kibum...te érezted már ezt?

- Mit? - pislogott a fiatalabb.

- Mikor a szemébe néztem múlt héten...mikor felébredt... Egymás szemébe néztünk! A közelében zavart vagyok. Elveszek a tekintetében. Csak rá gondolok tegnap óta. Kibum-ah, én megőrülök! - temette a kezébe az arcát. A fiatalabb elvigyorodott.

- Hyung...én is így szerettem meg ezt az idiótát. Megbotlottam és a karjaiban kötöttem ki. Belenéztünk egymás szemébe, én meg lesmároltam. Létezik első látásra szerelem, csak azoknak hihetetlen, akiknek nem volt része benne. - paskolta meg a barátja hátát együttérzően.

- De nem ilyen egyszerű az én pontomból nézve! Nem vagyok olyan, mint te, vagy Taemin. Én a szerelem terén hülye vagyok!

- Istenem... És te vagy a leader. Megáll az eszem! - forgatta a szemeit. Aztán egyszerűen kisétált.

***

- Srácok! Kutatunk! - kiáltotta a nappaliba belépve, és megvárta, hogy mind a három tekintet rá összpontosuljon.

- Mit kutatunk, omma? - nézett rá Taemin.

- Természetesen Onew titkos szerelmét. - vigyorodott el szégyentelenül.

- Bummie, szerintem ne üsd bele az orrod a más dolgába. - próbálkozott a párja, de süket fülekre talált. Ha Kim Kibum eltervez valamit, az úgy lesz, és kész. Ezt már megtanulták az évek alatt.

- Igen? Akkor hagyod, hogy Jinki megőrüljön és kivágják a csapatból? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem, nem erről van szó, de...

- Akkor még valami ellenvetés? - villantotta meg ijesztően macskaszemeit. A többi csak nyelt egy nagyot, és megrázta a fejét. - Remek. Munkára!

***

Este diadalmas vigyorral a képén tért vissza legidősebb társa rezidenciájára. Igen, Onew estig nem tette ki a lábát a szobából. - Ezt hallgasd, hyung! A többiekkel a lány után kutattunk. És elintéztük a randidat. Holnapra szabadnapot kaptunk, nem? Délelőtt tizenegyre menj oda. A park bejáratánál vár majd rád. - tapsikolt, nagyon örülve a fejének. A csirkemániás felpattant.

- Tessék? - sápadt el.

- Jól hallottad. Nem bírtuk nézni a szenvedésed. Már mi is megőrülünk tőle. Így kiderítettük az elérhetőségeit, és írtunk egy levelet a nevedben.

- Ti normálisak vagytok? Mi a frászt csináljak én vele? - hüledezett.

- Hát, beszélgessetek, hívd el ebédelni, ismerd meg. Ennyi az egész. Neked se lehet olyan bonyolult, hyung. - dugta be a fejét a szobába a maknae.

- Kösz szépen! Itt minden ellenem dolgozik! - húzta a fejére a takarót. És ezzel a csapat okozott a vezetőnek egy teljesen álmatlan éjszakát. Illetve MÉG EGYET a sok közül.

***

Durr. A leader szeme kipattant az ébresztő éles hangjára. Valószínűleg Key állította be, hogy ne aludjon el. Természetesen A lánnyal álmodott. Itt az "A" névelőn van a hangsúly. Aztán az órára nézett, ami nyolcat ütött.

- Szép jó reggelt. - vigyorgott rá egy (magával teljesen elégedett) Kim KEY Kibum.

- Neked is. - morgott vissza. Négyből három társa inkább jobbnak látta nem zaklatni ilyen rezignált állapotban, de az ommát hidegen hagyták az olyan semmiségek, mint magánügy.

Miután reggeli közben eleget húzták az agyát Kibum hülyeségei, amire igyekezett nem reagálni, elkezdett készülni. Végül Jonghyun megunta a szaladgálását, és segített valami "macsósat" összeállítani. De ez Keynek nem tetszett, így alakított. Szinte az egészet. Aztán Minho túl playboynak találta, és ő is beletette a maga részét. Végül Taemin se maradt ki. Egész normális külsőt varázsoltak. Fehér csőgatya, fekete-fehér csíkos póló, rá egy fekete zakó, aminek feltűrték könyékig az ujját, és valami álca, hogy ne ismerjék fel a rajongók, és voilá!

- Próbáld kevésbé ismert helyre vinni! Ne dadogj, attól a csajok is bizonytalanok lesznek. És az Isten szerelmére, ne blokkolj le! - oktatta Key, és útjára engedte a fiút. Tizenegy előtt öt perccel már a park bejáratánál toporgott. Aztán megérkezett a lány is. Ő is csőnadrágban volt, egy hosszított pólóval, amihez felvett egy nagyon aranyos pulcsit.

Miután kiszúrta a fiút az emberek között, óvatosan odament és beszélgetést próbált kezdeményezni. Nehezen. Egy órán keresztül feszengtek egymás társaságában, de Onew végre vette a bátorságot, és meghívta ebédelni partnerét. Itt már valamivel oldottabb volt mind a kettő. Meséltek egymásnak magukról, és egész jól látszottak alakulni a dolgok.

- Hány éves vagy?

- Tizenkilenc múltam. - mesélte _____. Az nem is vészes, gondolta Onew.

- És mit csinálsz? Van hobbid, meg ilyenek?

- Egy étteremben dolgozom. Különös életcélom nincs. Mindent ki akarok próbálni, amire lehetőségem adódik az életben. Meg persze, ami érdekel.

- Ezzel én is így vagyok. - nevetett a fiú. Aztán a folyó partjára mentek sétálni, ami nagyon romantikus randihely hírében áll, és nem is alaptalanok a pletykák.

- Mmm...olyan szép a kilátás. - dőlt hátra a lány.

- Igen, tényleg.

- Miért vagy ilyen feszült? Lázas vagy? - tette a kezét a fiú homlokára, mire az felnyögött.  Ijedten pattant fel, és háttal állt a megszeppent szépségnek.

- Rosszat mondtam? - kérdezte félénken.

- Nem, dehogy! Semmi gond, csak megcsípett valami. - kamuzta gyorsan.

A SHINee leadere elgondolkozott, hogy rajta kívül van-e még ilyen szerencsétlen teremtés a világon.

***

Ezen kívül még a SHINee hat randit hozott össze kettejüknek, nagy lelkesedve. Ezek a randik egy hónapon át zajlottak. Másodjára ebédelni, harmadjára sétálni, negyedjére már moziba is mentek, ahol a lány néha a leaderhez bújt, nem is sejtve, hogy ettől a fiú milyen zavart és boldog lesz egyszerre. Ötödik alkalommal vidámparkoztak. Egyre elengedettebbek lettek egymás társaságában. Hatodiknak megint enni mentek, de ezúttal vacsorázni. Ami már éreztette mindkettejükkel a dolgok lassú komolyra való fordulását.

***

Épp egy újabb sétát ejtettek meg a folyóparton, mikor Onew megcsókolta. Elég félénk volt, de csóknak lehettett nevezni. Igazából feküdt már le lánnyal, nem arról van szó, csókolózott is már nem egyszer, mint minden egészséges férfi. De az csak érzéstelen alkalmi kapcsolat volt, mert az ügynökségen belül nehéz tartós szerelmet kialakítani. És ezért alakul sok egynemű páros is. Onew magától a SZERELEMTŐL félt. Amiben igenis tapasztalatlan volt. Nem is tudta, honnan szedte a bátorságot, de lassan közeledett a lány felé, majd lágyan összeérintette ajkaikat. Mikor a lány nem pofozta fel, megnyalta a szépség alsó ajkát, és nyelvével a másikét kereste, ami viszonzásra is talált. Átkarolta a vékony derekat, hogy jobban magához húzza. Most már egészen biztos szerelmes. A lány se érzett másképp. A partnere nyaka köré fonta karjait, és közelebb bújt a meleg testhez. Miután elváltak ajkaik, sem engedték el egymást, csak kipirulva szemeztek, ölelkezve. _____ nagyon boldog volt. Bár szerelme félénk, nehezen mutatja érzéseit, ő elhatározta, ha köztük lesz is valami, nagyon türelmes lesz Jinkivel. Igen, Jinki. Mert megismerte a fiú igazi énjét. Aki sokkal jobb SHINee Onewnál. Nem az sztárt látta benne, hanem az embert. Olykor idióta, még a nehéz pillanatokban is mosolyog, és erőt ad mindenkinek. Talán ezért lett ő leader. Azonban annak ellenére, hogy egy óvodás, érzelmes is volt. _____ pedig végtelenül szerelmes volt belé.

- ______, én... - próbálta keresni a megfelelő szavakat. - Én semmit nem adhatok neked. Kevés vagyok egy kapcsolatba. Nem lennék jó társad. Mellettem csak pocsékul éreznéd magad. De valahogy muszáj volt a tudtodra adnom, mit is érzek irántad.

- Tudom, lefoglalna a munka. De ha most adsz egy esélyt kettőnknek, én adok egy esélyt neked. A te tempódban haladunk majd. Ne aggódj. A kisebbségi komplexust meg felejtsd el. Ha egy lány szereti a párját, elfogadja a személyiségét. Értékeli minden gesztusát, Onew. És ha elfogadsz engem...megígérem, türelmes leszek.

- ______... - kezdte a leader. A lány csak mosolyogva puszilta meg a megilletődött srác száját. - Komolyan? Elviselnéd, hogy alig látsz, hogy elhanyagollak a munka mellett? - megint csak bólintás. Onew szorosan átölelte. - Ez esetben, adnál nekünk egy esélyt? - kérdezte komolyan.

- Persze. - csókolta meg újra. Onew soha nem volt olyan boldog. Madarat lehetett volna vele fogatni.

***Egy héttel később***

- De hogyan fogsz vele így összebújni esténként? Megnézni egy filmet, romantikázni, ölelkezve aludni... - ábrándozott Key és Taemin.

- Hát, hozzánk költöztetjük. - állt fel Minho és Jonghyun.

- Tessék? - csúszott Onew hangja egy oktávval magasabbra. A két ukénak felcsillant a szeme.

- Tényleg! Az olyan csúcs lenne! Videojátékozhatna Minhoval, adhatna ichletet a dalokhoz, meg főzne Keyjel, és táncolnék vele. - sorolta Taemin.

- De még csak egy hete vagyunk együtt! Ti se ismeritek! Lehet, hogy jövő héten már elhagy! - hadakozott a legidősebb.

- Gondolkozz már reálisabban. - torkolta le Key. - A te szívedet nem varázsolta el még így senki. Azt a csalfa lotyót leszámítva, mikor suliba jártál. Különleges lány lehet. És ha mi ezt mondjuk, akkor itt már biztos kapcsolatban vagy. - vont vállat. Így Onew kénytelen volt vacsora közben, az étteremben közölni a fiúk ötletét szerelmével. - Komolyan? Ezt mondták? - nevetett. - Hát, mi tagadás amíg otthon a szüleimmel meg a bátyámmal laktam, állandóan videojátékoztunk. - vigyorgott. - Apával meg kénytelen voltam focimeccset meg akciófilmet bámulni.

- Key azt mondta, hogy mivel holnap szombat, átcuccolhatsz. Úgyis csak ő lesz otthon. Addig nyaggatott, míg meg nem mondtam a címed. - sütötte le a szemét. _____ persze ezen is csak nevetett.

- Nem baj, csak két bőröndnyi cuccom van. - prüszkölt. - A lakás ahol lakom, egy barátnőmmel közös. Mert az övé. De csak késő éjjel jár haza. Másnap délután Kibum már a dormban vezette körbe a lányt, teljes lelkesedéssel, miután letették a csomagokat Jinki szobájába. - Íme a konyha! A felségterületem! - tárta szét a karját. - Tudsz főzni? - kérdezte vidáman.

- Egész jó szakács vagyok. A kedvencem a sütik elkészítése. Imádok epertotát, meg mindenéle gyümölcsöset csinálni! - lelkesedett, a díva legnagyobb örömére. Kulcszörgést hallottak, majd beugrált Taemin, őt Minho követte Jonghyunnal, végül Jinkivel zárva a sort. A fiú csak félősen ölelte meg barátnőjét.

- Jjong! Képzeld! Tud főzni! És szeret is! - borult szerelme nyakába. Jonghyun csak ostobán vigyorgott imádottja boldogságán. Mindenki bemutatkozott, túlestek a formalitásokon. És kezdődött a pörgés.

0 hozzászólás